Íme egy idilli  ünnepi történet :

Lágyan hullani kezdett a hó, mint megannyi kis csillag, átrajzolta és szentesítette a közelgő ünnepet.

Anya reggel az ablakból figyelte a szépséges hóesést és lassan hatalmába kerítette a varázs. Télapó ünnepe van ma.

Megitta forrón gőzölgő kávéját, lelkében csilingelni kezdett a téli ünnepek titokzatos száncsengője. Igen, újra itt van,közeledik a Télapó .Már most örült, ha az estére gondolt.Felöltözött melegen és elindult a hóesésben beszerezni a szükséges kellékeket.
Gyermekei már szinte felnőttek, mégis várják a Mikulást, pontosabban a meglepetés örömét és a családi együttlét melegségét.

Lelkében csilingelt a dal : Hópille száll az égen....,míg a ropogós hóban könnyedén az áruházhoz ért.

Az áruházban mindenki mosolygott, karácsonyi díszek, fenyőillat és lágy zene : Hull a pelyhes fehér hó...

- Jöjj el kedves Télapó... , dúdolászta halkan míg megvette a csomagba valókat és az esti vacsora hozzávalóit.
Gyönyörű banánt kapott, a narancsok és mandarinok szinte daloltak és fantasztikusan illatoztak.

Vidáman porolta le magáról a havat otthon.

Összekészítette a tetszetős csomagokat, hármat, mindhárom gyermekének, dalolva kötötte be a csomagok száját piros masnival:

-Télapó itt van, hó a subája.... 
Egyszerűbbé vált az ajándékozás, inkább jelképessé.
Nincs már játék, mint régen, de mégis lesz egy kis öröm.
És az esti családi vacsora lesz az ünnep koronája.

Hozzá is látott a konyhai teendőknek, ünnepi kötényt kötött, befűszerezte a csirkét és betette a sütőbe. És jókedvűen nekifogott a köretek elkészítéséhez.
Közben leszállt az est, elállt a hóesés, odakinn az utcákon, a fákon és háztetőkön bársonyos fehér hótakaró csillogott és csodálatos ünnepi csend honolt. Megszentelt lett ez az este.
Meghatottan készülődnek.
Apa felkapcsolja az ünnepi fényeket, csodálatos díszbe öltözik a ház.
Befűt a kandallóba, míg anya és lánya áhítatos csendben megterítik az ünnepi asztalt. Ropognak a fahasábok, lágy meleg járja át a nappali szobát.
Nagyfiuk pedig borért megy, elindul, hogy igazi ünnepi bort hozzon a vacsorához. Lába alatt vidáman ropog a hó...
Itt van, itt van Télapó....

És eljő az est.

Apa bekapcsolja az ünnepi zenét, szívük-lelkük megmelegszik az ismert dallamra:- Hull a pelyhes fehér hó...
Mind együtt éneklik, míg meggyújtják a gyertyákat az asztalon és az adventi koszorún is.
Advent második ünnepe is van.

Anya és apa előhozzák az ajándékcsomagokat és odaadják a nagyobbik fiúnak és kamasz lányuknak. Régi kisgyerekkori Mikulásünnepek emlékei, hangulatai, piros zacskók titokzatos fėnye, száncsengő hangja,- suhannak át lelkükön. Örömkönnyek csillognak a szemükben. Majd Apa beállítja a skyp-ot és felhívják a középső fiút, aki most nem lehet itt, sok-sok kilométerre tőlük egy messzi város főiskoláján tanul és legnehezebb vizsgáira készül.
De a technika segítségével ő is ott lehet köztük. Megörülnek, amint meglátják ismerős arcát a képernyőn. A kamerán át átadják neki is az ajándékát és megígérik, hogy elteszik a szobájába és várni fogja, amint hazatér.
Jót beszélgetnek , az egész család, felváltva adják a szót, együtt vannak mégis.
Az asztalon neki is ott van a teríték.
Elbúcsúznak és mind boldogok.
Apa áldomást tölt, ünnepi ánizslikőr, különleges házi készítésű, Görögországból. Egy kicsit tölt a kamaszlánynak is.
Koccintanak, mindenkire, az együttlétre, az ünnepekre.
Kint újra lágyan szállingózni kezd a hó.
Az isteni csirkesült is lágyan omlik a szájban, felejthetetlen ízzel, az ünnepi borral újra koccintanak, nem tudnak betelni az örömmel, mellettük halkan zene szól, - Télapó itt van...
A desszert, gyömbéres karácsonyi keksz, dióval a közepén, az íze a szereteté, a melegségé, az együtt ült családi ünnepé.
Halkan száll az ünnep, megszentelt, áldott este.

