ÉLJEN A FARSANG !

Zsuzsa  2014.01.28. 09:27

 

 

Már odafelé menet jól indultunk. Az értünk jött autóban kellemes meglepetésként az Édes Csemegék Mestere,   Sze Csuán úr  ült  tiszteletreméltó családjával együtt. Csuan úrról tudjuk, hogy szabadidejében szívesen jeleskedik a Nagy Keleti tavaknál a halfogás művészetében is.

Nagyrabecsült felesége, Ju Csuan asszony is vele tartott, aki a koreai kapcsolatok ápolója, és akit úgy ismerhettünk meg, mint szenvedélyes természetjárót és a Kelet varázslatos gombáinak gyűjtőjét és kiváló ismerőjét.

Két kis bájos gyermekük is velünk utazott, az alkalomhoz illő csodálatos ünnepi selyemöltözékükben. 

Édesanyjuk  hatására mindketten gyakorlottan művelték a kínai legyezőcsattintás titkos művészetét, amiről a kocsiban részben meg is győződhettünk.

Az egész család egyébként nagyon szép ruhákban, kínai kalapokban jelent meg,a kicsik  gyönyörű legyezőiket is elhozták  az estre.

 

A kellemes hangulat után kiszálláskor kisebb sokkal vettük tudomásul, hogy sofőrünk maga a Félszemű Fekete Kalóz volt, személyesen. Kelet tengerének Rettegett Réme fekete halálfejes kendőt viselt és kedélyesen masírozott be velünk a házba, de nem tudtuk nem észrevenni, hogy a csomagok között ott lapult a kardja is.

Később kiderült, hogy magával hozta legfélelmetesebb fegyverét is, Rettenetes Papagáját, aki a kalóz parancsára beszélt, és nem tudni, hogyan, de világított is.

Szerencsénkre  gazdája utasította, hogy hallgasson, így az este folyamán a kalóz vállán csendben ücsörgött .Jogos félelmeink csak akkor oszlottak el teljesen, amikor a Tengerek Rémének finom salátájából és sütijéből ehettünk, amit saját kezével készített nekünk, hogy barátságos szándékairól biztosítson.

 

Érkezésünkkor kiváló házigazdánk, a Tiszteletreméltó Állat- és Természetvédő Shao Xing  fogadott minket, aki egyébként Kelet legcsodálatosabb cipőinek is kiváló ismerője és a Futás Mestere. Már az ablakból üdvözölt és integetett nekünk . Mi messziről is azonnal felismertük a kedves Shao-t, hisz el sem lehetett téveszteni a keleten ritkaságnak számító , szép fekete, természetesen fürtös   hajkoronájáról. Shao-t eddig szőkének ismertük , de a mi tiszteletünkre úgy tűnik felfedte , igazi haját is. Egyébként ruhája is kitűnő ízlésről árulkodott, a gyönyörű selyem bordó felső nagyszerűen illett fekete hajához.

 

Belépésünkkor  Shao kutyái is szívesen fogadtak minket.

A barátságos hajlékban nagy örömünkre  a nagytiszteletű Wonton mestert pillantottuk meg csodálatos selyemöltözékében, sárga kalapjában,  ifjú tanítványával, Bok Choy-jal .

Az üdvözlés után Wonton mester nagy meglepetésként most először mutatta meg híres fekete hajfonatát, amit egész életén át növesztett.

Tanítványa, aki a kung-fuban is iparkodik, és időnként jó tanácsainak hosszabb-rövidebb áradatával örvendeztet meg bennünket, maga is most részesült először ebben a rendkívüli megtiszteltetésben.

A mester és tanítványa egyébként rendkívül nyitott, más kultúrák iránt is érdeklődik, különleges kitüntetettséggel az ősi magyar dobolás iránt ...

A jeles összejövetelen jelen volt még a  szeretett Kék Felhő Törzsfőnök is , aki a társaság iránti mély  tapintatból szintén kínai ruhát öltött.

