A daru  a taoisták szent állata.

Nagy figyelemnek és tiszteletnek örvend nem csak Kínában,de szerte a világon a tai chival foglalkozók körében is.

A  régi mesterek megfigyelték  a daru mozgását,  könnyedségét, kecsességét, lágyságát  és beépítették  a tai chi chi kung és formagyakorlatok rendszerébe.

Magának a tai chinak, mint mozgás- és harcművészeti formának a kidolgozását is a legenda szerint egy daru és egy kígyó egymással vívott harca ihlette.

A daru egyensúlyérzékét is igen figyelemre méltónak találták . Ez a madár  képes fél lábon a ringatózó bambusz ágon  megállni , aludni , és olyan finoman  követni a hajladozó bambusz ág mozgását, hogy még  nagyobb szélben sem esik le róla . Tökéletes egyensúlyérzékének és könnyed mozgásának köszönhetően a legszélsőségesebb helyzetekben is képes egyensúlyban maradni.

Repülése, gyönyörű szárny-mozgása  egyben a felszabaduló , önmagára ébredt lélek könnyedségét , méltóságát , fenségességét  is szimbolizálja.

A tai- chi chi kungban és formában is megtalálható  elem a " Fehér daru kiterjeszti szárnyát ".

A forma elem végzése közben karjainkat az ég és a föld felé kitárjuk, oly finoman lágyan, mintha szárnyaink lebbennének, érezzük a mozdulat fenségét, könnyedségét, a kitágulás, kiterjedés felszabadulását és a helyzet  nemes méltóságát. 

Lábaink hamis állásban állnak, vagyis valójában fél lábon is stabilan, fenségesen állunk.

Akár e nemes madár.

A daru leggyakrabban csapatban repül, V alakban . Az együtt repüléshez fontos a fejlett csapatszellem, aminek alapja a megfelelő egymásra hangolódás, egymást  érezni , segíteni, hogy a csapat  elérhessen akár sok kilométerre levő távoli , tengerentúli céljához is .

A V alakban mindenkinek megvan a maga helye, ha a vezető kifárad ( a legnagyobb légellenállásban ő repül), fejlett szociális érzéküket mutatja , hogy  váltják egymást .