Szombat reggel négy autóval indultunk a Bakonyban levő Kisgyónra , Zsuzsiék vadászházához . Amikor megérkeztünk,és kiszálltunk a kocsiból , Attila stílusosan, mint aki otthon van, kitárta nekünk a kaput , és rövid köszöntő után megnyitotta a tábort .Beléptünk és csak ámultunk és bámultunk.Többünknek az volt az érzése, álmaink helye tárult a szemünk elé.
Egy családias kétszintes vadászház várt minket csodás kerttel , varázslatos kerti tóval , szalonnasütőhellyel , és egy titokzatos gyönyörű erdővel.
Nemsokáig ámuldozhattunk, mert Zsuzsi már várt is bennünket a hűvös pincében, ahol megittuk a "welcome-drinket ". Ezzel már meg is adtuk az alaphangulatot, a jókedv, a poénok beindultak. Utána körülnéztünk és lepakoltunk a házban, majd gyorsan berendezkedtünk a kerti szalonnasütő hely körül is, ahol újabb köszöntő következett.
Ismertetésre került a program , amit a csapat becsületére legyen mondva kisebb időcsúszásoktól eltekintve mindannyian komolyan is vettünk.
Kezdtünk egy chi kunggal , utána formáztunk egy kicsit. A szép tai chi zene közben hallottuk az erdőben a madárdalt, és a tóban a méretes halakat , akik nagyokat csobbanva a felszínre kíváncsiskodtak. Elmélyült a csend. Jó volt a hely.
Az első élmény után , mivel délidőben voltunk, elkészítettünk egy hatalmas tál görög salátát , fokhagymás pirítóssal, lencse és szezámmagos pástétomokkal ( aki akart, annak volt kolbász és felvágott is, de nem sok fogyott belőle ).

  Felállítottuk a sátrakat is , a gyerekek nagy örömére .Natus és Zsófi hamar feltalálja magát . Oliver pedig csodás nyugodt baba , bárhol és bárkivel elvan, hangját is alig hallani . Mosolyog, gőgicsél . Csendben játszik. Eszembe jut, Oliver sokat volt velünk Judit pocakjában, aki terhesen is rendszeresen köztünk tai chizott .A szieszta után szablyáztunk egyet . Régen foglalkoztunk vele, jó volt egy kicsit újra felidézni a szablyaforgatás gyakorlatait. De a nap teljes erővel sütött és a nagy melegben Zsuzsinak nagy ötlete támadt . Az edzés után rendezzünk gumimatracversenyt a kerti tóban .

Attila és Zsófi majd később Gábor is követte , mi a partról szurkoltunk . Nagyokat nevettünk , Attila matraca egyből vízre ereszkedésnél leeresztett és nevetve, az életét mentve lógott a stégbe kapaszkodva . A második matrac már bevált , izgalmas versenyeket láthattunk , mi pedig a partról indítottuk a startot és bíztattuk őket .Mindenki nevetett , ki a vízben, ki a parton. Zsuzsi nagyon örült, mert még gyerekkorában sem jutott eszébe, hogy strandolni is lehetne a tavukon. Ettől teljesen felszabadult.Úgy tűnik a csapat hatott rá , felszabadítva újabb oldalát, kreativitását.

A strandprogram után hozzákészültünk a paprikáskrumpli főzéshez, felvágtuk a padlizsánt , cukkinit , paprikát, paradicsomot a grillezéshez, és persze a szalonnát is az elmaradhatatlan szalonnasütéshez.
  Közben beszélgetés , iszogatás és jó hangulat. Akinek kedve volt, egyénileg tai chizott a kertben.Közben meglátogatott bennünket Gréta is , Enikő kislánya a nagyszüleivel. Jót beszélgettünk, a nagyszülők a régmúltról beszéltek, amikor még gyakran jártak Kisgyónban, Gréta pedig eljátszott a kislányokkal . Aztán búcsút vettek Enikőtől és tőlünk.
Sötétedésre már lobogott a tűz, főtt a bográcsban a paprikáskrumpli, és izzott a faszén a grillsütőben.
 A hangulat teljes volt.Enikő öccse, Gábor is megérkezett és hozott tejet , amit otthon felejtettünk .Vele is jókat beszélgettünk. 