És jómagam, Chow Mein, aki a  nagyrabecsült törzsfőnökkel érkeztem, és az indián- kínai szövetség ápolásán munkálkodom. Ezt hangsúlyozandóan kínai ruhámhoz indián fejpántot szándékoztam ölteni. Mivel azonban eredeti kígyóbőr fejpántom az egyik bölényvadászati rítuson rejtélyesen eltűnt, kénytelen voltam egy színes farsangi sállal helyettesíteni. 

Sajnálattal vettük tudomásul, hogy Hszin Csiang, az idegen nyelvek Nagytiszteletű Mestere és kelet varázslatos gombáinak Ju asszonyhoz hasonlóan kiváló szakértője másirányú elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen. ( amúgy a Fekete kalóz is rejtélyesen jól ismeri a gombákat)

És hasonlóképpen szomorúan fogadtuk a hírt, hogy a nagyrabecsült, Állatbarát Fu-Yung  is gyengélkedése miatt szintén távol kell maradjon az estről. Fu-Yung a Nagylelkűség  Beavatott Mestere , melyet bizonyít, hogy gyengélkedése ellenére csodálatos keleti ruhákat és nagyon finom fasírtokat küldött ajándékba egy hatalmas házi kenyérrel egyetemben.

A két nagyrabecsült személy önmaga helyett Nagytiszteletű Szellemeit küldte el, akiket örömmel fogadtunk, és akik számára a figyelmes Shao az asztalnál meg is terített.

Ezután bemelegítő farsangi koccintások következtek kiváló tüzes italokkal,majd elkezdődött a lakoma, keleti bőséggel és színességgel.

Shao Xing  fantasztikus korhely levessel örvendeztetett meg bennünket, amiből többször is szedtünk, majd a nagyrabecsült Fu-Yung  csodálatos fasírtjait fogyaszthattuk  a Fekete Kalóz isteni tésztasalátájával és jómagam kukoricás kenyérlángos szeletkéivel egyetemben.

Ezt követően a Kalóz, hogy barátságos arcát újfent megmutassa, saját kezével szelte fel és osztotta ki fenséges csokis-almás-kekszes süteményét, melyet tejszínhabbal koronázott meg.

A farsang igazi stílusos záródesszertje pedig a Sze Csuan úr által készített fantasztikusan könnyű farsangi fánk volt, házi baracklekvárával.

A nagyszerű ételeket változatos fajtájú és töménységű italok segítettek a gyomrunkban is elrendezni.

 

Miután a kiváló lakoma jókedvre derített bennünket, a tiszteletreméltó Kék Felhő Törzsfőnök is idejét látta, hogy felfedje indián arcát. 

Páratlan indián fejdíszét felöltve népének vérpezsdítő zenéjére rituálisan körbetáncolta az asztalt. Kezében közben egy üveg Tüzes Vizet tartott, melyből később mindenkit nagy szívélyességgel meg is kínált.

Említést érdemel a Főnök zöld fejdísze, melyen négy különböző színű golyóstoll volt, kombinálva egy különleges madártollakból álló tarka  egyveleggel, mely kissé emlékeztetett minket a házigazda tollseprűjére, de valószínűleg csak a szemünk káprázott. Ezután Kék Felhő rövid bemutatót tartott a helyiség megtisztításából a furcsán nyélben végződő tollakkal, mely szintén egy ismeretlen ősi indián rítus lehetett.

A Törzsfőnök rendkívüli tapintatát mutatja, hogy végül nem osztotta ki a nekünk szánt tiszteletbeli indián neveket, a keleti ruháink iránti tiszteletből, azt majd egy későbbi kedvezőbb alkalomra tartogatva.

Ezután az indián hagyományok iránti érdeklődésből mindenki sorban felöltötte a közben kettőre duzzadt zöld fejdíszt és le is fényképezkedett vele.

Wonton mester tanítványa, Bok Choy pedig maga is megpróbált egy indián táncot eljárni , különösen, mivel a zenében a dob is jól hallatszott.