Halleluja, halleluja, dalolja lelkük, a szeretet , az ünnep szimfóniáját .

Halleluja csodálatos világ!
Halleluja nektek áldott emberek !

De hogy is van mindez a  "nagy  földi" valóságban? 

Valahogy így :

- Megint esik !

Néz ki anya reggel az ablakon a szürke pocsolyákat és a decemberi nyirkos, esős világot szemlélve.

- Idejét sem tudom, mikor volt december 6 -án hó !

A szürke felhőkből vigasztalanul esik az eső. Ma jön a Mikulás !

Egy rövid pillanatra jóleső izgalom fogja el. Aztán eszébe jut:
- Mennyi a dolgom ! - És a puszta gondolattól fáradtság tör rá.

De jó lenne most fenn a magas hegyekben egy gyönyörű panzióban lenni. Hóesésben sétálni, egy családias étteremben, karácsonyi zene mellett vacsorázni. Este kandalló mellől nézni a hóesést, meghitten ropogó fahasábok mellett beszélgetni ....
Ábrándozik és nagyot kortyol az illatosan gőzölgő kávéjából. Ettől kicsit felmelegszik.

- Fuj, megint esik. - jön le a nagyobbik fiú a konyhába. Előtte éjjel munkában volt, reggelre ért haza, hulla fáradt.

- Akkor, ma lesz a Mikulás?- addig még alszom egyet.

- Jó pihenést ! - mondja anya és szövetkabátja fölé felveszi az esőpelerint. Sápadtan lép ki a csópögős, nyirkos világba, hogy bevásároljon.

Csurom vizesen próbálja lerázni a vizet az esőkabátjáról, mielőtt belép az áruházba.
Bent minden meleg, barátságos, karácsonyi díszes és fenyőillatú, az eladók is mosolygósak.

A vevők kevésbé, meglehetősen csapzott hangulatban állnak a pénztáraknál a hosszú sorokban a megpakolt bevásárlókocsikkal. De a zene legalább kellemesen szól : - Hull a pelyhes fehér hó...

Bőrig ázva ér haza , az esőkabátot kiteríti száradni és újra megmagyarázhatatlan fáradtsághullám keríti hatalmába.
Pedig annyira szeretné, hogy szép legyen az este, hiszen ma van Mikulás .
A csomagokat összekészíti, jóleső, régi izgalommal, de mellette  kicsit fél is, mit szólnak a fiúk, hiszen szinte felnőttek már... A mandarinok gyönyörűek. A banánok kevésbé. Gyalázatosan zöldek, éretlenek. Sehol nem lehetett szépeket kapni. Épp most nem, pont Mikuláskor....

Megint ez a fáradtsághullám, mi lehet ez ? Biztosan az idő, ez a szürke esős, nyomott idő,- gondolja míg felköti az ünnepi kötényt.
És nekiáll befűszerezni a csirkét.
- Hull a pelyhes fehér hó...

Később elkészíti a köreteket is. Jó volna, ha lányuk is segítene, de hétvége van, és ő is fáradt az év végi sulis hajtástól.
Bevette magát a szobájába.Vagy ez az idő ? Ez az eső nem éppen ünnepi.

