Élt egyszer, Kīnában egy fiú, aki szeretett volna megtanulni tai chizni. Talált egy mestert, akit megkért rá, tanítsa meg neki a  tai chi formagyakorlatát .

A mester megmutatta az első mozdulatot .Elmondta, mire figyeljen, hogy végezze a gyakorlatot. Tanítványa néhány próbálkozás után megtanulta  a forma első elemét, a nyitást.

Ezután a mester arra kérte a fiút, hogy menjen haza és gyakoroljon addig, míg úgy nem érzi , hogy már nem kell gondolkoznia azon, hogy tartsa a kezét vagy a lábát, és könnyedén, automatikusan be tud lépni a megfelelő állásba .

Ha ez sikerült, jöjjön vissza hozzá és megnézi. A fiú szorgalmasan gyakorolt egészen addig, míg  már gondolkodás nélkül, könnyedén ment a mozdulat. Akkor visszament és megmutatta mesterének.

Aki így szólt :

 - Jól van, jól megtanultad az első elemet - majd intett a fiúnak, hogy kövesse.

Egy üres hordóhoz vezette és egy tenyérnyi, szürke követ adott a kezébe.

- Tedd ezt a követ a hordóba !

- Megmutatom a második mozdulatot .Gyakorolj ugyanilyen szorgalmasan, majd ha már ez is könnyedén megy, gyere el, újra megnézem. Ha ezt is jól megtanultad, tehetsz  egy újabb követ a hordóba !

A fiú hazament és szorgalmasan gyakorolt . Amikor úgy érezte, hogy már jól megy a mozdulat, elment és bemutatta a mesternek. A mester ezt is megnézte és miután jónak találta, a fiú betehette a második követ is a hordóba. Majd egy újabb formaelem következett. S aztán így ment ez, egyik a másik után. Volt amelyiket könnyebb volt megtanulni, volt amelyik csak hosszasabb

ismételgetésre sikerült. A mester soha sem sürgette a tanítványát. Ha a mozdulatban hibåt fedezett fel, türelmesen kijavította és hazaküldte a fiút egészen addig gyakorolni, míg az teljesen a helyére nem került. Telt-múlt az idő. A fiú szépen dolgozott, s a hordóba is  újabb és újabb kő került .

Ahogy gyakorolt, az eleinte még sajgó, merev izmai, ízületei is mind  hajlékonyabbá, rugalmasabbá váltak. Végül egyre kellemesebben kezdte érezni magát gyakorlás után és teste is egyre növekvő energiával telibb, erősebb lett.

A gyakorlatok végzése közben pedig néha különös, jóleső nyugalom fogta el. Ami egyre gyakrabban a gyakorlás befejeztével is kitartott. Néha mindennapi helyzetekben is megtalálta ez a különös nyugalom, ami azelőtt nem volt jellemző. Állóképessége is sokat javult, lassabban fáradt ki a mindennapokban.

Napról napra szorgalmasan gyakorolt. Az idő pedig telt-múlott.

 
Végül , elérkezett a pillanat,hogy a formagyakorlat összes elemét sikerült megtanulnia, elejétől a végéig.  És a hordó is színültig megtelt a tenyérnyi,szürke kövekkel.

Örömmel ment mesteréhez ,hogy még utoljára megmutassa az egész formagyakorlatot , munkája gyümölcsét.

A mester elégedett volt, megdícsérte a gyakorlatát.

A fiú nagyon boldog lett , úgy érezte, célba ért és nagy hálával  megköszönte a mesternek, hogy megtanította tai chizni .

- Úgy gondolod, hogy ennyi  a tai chi ? - kérdezte a mester.

A fiú azt hitte,nem maradt más hátra, mint a búcsúzás.