Vacsora után , mire már teljesen besötétedett , a lányok eltűntek. Majd a sötétben lassan közeledtek, és közben énekelték : - Boldog, boldog, boldog születésnapot ...
Alig hittem a szememnek, egy csodálatos tortát hoztak . Le voltam nyűgözve. A tortán egy gyönyörű mandalakép volt ,mellette egy szál gyertya lobogott .
Meg voltam hatódva. És mindezt úgy hozták magukkal a táborba, hogy észre sem vettem . Kiderült, a kitalálástól az elkészítésig mind csapatmunka eredménye. Aztán ( nem szívesen a szép kép miatt )f elszeltük és koccintottunk.
  Az este még sokat beszélgettünk, de a gyerekekkel mi viszonylag korán aludni tértünk. Hangulatos volt a tó partján. A többiek még jó ideig beszélgettek a tűznél , nagyokat nevettek.Judit Oliverrel már korábban  elköszönt, Natus a sátorban velünk akart aludni.  Csipkerózsikát kellett meséljek a nyitott sátorban és mire végére értem, a két leányzó már mélyen aludt...
 Az éjszaka izgalmasan telt. A szomszéd telken egy másik társaság egyre jobban belemelegedett a nótaéneklésbe, Zsófi elrontotta a gyomrát , Natus félig kigurult a sátorból , de az  anyai reflexek működtek , felébredtem, visszahúztam .Később eleredt az eső , a többiek aludni tértek . A szomszédos dalárdát is szétoszlatta az eső. A sátor legtetején kis szellőzőrész volt. Épp felettem .Amikor rákezdett , a szellőzőn keresztül gyengéden permetezett az eső. De nem zavart. A fejemre húztam a takarót. Nem fáztam.
 Hajnalfelé egy állatka szimatolt végig bennünket alaposan a sátor külső felén . Talán sün lehetett. A neszezése olyan megnyugtatóan hatott rám, hogy  visszaaludtam. Reggel a két kislány mosolygósan ébredt. 
 A megbeszélés szerint fél nyolckor volt chi kung. Becsületből felkeltem, de azt gondoltam,senki sem lesz fenn. Kihúztam a sátor ajtaját és szétnéztem. Hoppá . Gábor ül a kerti széken és várakozik . Jani helye üres, már korábban sétára indult a környéken, Enikő pedig amint kiléptem, már kelt is ki a sátrából. Nocsak . Natussal bementünk a házba , megkeresni anyát és Olivert . Tuti, hogy mindenki alszik, akkora a csend. Az ajtó előtt  finom kávéilla lengedezettt . Nahát ...
- Szóval fenn vagytok ? Nem egészen önszántukból. Kora reggel egy gazdátlan telefon rádiós ébresztője szólalt meg. Jó ideig keresték, míg megtalálták egy rövidnadrág zsebében. Gábor felejtette bent véletlenül.Később volt hozzá néhány szavuk...De a chi kungra mindenki fenn volt.Mégis kis késéssel kezdtük el, mert elveszett a kulcs. Egy kulcsfontosságú kamra kulcsa.
 Kerestük mindennel , kézzel, gereblyével és ingával. Végül rájöttünk az üzenetre, hagyjunk fel a lázas kereséssel, majd spontán megkerül, csak változtassunk valamin.Úgyhogy chi kungoztunk egyet . Jó volt . A Nyolc Brokáttekercs egyik gyakorlatában magunk mögött hagytuk a káros érzelmeket. Lehet, hogy ez volt a kulcs ? Attila nevetőgörcsöt kapott , a nagy csendben hallottuk, amint Oliver sír a babakocsiban , Judit altatni próbálta. Attilának az jutott az eszébe, lehet, hogy nála van a kulcs, a pelenkájába becsúszva? Az nyomja, de nem tudja elmondani, azért sír ...Mind nevettünk . Kész őrület . A kulcs gondolatától nehezen szabadulunk.
Chi kung után reggeli, Enikő kisebb jógabemutatót tart, Natus utánozza, Rita néni a zöld füvön ahogy a nagy könyvben meg van írva , fejen áll .
