Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 31.	Attis
”Gyakran ismételgetem magamban, s mindig nagy erőt és elszántságot merítek ebből a fohászból: „Amíg csak a roppant tér fennáll, a Föld élőlényt hord a hátán, addig legyek én is itt, enyhíteni a világ baján.” Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma

Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 30.	Attis
”A legfontosabb dolog az életben az emberek egymás iránt megmutatkozó szeretete. E nélkül senki nem érheti el a valódi boldogságot. És ha boldogabb életet akarunk, boldogabb családot, boldogabb szomszédokat és boldogabb országot, akkor elég az embert leginkább jellemző képességére, a szeretetre figyelni. Ha a földön élő hatmilliárd ember mind milliomossá válna, belső értékeik fejlesztése nélkül akkor sem élnének tartós boldogságban, békében. Ahhoz szeretetre van szükség, s a szeretet érzése fejleszthető.” Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma

Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 29.	Attis
”Az ember egész lelki élete a többi emberrel való kapcsolatán alapszik. Minden ezen múlik, de főként az, hogyan érzi magát. Ha az indítatásunk tiszta, őszinte, a többi, ami a jó viszony kialakulásához szükséges, már jön magától. A megfelelő viselkedés gyakorlata, formái fejleszthetők, tanulhatók. A tanulás folyamata és majd az egész gyakorlat a jószívűségen, mások megbecsülésén és szeretetén alapul. És annak megértésén, hogy minden emberi lény egyetlen közösséget alkot.” Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma

Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 28.	Attis
”Volt egyszer két szerzetes, mester és tanítvány. Hogy a mester megjutalmazza a tanítványát, így szólt hozzá egy alkalommal: „Egyszer feltétlenül rendezünk egy jó pikniket a hegyoldalban.” A mester azonban megfeledkezett az ígéretéről. Amikor a tanítvány később emlékeztette rá, a mester elfoglaltságra hivatkozott, azt mondta, egyelőre nem ér rá piknikezni vele. Hosszú idő telt el, a piknikből még mindig nem lett semmi. Amikor a tanítvány ismét szóba hozta az ígéretet, így szólt a mester: „Most nem megyünk. Rengeteg dolgom van!” Egy nap a tanítvány látta, hogy egy halottat visznek ki a domboldalba temetni. A mester kérdezte tőle: ”Mi történik ott?” „Az a szegény ember megy piknikezni.” Válaszolt a tanítvány. Valóban, amíg az ember maga dönti el, hogy mi fontos neki, mi nem, addig ritkán jár el a hegyoldalba piknikezni. Aztán egyszer csak nem ő dönt többé. Kiviszik a hegyoldalba – holtan.” Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma

Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 27.	Attis
”Ha valaki kirekeszt másokat, viszonzásul önmagát találja kirekesztve. Akik azt hirdetik, hogy az ő istenük az egyetlen isten, valami szörnyű káros, veszedelmes dolgot tesznek. Azon az úton járnak, hogy saját hitüket tegyék kötelezővé mások számára, s ehhez minden lehetséges eszközt fölhasználnak.” Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma

Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 26.	Attis
”Ha mindenképpen önzőnek kell lenned, légy bölcsen és nagyszerűen önző.” Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma

Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 25.	Attis
”Attól függetlenül, hogy kinek a társaságában vagyunk, gyakran gondolunk olyasmire, hogy „én erősebb vagyok” annál a másiknál, „én szebb vagyok mint ő”, „értelmesebb vagyok”, „képzettebb vagyok”, és így tovább. Ezek a gondolatok büszkeséget keltenek bennünk, gőgössé tesznek. Ez nem helyes. Sokkal okosabb szerénynek maradni. Amikor másokon segítünk, esetleg jótékony munkát végzünk, akkor se önmagunk szerepét, nagyságát csodáljuk. Ne tekintsünk úgy magunkra, mint a gyengék nagy védelmezőjére, jótevőjére. Ne legyünk gőgösek.” Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma

Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 24.	Attis
”Ha sokat kényeztetjük magunkat, előbb-utóbb túlértékeljük minden adottságunkat. Elhisszük magunkról, hogy rendkívül fontosak vagyunk, legfőbb vágyunk önmagunk boldogsága lesz, és az, hogy a körülmények, a dolgok állása mindig kedvező legyen számunkra. Még akkor is ezt áhítjuk, ha fogalmunk sincs, mit is kellene tenni mindezért. Valójában az önkényeztetés még soha senkit nem tett boldoggá.”  Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma

Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 23.	Attis
”Ha az elme gyakorlásában megfelelő mélyre merülsz, képessé válsz felismerni mások szenvedéseit. Megtanulsz helyesen reagálni, közöny helyett együttérzést tanúsítani. a szenvedések láttán nem érzel többé tehetetlenséget. Amikor mások szenvedéseit szemléled, vigyázz, ne légy öntelt, beképzelt, fölényes. Ezt a csapdát a helyes világlátás, a bölcsesség fejlesztésével kerülheted el. Hogy mindehhez mennyi gyakorlásra van szükséged, lehetetlen megmondani. Ez a szenvedések iránti fogékonyságodból, a tűréshatárodtól és a bátorságodtól függ.” Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma

Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 22.	Attis
”Néhány pszichológus azt mondja, hogy nem kell elfojtanunk a haragunkat, sokkal jobb kiadnunk magunkból. Azt mondják, hogy gyakorolnunk kellene a harag kifejezésének különböző formáit. Vannak a léleknek olyan nyugtalanságai, amelyeket valóban hagynunk kell  kifelé megnyilvánulni, de vannak olyanok, amelyeket másként kell lecsillapítani. Előfordul, hogy olykor igazságtalanul bánnak velünk, és akkor helyes hangot adni fájdalmainknak, ahelyett, hogy lenyelnénk a sértést. De ezt se haraggal tegyük, másképpen is ki tudjuk fejezni magunkat.”  Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk