Szombat reggel korán indultunk az októberi őszies derengésben a " Cuki " elől, és mivel jó tempóban jöttünk és a forgalom sem volt vészes, 9 órára már Révfülöpön is voltunk. A szállásunk a parthoz közel, egy családias, kényelmes apartmanházban volt, szép csendes kerttel és csodás kilátással a Balatonra. Nagyon elégedett voltam. Ehhez az őszies időhöz tökéletes szálláshely volt.Kényelmes szobák, nagy barátságos nappali,, étkező, konyha. Nem volt nehéz birtokba vennünk , első pillanattól kezdve egy nagy családként tettünk, vettünk, pakolásztunk.
Aztán összegyűltünk az ebédlőben.
A hosszú ebédlőasztal a fehér terítővel, az áradó fény , Rita néni gyertyái, a hangulatos zene...mintha kegyelmet, ajándékot kaptunk volna azzal, hogy  itt és most együtt lehettünk.
Megnyitottuk a tábort , Attila köszöntőt mondott és áldomást ittunk egy kis pohár mézes körte pálinkával.
 Aztán az úton megéhezett társaság reggelizni kezdett . Jókedvű  zsongással beszélgettünk, téli teát és fahéjas-szegfűszeges forralt bort ittunk. Rita néni zabpelyhes sütije nagy sikert aratott. A desszertnek szánt túrós süti pedig már reggelire elfogyott. Hiába..., csak spontánok vagyunk.
Aztán irány a Balaton-part.
A Balaton , mint nekem mindig , gyönyörű volt.
Ezernyi színe és arca közül az őszies színeit mutatta . Mindig más és más arca van, mégis gyerekkorom óta ugyanazt a bizsergető, melengető érzést kelti a szívemben, otthon vagyok.
Csend, béke, nyugalom. És csupa energia és élet. Ezernyi szín, dallam és gondolat . Éledezni kezdek , mintha eddig aludtam volna . Élet jár át, öröm , harmónia és nyugalom olvad egymásba bennem.
 A színek színesebbek , az alakok , kontúrok élesebbé válnak. A megszokásaimból emelt részeim lehullnak ,mint a héj, és felolvadnak ebben az energiával teli gyönyörű harmóniában.
Mindannyian gyönyörködünk.
Előbújik gyermeki önmagunk. Kavicsokat dobálunk a vízbe, " kacsázunk" , versenyzünk, nevetünk nagyokat.
Aztán összekapaszkodva Rita nénivel, Judittal, Attilával megpróbáljuk párosával törzshajlításban megérinteni a földet .Sokat nevetünk...
Aztán elcsendesedünk. Tai chizni kezdünk. Szabadon, ahogy jön...
Magunknak, magunkban. A karunk,a testünk magától mozog, a lélek vezet...
Felejthetetlen. Rég tai chiztam ilyen jót . Újabb és újabb mozdulatok törnek fel, hullámoznak, ringanak bennünk. Az önkifejezés öröme jár át. Mindenki teszi, ahogy neki jól esik.
Igazán tai chizunk. Gáborral később jót párosozunk spontán és szabadon.
A többiek befejezik, találnak egy stéget, amit erőteljes jó energiák járnak át . Némán és áhítattal állnak ott. Judit szemei előtt a túlparton magas hegyek sejlenek, mintha a Himalája vibrálna ott ...
A levegő telítve van tiszta energiával, lenyűgöző, szinte tapinthatóan erős vibrációkat látunk a víz felett. Erős jelenlét- érzésem van. Valami "jó" történik körülöttünk.
A parti facsoport fái felől is mögénk kúszik valami hívogató és megfoghatatlan " jó".Átölel, átjár.Körülvesz és elvarázsol.
 Elindulunk a fák felé. Találunk egy vastag törzsű facsoportot, összefogódzkodunk, hányan érjük körbe? Aztán az egész csapat köré áll. Körbeérjük, körbeöleljük.Felnézek. A fa koronája iszonyúan magasnak tűnik, egy más dimenzió. Mintha az égig érne. Homlokomat a törzséhez érintem.Ez a fa minket nagyon szeret...Mert nagyon tud szeretni. Árad belőle a puha, biztonságos erő.  ...Mindannyian kívánunk valamit...
Aztán tovább indulunk. Délidőre jár , a ház felé vesszük az irányt.
Ebédet készítünk. A menü a hideg időhöz igazodik.Oldalas, amit Erzsi hagymával és vörösborban sütött nagyon finomra. Bár legtöbbünk elszokott már a " nehezebb " ételektől , most kivételt teszünk. Foszlós, hatalmas kerek házias" Arató" - kenyeret szel fel Attila, a hagyományhoz híven megkereszteli. Pecsenyezsír, lilahagyma, téli tea, forralt bor. És egy kis friss téli vitaminsaláta. Az egyensúly miatt. És mert hogy mindez így együtt rendkívül finom...
A gyomrunknak később a mozgás és a jó levegő segít...
Délután nagyot sétálunk a kikötőig , gyönyörködünk, fényképezünk. A Balaton vizén néha aranylóan ragyogó kerek foltok jelennek meg, amint a nap a felhők sűrűjéből rásüt . Varázslatos. Rita néni sokat művészkedik a fotózással . És sikerül is megkomponálnia jópár szépséges képet .Élvezzük a délutánt, a vizet, a kikötőt, a felénk úszó hattyút , a gyönyörű parkot , a stéget , a békebeli szép épületeket.