 Mindenki teszi, ami jól esik. Enikő, Zsuzsi és Attila futni indulnak , Jani és én külön-külön sétára indulunk , Rita néni palántákat és szaporítható töveket gyűjt a kertből, Judit a gyerekekkel van, Gábor és Ági pedig később az eltűnt sétálók keresésére indulnak. Gábor intuíciójától vezetve gyorsan rám is találnak. Jani később érkezik. Sétám során kedves élmény ért. Egy gyönyörű őz sietett felém az erdei úton.Olyan szép volt és valószerűtlen, mintha találkozni akart volna velem. Azon gondolkoztam, tán még meg is simogathatom. Aztán rájött, hogy egy ember jön vele szemben. Megmerevedett , egy darabig figyelt, majd jobbra befutott egy tisztás mellett az erdőbe. Furcsa ugató, kereső hangokat adott le. Én meg füttyögni kezdtem, megnyugtatóan , hogy ne ijedezzen annyira. De már eltűnt, elfutott a sűrűben. Ahol eltűnt, jobb oldalon egy Jézus szobor volt kereszttel az út szélén.Az egész olyan szép és furcsa volt.
A táborba visszaérve hangos kiáltást hallok, majd Zsuzsi rohan ki az útra teljes extázisban :
- Megvan a kulcs, meg van a kulcs !!!!
Attila találta meg, a másik kamrában egy öntözőslagot tett arrébb és alatta volt .
Mindannyian örülünk. Szóval sikerült változtatnunk valamin. Belsőmben elégedettséget érzek.
Aztán már csak lazán jövünk - megyünk, pakolászunk, a lányok kertészkednek, gazolnak a gyógynövényes kiskertben .Zsuzsi megtalicskáztatja Natust.
 A tai chi edzésról már letettünk.Inkább kirándulunk egyet. Gábornak szép teljesítmény, de becsülettel megcsinálja, több pihenővel, de velünk tart. Sétálunk egy jót az erdei úton.Vad, titokzatos és gyönyörű érintetlen a bakonyi erdő. Aztán lepihenünk a kereszt melletti tisztáson. Épp amerre az őz eltűnt. Ücsörgünk, beszélgetünk, Jani elterül a virágos réten és alszik egy jót. Teljesen egybeolvad a mezővel, a fűvel és a virágokkal. Mi is jót heverészünk. Az egyetlen, aki tai chizik, Natus. Szabályos lóállást mutat be. Az idő halad, mi is visszaindulunk. A táborba érve, készülünk a délutáni ebédre, tüzet rakunk a bogrács felett , igyekszünk a maradékot megenni, de lehetetlen. Felvágjuk a dinnyéket . Eszembe jut, a cukordinnye milyen finom pirospaprikával. Először furcsán néznek, aztán mindenki meg akarja kóstolni . Nem is rossz . Elfogadják. - A hideg édes dinnye jines étel, a pirospaprika yang , így összhangban van a kettő,  -  magyarázom. De ez annyira nem érdekli őket .Aztán még jókat beszélgetünk. A tűz mellett még egy kis talpmasszázs is belefér. Beszélgetünk gyógyításról, energiákról, masszázsról. A többiek már pakolnak. Az idő elszaladt. 
Igyekszünk rendet tenni magunk után ,csomagolunk, a maradékot szétosztjuk , hogy hazavigyük. Fényképek a kertről , aztán összeállunk egy búcsú - csoportképre.
Megköszönjük kis ajándékkal Zsuzsi apukájának a helyet és Zsuzsinak a szervezést és a lehetőséget , hogy itt lehettünk . Végül kiosztjuk az üzeneteket. Búcsúzóul készítettem mindenkinek egy-egy személyre szóló üzenetet , kis borítékba tettem. Szétterítjük az asztalon . Mindenki húz egyet .
 Izgalmas pillanatok, úgy érzem, az üzenetek megtalálják akit kell. Mindenki olvassa a magáét, a másikét is, és megbeszéljük. Örülnek és örülök. A saját üzenetem is talált . Emlékezetembe vésem valamennyiünkét.
 Most már tényleg ideje mennünk.Kocsiba ülünk, elköszönünk . Zsuzsi még marad felmosni , lelkére kötjük, jól nézze meg a kulcsot, ha bezárja a házat. És küldjön sms-t is.
 Aztán búcsúzkodás és végül hazaindulunk .
Tartalmas, emlékezetes 2 nap volt.Örülök, hogy sikerült.
Hazaérve ülünk a nappaliban, sms érkezik. Zsuzsitól jött :

- Bezártam, minden O. K.!