Lassan sötétedik. Apa bekapcsolja a karácsonyi fényeket, a ház gyönyörű díszkivilágításban pompázik.
Aztán lerogy a kanapéra.Több napja kemény, nehéz, dolgos időszakon van túl, az előző nap ráadásként még a fürdőszobai csap is eltörött, ömlött a víz, új csapot kellett venni, jó kis felfordulás előzte meg a mai Mikulás napot.
Síugrást néz a TV-ben. Így próbál kicsit kikapcsolódni.
Anya kapkod. Mi lesz, ha a nagyszülők  szólnak és előtte le kell menni, egy forralt borozásos Mikulásozásra hozzájuk is? Nem szóltak még, lehet, hogy ez részükről idén elmarad?
Tapintatlanság lenne most felhívni őket. 
Hogy szervezze össze az estét? Feszültsége nőttön nő.
Közben a nagyfiú is felkel, lejön a konyhába. Megszemléli a vacsorához szánt bort, nem tetszik neki.
- Elmegyek, veszek valami finom bort, valami ünnepit.
- Melyik boltba mész ?- kérdi anya. Nem kellett volna. A fiú fáradt, kialvatlan, belügyeibe való beavatkozásnak érzi az egyszerű kérdést, ezen elvitatkoznak kicsit, anya még idegesebb lesz.
A fiú végül itthon marad.
Karácsonyi zene kéne az estéhez, de a konyhában áll a mosogatni való és anya minél idegesebb, a számítógép is annál kevésbé engedelmeskedik neki. Kiborulva kéri meg apát, hogy keressen normális Mikulás-zenét.
Apa nagy nehezen feltápászkodik, menni is alig bír, olyan fáradt. Mellette a macska a kanapén lábadozik. Előtte nap rosszul volt, összehányta a lakást. Rekreációs idejét tölti a kanapén. Látszik a bajszán, hogy nincs jól.
Apa talál egy zenét, de anya szerint nem eléggé ünnepi, össze is vesznek rajta rendesen. A nagyfiú jön le, hogy rendet tegyen a veszekedő szülők között.
Anya végül rezignáltan elkezdi teríteni az ünnepi asztalt. Apa talál egy angol karácsonyi szimfonikusok műsorát a TV-ben, és úgy dönt, azt fogják hallgatni.
Elég szörnyen hangzik. De nincs apelláta. Senki sem mer szólni.

Aztán eljő az est, az indulatok már-már lecsillapodnának, de akkor kiderül, nem akar sikerülni a skyp-kapcsolat a középső fiúval. Pedig jó volna beszélni vele, hisz első év, hogy hiányzik közülük Mikuláskor. Apa és nagyfiú egymásra mutogatnak, mielőtt anya végképp kiborulna, lejön a nagylány és odaáll a géphez. Elmélyülten dolgozik,nyomkodja a billentyűket, fölötte lassan elpufognak az indulatfelhők. Hál' Istennek közben rájönnek, a nagyszülői meghívás idén elmarad, majd máskor bepótolják, ha mindhárom "gyerek" is itthon lesz.

És közben elkészült a csirke. Ideje asztalhoz ülni. De előtte még ajándékosztás. A nagyfiú megrökönyödik, ajándék?? - Minek? - elég a vacsora. Puff, anya, amúgy is kétségek közt hánykolódó lelke most végső találatot kap.
De a program fut, már elindult, apával hozzák az ajándékokat, nincs mit tenni, zavartan odamegy a fiúhoz,: - Boldog Mikulást ! - és még jobban összezavarodva lenyom egy puszit. Kedvességnek szánta, de a nagyfiú nem annak veszi. Szemét elfutják a könnyek, arcán megszámlálhatalan érzés fut át, egyik sem jó. Anya szemében is könnyek: - Mit rontottam így el?? -gondolja és befelé zokogna, de akkor felrikkant a nagylány, megvan a skyp-kapcsolat.

- Sziasztok! - a képernyőn ott mosolyog a középső fiú ! - anya visszanyeli könnyeit és apával együtt a képernyőhöz rohannak.
- Hogy vagytok ?- kérdi ártatlanul a távolba szakadt fiú, és nem sejti, hogy erre idősebb testvéréből előtör a visszafojtott érzelemözön és arcán  ömleni kezdenek a könnyek.
- Jól ....- próbálnak együtt mosolyogni. Nem akarják terhelni fiukat, aki ott a messzi városban napok óta alig alszik, legnehezebb vizsgáira készül. Hadd töltődjön kicsit a családi kör melegétől.....(?) Gondtalanul próbálnak cseverészni vele.
A nagyobbik fiú nem tud odamenni a kamera elé. Elemi erejű érzelem áradat tör ki belőle, talán sok év visszanyelt csalódásai....Amik most jöttek elő, épp most....

 A középső fiúnak megmutatják az ajándékát skypon keresztül. A fiú ott mosolyog az ünnepi asztalon.
Nem láthatja, hogy idősebb testvére a monitor másik felén , arcát a kezébe temetve vígasztalanul zokog.
A nagylányba, aki a szülők mögött áll, a döbbenettől belefagy a szó.

Közben a TV- ben a szimfonikusok egy díszletvárosban forralt borozni kezdenek  és vidáman éneklik a Jingle bellst.

