Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - szeptember 22. |
Attis |
|
”Ha olyan ember vagy, aki szemtől szembe mindig szépeket mond a társairól, de a hátuk mögött becsmérli őket, számíts rá, hogy hamarosan senki sem fog szeretni téged. Eddig még mindenki lebukott, aki ilyesmivel próbálkozott. A kettős szerep olyan nagy terhet ró az emberre, amelyet nem bír el sokáig. Képtelenség ilyen teher alatt mindig hibátlanul játszani.”
Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - szeptember 21. |
Attis |
|
”A nyugati agy megszállottan dolgozik. És nagyon sokat dolgozik. De csakis a gyakorlati eredményesség érdekli. Ily módon teljesen alárendeli magát a haszonelvűség szempontjainak. Mint minden szolga, feladja a függetlenségét. Én a szellemi élet más formáját képzelem el. Sokkal önállóbb, vagyis független szellemi életet, amely mélyebb és mentes a rögeszmés céltudatosságtól. Mióta a különböző technikai eszközök a világ minden táját elárasztják, erősen csökken az elme, az agy feladatköre. És minden tekintetben csökkentek jelenlétének határai az emberi életben.”
Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - szeptember 20. |
Attis |
|
”Hogy valakinek az élete sikeres lesz-e vagy sem, az igen nagy mértékben attól függ, hogy az illető kisgyermek korában milyen légkörben tölti napjait. Milyenek az emberek, milyen a hangulat körülötte reggeltől estig. Azokban a családokban, ahol szeretet és együttérzés fűzi össze az embereket, a gyerekek sokkal sikeresebbek és boldogabbak. Ha ettől a környezettől megfosztják a gyereket, azzal az egész életét, jövőjét tönkretehetik. A gyereknevelésben a szeretet a leghatékonyabb eszköz.”
Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - szeptember 19. |
Attis |
|
”Az ember társas állat, s a társak együttműködési készsége és segítsége jelenti számára a túlélést. Mégis sokkal jobb magányosan küzdeni a megmaradásért, mint akár csak egyetlen agresszív, rossz akaratú társunkkal együttműködni. Ilyen emberben soha, egy pillanatra sem bízhatsz, örökös készenlétben, gyanakvásban kell mellette élni. Az ilyen társakat el kell kerülni. Ennél is rosszabb azonban, ha minket kerülnek el a többiek, mert nem akarnak együttműködni velünk, ha személyiségünket, jellemünket negatívan ítélik meg. Ez a legszomorúbb dolog. Mindebből az következik, hogy az együttműködés, az együttélés egyedüli megbízható feltételei a jószívűség és az együttérzés. Ezek a boldogság és a békesség valódi forrásai.”
Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - szeptember 18. |
Attis |
|
”Az ítéleteinket – még egészen köznapi dolgokat illetően is – gyakran befolyásolják az érzelmeink. Például, amikor hozzánk közel állók cselekedeteit szemléljük, sokszor még akkor is pozitívnak, sőt csodálatosnak látjuk őket, ha éppen ártalmasak. Ezzel szemben gyakran ítéljük el olyanok tetteit, akiket nem kedvelünk. Pozitív megnyilvánulásaik között is nagyravágyást, kevélységet, hamisságot látunk. Nem bízhatunk hát érzékeinkben, ez kétségtelen. Számos helyzetet félreértünk, félreismerjük egymást. Ám ha ez valóban így van, valóban megbízhatatlanok az ítéleteink, akkor hogyan állíthatjuk még is makacsul, hogy éppen szellemi vezetőnk, gurunk megítélésekor nem tévedünk? Jól gondoljuk ezt meg!”
Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - szeptember 17. |
Attis |
|
”Létfontosságú, hogy egy vezető személyiség közeli, jó kapcsolatot tartson az emberekkel. Jómagam már egész fiatal koromban megtanultam, hogy bárki, aki embereket akar irányítani, nem távolodhat el tőlük. Őszinte, jó viszonyban kell maradnia a közösséggel. Ez egyáltalán nem nehéz, ha az ember valóban őszinte.”
Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - szeptember 16. |
Attis |
|
”A bölcsességnek, vagyis a dolgok megértésének három fokozatát ismerjük. Az első fokozat, másképpen a megértés első szakasza, a hallásból, vagy tanulásból származó ismeretek megértése. Ez a kezdő szakasz tehát, amikor hallunk vagy olvasunk valamiről, és azt felfogjuk, megértjük. A második szakasz az, amikor a tanulás után folyamatosan gondolkodunk mindazon, amit hallottunk. Ily módon jártasságra eszünk szert a témában, s ezáltal tisztábban, világosabban értjük. Eben a szakaszban már megjelenek bennünk bizonyos élmények és érzések, amelyek a tárgyhoz kötődnek. A harmadik szakaszban az elmélyülésből származó bölcsesség vagy megértés szerezhető meg. Ez az a fokozat, amikor nem pusztán intellektuálisan értjük az elsajátított anyag lényegét, de a hozzá kötődő élmények és érzések az elmélyülésben kiteljesednek, s ezáltal képesek vagyunk érezni is mindazt, amit értünk.”
Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - szeptember 15. |
Attis |
|
”A tanulni vágyóknak igen körültekintőknek, figyelmeseknek kell lenniük. Ne fogadjanak el tanáruknak vagy gurujuknak addig senkit, még meg nem győződnek emberi feddhetetlenségükről, tisztességükről. Ez nagyon fontos. De még a foglalkozások megkezdése után is, ha valami érdekeiket sértő dolog történik, joguk van azonnal elutasítani, elbocsátani a tanárukat. A diákoknak tudniuk kell, hogy sohasem ők rontják el a tanárokat.”
Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - szeptember 14. |
Attis |
|
”Ahogy a rozsda, mely magából a vasból származik, semmivé emészti a vasat, úgy szünteti meg önmaga lehetőségeit megfontolatlan cselekedeteivel az ember. A karma törvényének következtében a létezés negatív állapotába is kerülhetünk.”
Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - szeptember 13. |
Attis |
|
”Félünk meghalni, mert nem tudjuk, melyik pillanatban lep meg bennünket a halál. Nem tudjuk sem az óráját, sem a napját. És félünk attól is, ami a halál után vár ránk. Félünk, hogy egy ismeretlen és kellemetlen helyen találjuk magunkat hirtelen, telve szorongással, aggodalommal. Ha jól akarunk meghalni, meg kell tanulnunk jól élni. A halál élménye rendkívül fontos, mert az a tudatállapot, amelyben a halál ér bennünket, eldöntheti következő újraszületésünk szintjét, minőségét. Még a halál pillanatában is különleges szellemi erőfeszítésre vagyunk képesek. A test fizikai állapotának tartós megőrzése is elérhető általa.”
Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma
|
|