Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 21. |
Attis |
|
”A szeret, amely pusztán a ragaszkodás szenvedélyén alapul, gyorsan változik, múlékony. A szeretet tárgyának legkisebb változása, mint mondjuk, egy apró viselkedésbeli változás, azonnal átalakíthatja a két ember viszonyát. Ez azért van, mert ezek az érzelmek felületesek, vagyis a felülethez kötődőek. Vegyük példának a házasságot. A házasok gyakran néhány hét, hónap vagy év után egymás ellenségeivé lesznek, és persze elválnak. Pedig amikor összeházasodtak, nagyon szerelmesek voltak – senki sem házasodik gyűlöletből -, rövid idő elteltével mégis minden megváltozott. Miért?”
Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 20. |
Attis |
|
”A valóság megértésének elmélete a bölcsesség, gyakorlata pedig az együttérzés.”
Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 19. |
Attis |
|
”A szeret, amelyről én beszélek, nem ismer célt. Nem azzal a szándékkal adják, hogy bármit is kapjanak érte. Az adok-kapok nem érzelmek kérdése. Ahogy ebben a szeretetben nincs semmi elvárás, úgy nincs semmiféle ragaszkodás és viszonosság a valódi együttérzés gyakorlásában. Ezen a ponton a mi gondolkodásunk eltér a szokásostól. Mi azt mondjuk, hogy a valódi együttérzés nem könyörület, nem hirtelen fellobbanó érzés, amely egy-egy különleges helyzetben sajnálatot ébreszt bennünk valaki iránt. Mi nem választjuk ki, kivel vagy kikkel legyünk együttérzők. Mi önként, minden helyzetben és teljes odaadással gyakoroljuk az együttérzést, anélkül, hogy bármit is remélnénk érte cserébe. És ez az együttérzés egyetemes érvényű.”
Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 18. |
Attis |
|
”Az”én”-tudat erősítése az esetek többségében csalódásokhoz vezet. Vagy konfliktusokhoz más”én”-ekkel, különösen akkor, amikor az erősen fejlett”én” szeszélyeket, követelözést enged meg magának. Az „én” folyamatos érvényének illúziója elrejti előlünk a veszélyeket, amelyek örökké ott lesnek ránk. „Ezt akarom, azt akarom.” Ez az „én” legnagyobb csapdája. Tudjuk jól, hogy az akarnokság erőszakhoz, gyilkossághoz is vezethet. A mértéktelen önzés súlyos lelki torzulásokat okoz, s a beteg lélek megnyilvánulásai kiszámíthatatlanok. Ezeknek mindig rossz végük lesz. Ezzel szemben viszont a szilárd, a magabiztos”én” nagyon pozitív, megbízható lehet. Szükségünk van rá, hogy megbízzunk magunkban.”
Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 17. |
Attis |
|
”Rosszul teszed, ha megsértődsz, amikor megtudod, hogy a hátad mögött becsmérelnek. Ha negatívan fogadsz bármi effélét, te magad rombolod le a lelki békédet. Az ember maga felel magáért, lelki fájdalmaiért. A sértéseket úgy kell tudomásul venni, mint a szellőt, amely elleng mögöttünk. Másképpen szólva, félre kell söpörni az emberek durvaságait. Hogy érzünk-e fájdalmat, szenvedést bizonyos helyzetekben, ez leginkább attól függ, miképpen viszonyulunk az adott körülményekhez. Sokat számít, hogy nem vagyunk-e túl érzékenyek, nem vesszük-e túl komolyan a dolgokat.”
Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 16. |
Attis |
|
”Együtt élünk ezen a bolygón, hasonló fizikai és szellemi adottságokkal bírunk, hasonló gondokkal küzdünk, hasonlóak a szükségleteink, az igényeink is. Amennyire csak képesek vagyunk, mindannyiunknak hozzá kell járulnunk az ember lehetőségeinek megvalósításához, az élet minőségének emeléséhez. Az egész emberiség segítségre vár, sírva, könyörögve. Borzalmas korban élünk, és csakis magunknak köszönhetjük. Mindazoknak, akik képesek tenni valamit a megmaradásunkért, most kell megtenniük, most van itt az ideje.”
Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 15. |
Attis |
|
”Vizsgájuk meg, milyen tartalom lehet az „én” vagy az „önmagam” szavak mögött! Egyet biztosan tudunk: ezek a tartalmak nem létezhetnek függetlenül a testünktől és az elménktől. Világos, hogy a test nem lehet azonos az énünkkel. De az elme, a lélek tartalmait, az érzéseinket sem tekinthetjük azonosnak az énünkkel, hiszen az érzések nem léteznek önmagukban. Feltételeznek valamit vagy valakit, aki érez, felfogja őket. Így van ez az „én” érzékelésével is. Az „én” érzéke úgy keletkezik, hogy van valami, vagy valaki, aki a létezését a tudomásomra hozza, és van valami vagy valaki, aki ezt érzékeli, elhiszi. A mi naiv elménknek persze ez nem tűnik föl, ő úgy érzi, mintha minden, amit észlel, önálló, elkülönült léttel bírna. Csakhogy amikor ezeket a látszólag objektíve létező dolgokat vizsgálni kezdjük, azonnal elemeikre esnek szét, szertefoszlanak, eltűnnek, megfoghatatlanná válnak. Akárcsak az „én”.
Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 14. |
Attis |
|
”A hanyatlásnak abban a korszakában, amelyben élünk, és amelyben gondok millióinak terhét viseljük, igen fontosak a pozitív gondolatokat fejlesztő gyakorlatok. Nagyon hatásosan segítik a kedvezőtlen körülmények leküzdését. Ha valaki nem végez ilyen gyakorlatokat, lehet bármilyen képzett, tapasztalt szemlélődő, igen komoly nehézségekkel kell majd megküzdenie.”
Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 13. |
Attis |
|
”Egyfelől azt mondhatjuk, hogy emberi testben Buddha tanításait követve sokkal jobbak vagyunk a rovaroknál. Másfelől viszont tudjuk, hogy a rovarok bűntelenek, mentesek minden ravaszságtól, fortélytól, még mi elég gyakran hazudunk, hamis képet festünk magunkról és különböző más módon mesterkedünk, hogy elérjük a céljainkat. Innen nézve bizony, sokkal rosszabbak vagyunk a rovaroknál, amelyek csupán teszik a dolgukat, és nem akarnak semmi másnak látszani.”
Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 12. |
Attis |
|
”Hogy a legmagasabb szintű és leghatékonyabb segítséget tudjuk nyújtani másoknak, el kell érnünk a megvilágosodást, a buddhaság fokozatát. Hogy az előbbinél szerényebb, de azért széles körű és hathatós segítséggel szolgáljunk, ahhoz a bodhiszatvaság egyik szintjére kell jutnunk és rendelkeznünk kell az „üresség” valóságának közvetlen tapasztalatával. Valamint szert kell tennünk a különlegesen érzékeny észlelés képességére. Hogy a segítségnyújtás közvetlen formáit gyakoroljuk, ahhoz őszinte együttérzésre van szükség.”
Őszentsége Tendzin Gjaco a XIV. Dalai Láma
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