Anyáéknak hatalmas erőfeszítésbe kerül csevegni és  mosolyogni, végül elköszönnek fiuktól. A nagyobbik fiú is megnyugszik kicsit. Birkózik magával. Az érzelmeivel. Apa a fürdőszobába megy hogy összeszedje magát. Elfelejti felkapcsolni a villanyt.
Anya a konyhába megy. Próbálja menteni az estét. És  sokkhatás alatt feltálalja a csirkét, majd gépiesen szeletelni kezdi. A nagylány mint az árnyék, hozza a köreteket.
Apa előbotorkál a sötétből, és a fagyasztóbôl méregerős ánizspálinkát vesz elő. Senkit sem kérdez, tölt mindenkinek.
Egyszerre koccan össze a négy pohár. Szenvedélyes, különös erők csendülnek össze egyetlen tiszta hangban...és egy pillanatra betöltik az egész szobát.

De a pillanat tűnékeny.

Enni kezdenek. Szó nélkül falatoznak. Az asztalon adventi gyertyák  égnek. De senki sem képes gyönyörködni bennük. Az ünnepi  csirke ízeit sem érzik igazán.
Közben a Tv-ben a szimfonikusok templomi helyszínre és áhítatos karácsonyi zsoltárra váltanak.
Az asztalnál mindenki  küzdelmet vív magában, birkózik az érzelmeivel.
Nagy a csend.
Enyhülést csak a desszert íze hoz. Gyömbéres, fahéjas karácsonyi keksz, közepén dióval. Íze szétomlik a szájban, üzenete a békéé, melegségé, a szereteté.
De olvadó béke  egy vulkán tetején.
Folytatódik a falatozás, megszólalni senki sem tud, senki sem akar. Szinte komor a némaság.

Ekkor felharsan a kórus :

- Halleluja, halleluja, halleeelujjaaaaa....!!! 

A kamaszlányból kibuggyan a nevetés.

- Halleluja, halleluja, halleeelujjaaa...!!! - zengik  teli torokból a szimfonikusok.

Anya végignéz az asztalon, az egyre vigasztalanabbul csöpögő gyertyákon, csapzott önmagukon, az egész képtelen estén, - és ő is nevetni kezd.

- Halleluja, halleluja, halleeelujjaaa...!!!.-  harsogja a TV.

 Csúcspontjához közeledik a hálaének.

Hirtelen nevetés tör fel mindannyiukból, zengő, kristálytiszta, égi kacagás....!

Négy ember néz össze. Egyként.

Téren, időn, - és terített asztalon át  felszabadító nevetés száll, rázza, rázza  a négy embert és betölti teljesen az ünnepi szobát.

- Halleluja, halleluja, haalleelujaaa.....!!!!

Már nem számít mi volt....és  mi minden fájt.

Nem érdekes többé.

Valami kijött, feloldódott, elmúlt és szertefoszlott. És minden megváltozott.

A nevetés, mint egy hatalmas hullám, végigsöpört a szobán.

Semmi sem az már, ami volt. És minden jó lett....

Áldott, áldott emberek.

Már jóleső a csend is. Tiszta, meleg, szinte áhitatos.

Elvarázsolt, megnyugodott.

Megkönnyebbülten térnek vissza  a vacsorához. Halk meghittségben beszélgetnek tovább. 

Béke szárnyán száll a végtelen idő. 

Aztán  elfogy az utolsó falat is a tányėrrôl és a poharak is kiürülnek.

Jóllakottan állnak fel az asztaltól.

Másként, mint ahogy valamikor leültek.

A nagyfiút mintha kicserélték volna, kedves lett, figyelmes és jókedvű.

Az apa fáradtságát mintha elfújták volna, energikus lett és tettre kész.

Anya idegessége is messzire szállt, ahogy az igyekezete is, hogy szėp ünnepet varázsoljon, mert rájött, az ünnep magától válik széppé, nem kell akarni semmit sem.

A nagylány maradt amilyen volt, előtte ės utána is csak nevetett az egėszen.

A gyertyák közben tövig égtek.

Az ünnepi vacsora is véget ért. 

A család nyugovóra tér.

A szoba elnéptelenedik. 

Ám az utolsó Halleluja egy darabig ott lebeg még az ünnepi csirke romjai fölött ...

Utóirat : 

Azután, hogy az utolsó dallamok is szétfoszlottak a levegőben, a macska nagyot nyújtózott a kanapén,

 a táljához ment és mintha mi sem történt volna, jóízűen falatozni  kezdett....

/ Megtörtént események alapján. /