Visszafelé játszóteret találunk. Eredetileg Natus akart volna hintázni. Mi meg ugye álltunk és néztük volna. Csakhogy Erzsi ráül a mérleghintára és kéri, hintázzak vele . Aztán játszani kezdünk.Megint kitör belőlünk a gyermek. Mint az ovisok, megszálljuk a hintákat , nevetünk, rosszalkodunk, kiabálunk, húzzuk egymást és játszunk önfeledten , nem törődve semmivel. Égig érő jókedvvel.
Aztán ugyanilyen jókedvvel megyünk hazafelé a sétányon. Összekapaszkodunk, egyszerre lépünk, egymás elől dióhéjat rugdosunk, játszunk , kikapcsolunk , nevetünk és élünk.
Milyen sokszor kéne így lennünk . Ennyire önfeledten, ennyire magunk...
A házba visszaérve jóízűen megvacsorázunk, a sütőben két édes sütőtököt sütünk estére.Ági hozta, örülünk neki, teljes a télies belsőséges hangulat . Gábor felajánlja hogy , mivel most kapta meg a kínai masszázs oklevelét mindannyiunkat megmasszíroz. Először Ági lábából masszírozza ki az izomlázat , utána az én vállam és hátam következik. Nagyon jól esik, órákig el tudnám viselni . Újdonság, hogy most engem masszíroznak, nem én masszírozok. Gábor pedig jól csinálja, amit megtanult, belül, lélekből sokat tesz hozzá. Ettől olyan jó. Aztán Erzsi kerül sorra, de Ritát már én masszírozom. Közben a nappaliban ülünk, mint egy család, Zsófi és Natus rajzolnak, Oliver kézről kézre jár , amikor éppen nem önmaga fedezi fel négykézláb a világot. A laptopon az aznap készült fényképeket nézegetjük vissza. A sütőtök is elkészült, forró és édes.
 Aztán van, aki pihenni tér, néhányan maradnak, a laptopon tai chit, majd régi tai chi bemutatóinkat nézegetjük, beszélgetünk a tai chiról, Attila és Péter építő vitát folytat energiákról , a gyertya eloltásáról , a tudományról , a tudásról és megérzésekről...
 A végét én már nem várom meg, Zsófival 11 körül aludni térünk. A fekhelyünk kényelmes, a vékony takaró , amit kevesellettem a hideg estén , amint betakarózunk, olyan meleg lesz, mint a kályha. Zsófi hamar elalszik, én is nem sokkal utána. Nagyon jól érzem magam, pihenek, otthonosan, békésen és egy nagyon jót, pihentetőt alszom.
Másnap reggel az ünnepelt szülinapos ( Attila ) meglepetés köszöntésben részesült. Nagyobb meglepetést is kapott volna . A tervek szerint kora reggel az ágyban énekelte volna neki a nevezetes " Sárkány - őrs " az "Ó, ha rózsabimbó lehetnék "kezdetű dalocskát , ám ő nem tudni miért korábban kelt , mint vártuk. Így az ének a nappaliban várt rá. Egy csodálatos torta kíséretében, amely a " Cuki " újabb műremekeként egy jin-yang jelben levő tigrist és sárkányt ábrázolt . Gyönyörű kép volt csakúgy mint az én mandalaképem nyáron.
Aztán ittunk minden októberben született itt lévő és itt nem lévő csapattag egészségére , Éljenek a mérlegek ! címszóval - Attila kívánsága szerint.
Az ünneplés után kisütött a nap és kimentünk egy délelőtti tai chira a kertbe. Péter készített rólunk fotókat mi pedig a jó időben chi kungoztunk és formáztunk egy kicsit. Ez is hangulatos volt és jól esett a mozgás is.
 Aztán eljött a délidő, megfőztük az ebédet, Rita néni elkészítette a tejfölös gombapaprikást , Judit és Ági a tésztát és a rizst hozzá , és jót ebédeltünk.
Aztán összepakoltunk és 3 óra körül elhagytuk a szállást. És kocsikkal a Fülöp-hegyi kilátóhoz indultunk. Itt a parkolóban hagyva a kocsikat, felmásztunk a gyönyörű kilátóhoz, és felejthetetlen körpanorámában láthattuk viszont a Balatont és a környékbeli hegyeket. A nap is gyönyörűen sütött és aranyló csillogással festette a vizet.
A csodás kirándulás után elindultunk a fiainkat felvenni, akik ez idő alatt rokonainknál voltak a környéken a csodálatos Káli -medencében. Mindannyian bementünk értük, alig fértünk a kis előszobába, ahol rég látott rokonaink nagy családként összegyűltek. Aztán elbúcsúzva hazafelé vettük az irányt. Még megálltunk egy gyors kávéra és üdítőre a Csopaki Malom csárdában,aztán haza , és végül sötétedésre hazaértünk.
 Úgy érzem, ajándék volt ez a két nap, Ritával később azt beszéltük, minden hétvégének ilyen  kikapcsolódásról kéne hogy szóljon.
 Nekem ez a két nap is nagyon sokat jelentett, azt hiszem azzal, hogy hagytuk, minden jöjjön magától, hagytuk, hogy mindannyian áramoljunk, éljünk, és érezzünk, kicsit elhagyjuk mindazt ami megszokott, ezzel töltöttünk együtt egy olyan hétvégét , amiben igazán  tai chiztunk....