Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 18. |
Attis |
|
|
„Az „én”-tudat erősítése az esetek többségében csalódásokhoz vezet. Vagy konfliktusokhoz más „én”-ekkel, különösen akkor, amikor az erősen fejlett „én” szeszélyeket, követelőzést enged meg magának. Az „én” folyamatos érvényének illúziója elrejti előlünk a veszélyeket, amelyek örökké ott leselkednek ránk. „Ezt akarom, azt akarom.” Ez az „én” legnagyobb csapdája. Tudjuk jól, hogy az akarnokság erőszakhoz, gyilkossághoz is vezethet. A mértéktelen önzés súlyos lelki torzulásokat okoz, s a beteg lélek megnyilvánulásai kiszámíthatatlanok. Ezeknek mindig rossz végük lesz. Ezzel szemben viszont a szilárd, a magabiztos „én” nagyon pozitív, megbízható lehet. Szükségünk van rá, hogy megbízzunk magunkban.”
Tendzin Gjaco__________________________________________________
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 17. |
Attis |
|
|
„Rosszul teszed, ha megsértődsz, amikor megtudod, hogy a hátad mögött becsmérelnek. Ha negatívan fogadsz bármi effélét, te magad rombolod le a lelki békédet. Az ember maga felel magáért, a fájdalmaiért. A sértéseket úgy kell tudomásul venni, mint a szellőt, amely elleng mögöttünk. Másképpen szólva, félre kell söpörni az emberek durvaságait. Hogy érezünk-e fájdalmat, szenvedést bizonyos helyzetekben, ez leginkább attól függ, miképpen viszonyulunk az adott körülményekhez. Sokat számít, hogy nem vagyunk-e túl érzékenyek, nem vesszük-e túl komolyan a dolgokat.”
Tendzin Gjaco___________________________________________
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 16. |
Attis |
|
|
„Együtt élünk ezen a bolygón, hasonló fizikai és szellemi adottságokkal bírunk, hasonló gondokkal küzdünk, hasonlóak a szükségleteink, az igényeink is. Amennyire csak képesek vagyunk, mindannyiunknak hozzá kell járulnunk az ember lehetőségeinek megvalósításához, az élet minőségének emeléséhez. Az egész emberiség segítségre vár, sírva, könyörögve. Borzalmas korban élünk, és csakis magunknak köszönhetjük. Mindazoknak, akik képesek tenni valamit megmaradásunkért, most kell megtennünk, most van itt az ideje.”
Tendzin Gjaco
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 15. |
Attis |
|
|
„Vizsgáljuk meg, milyen tartalom lehet az „én” vagy az „önmagam” szavak mögött! Egyet biztosat tudunk: Ezek a tartalmak nem létezhetnek függetlenül a testünktől és az elménktől. Világos, hogy a test nem lehet azonos az énünkkel. De az elme, a lélek tartalmait, az érzéseinket sem tekinthetjük azonosnak az énünkkel, hiszen az érzések sem léteznek önmagukban. Feltételeznek valamit vagy valakit, aki érez, felfogja őket. Így van ez az „én” érzékelésével is. Az „én” érzete úgy keletkezik, hogy van valami, vagy valaki, aki a létezését tudomásomra hozza, és van valami vagy valaki, aki ezt érzékeli, elhiszi. A mi naiv elménknek persze ez nem tűnik föl, ő úgy érzi, mintha minden, amit észlel, önálló, elkülönült léttel bírna. Csakhogy amikor ezeket a látszólag objektíve létező dolgokat vizsgálni kezdjük, azonnal elemeikre esnek szét, szertefoszlanak, eltűnnek, megfoghatatlanná válnak. Akár csak az „én”. „
Tendzin Gjaco
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 14. |
Attis |
|
|
"A hanyatlásnak abban a korszakában, amelyben élünk, és amelyben gondok millióinak terhét viseljük, igen fontosak a pozitív gondolatokat fejlesztő gyakorlatok. Nagyon hatásosan segítik a kedvezőtlen körülmények leküzdését. Ha valaki nem végez ilyen gyakorlatokat, lehet bármilyen képzett, tapasztalt szemlélődő, igen komoly nehézségekkel kell majd megküzdenie."
Tendzin Gjaco
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 13. |
Attis |
|
„Egyfelől azt mondhatjuk, hogy emberi testben Buddha tanításait követve sokkal jobbak vagyunk a rovaroknál. Másfelől viszont tudjuk, hogy a rovarok bűntelenek, mentesek minden ravaszságtól, fortélytól, míg mi elég gyakran hazudunk, hamis képet festünk magunkról és különböző más módon mesterkedünk, hogy elérjük céljainkat. Innen nézve bizony, sokkal rosszabbak vagyunk a rovaroknál, amelyek csupán teszik a dolgukat, és nem akarnak semmi másnak látszani.”
Tendzin Gjaco
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 12. |
Attis |
|
„Hogy a legmagasabb szintű és leghatékonyabb segítséget tudjuk nyújtani másoknak, el kell érnünk a megvilágosodást, a buddhaság fokozatát. Hogy az előbbinél szerényebb, de azért széleskörű és hathatós segítséggel szolgáljunk, ahhoz a bodhiszattvaság egyik szintjére kell jutnunk és rendelkeznünk kell az „üresség” valóságának közvetlen tapasztalatával. Valamint szert kell tennünk a különlegesen érzékeny észlelés képességére. Hogy a segítségnyújtás közvetlenebb formáit gyakoroljuk, ahhoz őszinte együttérzésre van szükség.”
Tendzin Gjaco
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 11. |
Attis |
|
„Az embernek közösségben kell élnie és dolgoznia. Miközben hétköznapi munkájával a közösség, a társadalom céljait segíti, egyéni belső munkával elmélyülő, elemző gyakorlatokat kellene végeznie. Naponta elmegyünk a munkahelyünkre, dolgozunk, azután hazatérünk. Érdemes lenne olykor feláldozni a késő esti szórakozásunkat, hogy korán tudjunk lefeküdni és másnap korán tudjunk kelni. És reggel elmélyüléssel tudjuk kezdeni a napot.”
Tendzin Gjaco
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 10. |
Attis |
|
„Ha két ember mély együttérzést tanúsít egymás iránt, az meghitt kapcsolatra utal kettejük között. Minket arra tanítanak az írások, hogy olyan szeretetet fejlesszünk magunkban, amilyet az anya érez gyereke iránt. Ez az a bizonyos meghitt, bensőséges érzés. A ragaszkodás buddhista fogalma mást jelent. Nyugaton ezt félreértik. Szerintünk az anyai szeretet mentes a ragaszkodástól.”
Tendzin Gjaco
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 9. |
Attis |
|
„Általában azt javaslom a buddhista gyakorlóknak, hogy ne tekintsék mesterük minden megnyilvánulását kifogástalannak. Vannak persze különleges, igen értékes tulajdonságok, amelyekkel egy mesternek rendelkeznie kell, de bizonyára nem csak ilyenekkel bír. Soha ne mondjuk például valamiről, hogy „ezentúl úgy csinálom mint ő, mert tisztelem”. Senkit ne kövessünk csak azért, mert tiszteljük őt. Ilyesminek nem szabad előfordulnia. Ami hibás, azt hibásként, ami káros, azt károsként kell felismernünk a mester viselkedésében is. Ha nem így tennénk, semmi értelme és semmi haszna nem lenne a kritikának. Minek is létezne akkor?”
Tendzin Gjaco
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