Ám meglepődött, amikor a mester intett, hogy jöjjön vele. És a kövekkel teli hordóhoz vezette :

- Sokat dolgoztál és már sokat tudsz a mozdulatokról is, de a tai chi nem csak ennyiből áll.  - s megkérte a fiút, hogy fogja, s borítsa ki a hordót, hogy üres legyen megint.

- Ürítsd ki a fejed teljesen és  mutasd  meg nekem újra az első,nyitó mozdulatot . Amikor végzed, légy nyitott, laza, figyelj befelé, mélyebben mint eddig és ha valami olyan dolgot fedezel fel, amit eddig még nem tapasztaltál , szólj nekem .  

A fiú csalódottan állt neki újra a mozdulatnak .

Egy világ omlott össze benne. Ennyi munka után úgy érzi,  hogy megint nem tud semmit .... Mindent kezdhet elölről. Mintha a sok tanulásnak semmi értelme nem lett volna.
Ám a mester mellette állt és figyelt .
 Ő pedig elhessegette a csalódását  és megpróbált elmélyülni , jobban mint eddig .És elkezdte az első mozdulatot.
Meglepetten vette észre , hogy a karja mintha önálló életre kelt volna, hajszálnyit  másként mozdult, kicsit szűkebb ívben, mint eddig , és egészen új, finomabb energiákat érzékelt. Rájött, hogy ugyanabban a mozdulatban számos új dolgot fedezhet fel, ha másképp, mélyebbről érzékeli .

Mintha egy új világ nyílt volna meg  előtte . Élesebben érzékelte a testét és másképpen az energiáját is, mint eddig. Az ujjai  mozgását pedig mintha külön-külön egyenként is újra felfedezte volna.

A mester pedig bólintott .
- Jól van , elégedett vagyok .

És  egy  finom, sima tapintású fehér kavicsot adott a kezébe, jóval kisebbet, mint a múltkori tenyérnyi kő volt.

Felszólította a fiút, hogy gyakoroljon tovább , és valahányszor újdonságot fedez fel egy mozdulatban, mutassa meg neki és tegyen egy kavicsot a hordóba .

A fiú az új élménytől fellelkesedve ismét  gyakorolni kezdett

.
Amint elkezdett odafigyelni egy mélyebb, finomabb mozgásra , észrevette, hogy mindennapi életében is másképp kezd érzékelni. Mintha ott is egy új világ nyílott volna ki a számára. És meglátott olyan dolgokat , amiket eddig nem vett észre . Sokszor a  problémái, amik eddig megoldhatatlannak tűntek , átalakultak és könnyedén megoldhatóvá váltak. Olyan dolgokra is képes lett,amit

előtte nem is hitt volna.Saját magárôl is sokmindent megtudott.Egyre élesebben érezni kezdett magában egy nyugodt belső magot, egy  rendíthetetlen, erős középpontot. Mintha egy új énje kezdett volna kibontakozni, akinek már más volt a fontos, mint eddig.

Amint gyakorolt, egyre jobban élvezte az új felfedezéseket, az új,finomabb energiákat és nemcsak a tai chihoz való viszonya, de vele együtt egész élete is nagyot változott. Izgalmasabbá, örömtelibbé, jobbá vált. .

Bizony hosszú idő telt el, jóval hosszabb, mint első alkalommal, de végül a formagyakorlatnak újra a végére ért. És a kis, sima kavicsokkal is teljesen tele lett a hordó.

Ekkor megkérte mesterét , nézze meg újra a teljes formagyakorlatát .

A mester megnézte és elégedetten dícsérte meg .

- Szépen dolgoztál, sokat tanultál - mondta elismerően .

A fiú boldog lett.  És várta, mi lesz ezután ?

A mester elmosolyodott , és ugyanúgy, mint múltkor, a hordóhoz vezette a fiút .

-   Úgy gondolom, már kitalálod , hogy mi következik.

A fiú felnevetett, és szó nélkül kiborította a hordót.

A mester pedig egy még kisebb  kavicsot adott a kezébe ...