 

Shao , mint kitűnő házigazda ekkor érezte meg, hogy itt az ideje egy kis csapatszintű mozgásnak és egy Activity nevű játékos elmetornára invitált bennünket.

Két csapatban játszottunk, voltak gyakorlottabbak ,( különösen Ju asszony, a Félszemű Kalóz és Shao, aki a játékot is vezette,) közepesen és kevésbé gyakorlottak is. Ez utóbbiaknak, mint jómagamnak is egy kis tüzes víz és egyéb italok sokat segítettek , mert így kicsit gördülékenyebben ment a kommunikáció. Később sikerült némiképp belejönni nekünk is.

Nagyon jó játék volt.

Időnként szenvedélyes küzdelmet folytattunk egymással egy-egy szó, mondat vagy rajz kitalásáért, elmutogatásáért ,mely közben rengeteget nevettünk, játszottunk, küzdöttünk, küszködtünk , kiabáltunk és még hangosabban nevettünk.

Igazi felemelő csapatjáték volt, vérpezsdítő küzdelemmel, melynek végén a ( csak egy kicsivel) vesztes csapat tagjaiból kettő körbetalicskázta az asztalt, a legkisebb csapatjátékossal a hátán.

Ez újabb nagy vidámság közepette sportszerűen le is zajlott. És természetesen, mivel a játék a barátság jegyében történt, visszavágó is lesz majd ( valamikor...).

Az elmetorna után egy kis beszélgetéssel pihengettünk. Akkor vettük észre, hogy a nagy játékban az idő hogy elszaladt. Igencsak késő éjszaka lett. A nagy farsangi vidámságban jól elengedtük magunkat...

Addigra már nem tudni, hogyan de a Fekete kalóz fejéről eltűnt  a halálfejes kendő, a válláról a papagáj és a fél szeme is elkeveredett valahova, de közben zöld lett a haja. 

Én megint nem emlékszem hogy került le a fejemről a  hajpántom, Wonton mester mikor vesztette el híres hajfonatát , később ünnepi selyemruháját is , és  mindkettő hogyan kerülhetett át Kék Felhő Törzsfőnökre, amiről később fénykép is tanúskodott.

Az is kicsit homályos, Ju asszony szép piros ruhájában ( ami jól illett férjura feketéjéhez) mikor kezdett kellemes szundikálásba az elfáradt gyerekekkel és Csuan úrral a kanapén.Egy biztos, a kalapjaik már rég nem voltak rajtuk...

Szintén nem tudom, mikor jött be Shao egyik kutyája, de arra emlékszem, hogy Bok Choyt Wonton mesternek és a felébredt Csuan úrnak kellett felsegíteni a kanapéról. Miután a barátságos kutya  is meg lett szeretgetve , rémlik, hogy Shao és én közös erővel segítettünk Bok Choynak felöltözködni. Shao a cipőjét segítette, én a kabátját . Ami közben megint csak nagyon sokat nevettünk. Az is csak rémlik, mintha a többiek is ott álltak volna az előszobában nagy jó kedvvel. És valamikor el is köszöntünk,de ez is kicsit homályos...

Amire emlékszem, az az, hogy hazafelé újfent Csuan úrék családjával  utaztunk és ismét a Fekete Kalóz vezetett, hogy hány szemmel, azt nem tudom.

De én olyan jól éreztem magam, hogy ha végig fél szemmel is vezet, az sem zavart volna.

Ó, igen, egyedül Shao volt, aki nem vesztette el hajkoronáját, de azt hiszem csak azért mert  az igazi volt.

Vagy mégsem ?

 

Így volt - nem így volt,

 

nagy jókedvvel,vidámsággal,

 

igazi jó FARSANG volt !!!

 

 

Ui. : Ha a nevek  némiképp emlékeztetnének Benneteket néhány kínai étel nevére, az természetesen csakis a véletlen műve...!