Valami mindig közbejött ,valami mindig felborította a gondosan elhatározott terveimet . A túrák így sokszor nagyobb erőfeszítést kívántak, mint amit még jólesőnek  érezhettem volna. Nem egyszer eldöntöttem, hogy nem vállalkozom többre, mint amit még jóleső, egészséges terhelésnek érzek. Ám a sors mindig közbeszólt , és még az ártatlannak induló túrákba is belecsempészett olyan szakaszokat, amik már messze meghaladták az egészségesen jóleső szintemet. Bár belementem ezekbe a teljesítésekbe, amiknek meg lett az eredménye, hiszen elértem , amit távban szerettem volna, mégis a vágy, hogy az egészet jólesően élvezzem , megmaradt bennem.

Most, túl az 50-en , végre sikerül megtennem azt, hogy ne az eszemmel akarjak. És ez új örömforrás, ami testemnek, lelkemnek egyaránt jólesik. Ugyanis nem akarok semmit. Csak elindulok egyet bicajozni , és egy emelkedőn találom magam, amin jól esik erőfeszítve feltekerni. De az erőfeszítés csak az izmaimat érinti , a lelkem nyugodt és jól érzi magát . Nyoma sincs a régi görcsnek. Valami változott. És pont azáltal, hogy már nem akarok semmit. És ezt gondolom igazi változásnak , szemben azzal, amit az ember az eszével , az erőfeszítéseivel magából kipréselni akar . Szépen hangzik az 50 km, mert valóban nagy teljesítmény . De az igazi változás az az, hogy most már képes vagyok élvezni és jólesően megélni az erőfeszítést. És ehhez kellett ez a teljesítmény. Hogy elhiggyem, hogy képes vagyok rá, és hogy már önmagamtól ne akarjak semmit. Ettől igazán boldog vagyok. Egy új ajtó kinyílt. Valamit másképp látok, másképp élek . Ez az igazi kívülről nem látványos,( hisz régebben is feltekertem ugyanazon az emelkedőn ) mégis magamban észrevétlen végbement  változás .

És  ez minden más téren is így van, nem csak a sport, a fizikai teljesítés terén . Nagyon sokan szeretnének változni, változtatni . És nagyon sokan keresnek , kutatnak és rengeteg erőfeszítést tesznek azért , hogy életük , körülményeik megváltozzanak. De az igazi változás sosem mehet végbe csak az eszünk, a felszínes akarásunk által.  Erről az igazi  változásról szeretném Antony de Mello  értékes gondolatait is közreadni.

" Van itt valami , amit meg kell értened: a változásnak két forrása él benned . Az egyik a hiúságod ravaszsága, amely erőfeszítésekre ösztönöz, hogy olyasvalaki légy, amire ugyan nincs hivatásod, de ezáltal mégis  legyezgethesd , dicsőíthesd önmagad. A másik a Természet bölcsessége. E bölcsességnek köszönhetően tudatossá válsz, megérted a tudatosságot. Csak ennyit kell tenned. A változást, annak típusát , módját, sebességét , és időpontját  –  pedig a Valóságra és Természetre bíznod. Bár hiúságod jó szakember , de semmi kreativitás nincs benne. Módszerekre és technikákra szakosodott. Ez könnyen teremt úgynevezett „ szent „ embereket , akik merevek, következetesek, mechanikusak , élettelenek és éppoly türelmetlenek másokkal, mint önmagukkal szemben – erőszakosak, pontosan a szentség és szeretet ellenkezői . Azok a „ lelki „ emberek, akik tudatában vannak saját lelkiségüknek, aztán keresztre feszítik a Messiást . A Természet nem technikus. A Természet kreatív. Te is teremtő leszel, nem agyafúrt szakember, ha lemondás van benned, és nem kapzsiság, becsvágy, nyugtalanság, küzdeni, nyerni és befutni vágyás. Ha már csak egy éles és átható virrasztó éberség van benned, akkor az szétoszlatja minden butaságodat , önzésedet , ragaszkodásaidat és félelmeidet . Az ebből adódó változások nem a te terveid és erőfeszítéseid következményei , hanem a Természet terméke , ami összekuszálja terveidet , felrúgja akaratodat, s így bal kezednek lehetősége sem lesz arra, hogy a teljesítmény vagy akár a tudatosság legcsekélyebb érdemével is dicsekedjen azért, amit a Valóság jobb kezed által művel."

/ Antony de Mello : A szeretet útja /