|
KARÁCSONY
Fényben, szépben születik a JÓ, melegsége ki nem fogyó.
Ha puha szárnyon megsímogat, bársonyán emel, ringat a Nap.
Elszáll a gond, nyűg sose volt, rajtad át mosolyog az éjjeli Hold.
Te is tudod,
Én is tudom,
Ezer s egy rá az alkalom.
Hűsül az alkony, fenyőfát borzol, mályvaszín nektár égi fényt rajzol.
Készül az est.
Betér a fény, mint szívmelengető gyermeki lény.
Családi tűzhelyben lobban a láng, szótalan alkony, Karácsony jár.
Ha meglesnéd, elillan, ha nem várod, odaér.
Fényből fénybe jár, s szíved a tér.
Ott van minden dobbanásban, halk sóhajban ,odaadásban.
Ott jár kertek, s rétek mélyén, ingoványban, s szirt meredélyén.
Ott a fenséges áhítatban, ott a suttogó esti vígaszban.
Ott van énekben, csendes dalban, ott a harsogó ünnepi szavakban.
Ott van kacagó,vidám szívekben, ott a játékban, gyermeki szemekben.
Ott van minden kacsintásban, huncut, csillámló fénykacagásban.
Ott van reményben, tiszta szándékban, ott az áldásban, ünnepi lázban.
Ott a meglepett, halk kiáltásban, ott a koccintó esti pohárban.
Ünnepi fényben, pazar vacsorában, ott a csilingelő, feldíszített fában.
Ott a sírásban, könnyes maradásban, szívszorító egymásra találásban.
Ott a melegedőkben, forró levesekben, koccanó kanálban és szelet kenyérben.
Ott van a fényben, ott a sötétben, ott ül a lelked halk mélyében.
Ott van kint a szélfútta határban, és benn a kandallós ünnepi szobákban.
Ott a jajszóban, és a vígasztalásban, ott a reményben , ott a megadásban.
Fenyőillatban, dióban, kalácsban. Ünneplésben, tegnapban és mában.
Ha csak Te vagy, ott van a szívedben,
Ha kedvessel, ott lesz, hol kezed a kezében...
Ott lesz, hol nem várod.
S ott van, hol nem látod.
Minden fényben, légben, és élő, érző, lélegző lényben.
Éjféli harangszó puha zengésében.
Ha keresnéd, nincs mit.
Jár, ahol jár.
Imaszó nyomán vagy ahol senki semmit sem vár.
Kéz a kézben, magasban s mélyben,
Rútban és szépben,
tökéletesben vagy csak félig készben.
Az a "JÓ" , mit Ünnepekkor mindenki vár,
Nem látható,
Mégis közöttünk jár.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…