Törzsi buli - avagy tavasszal a hegyen ...

Zsuzsa  2014.05.29. 08:19

 

 

A farsangi buli végén, Zsuzsiék előszobájában, ki tudja, milyen sugallatra elhangzott épp az én számból a mondat, : - Találkozzunk tavasszal a hegyen !

Olyan jól éreztük magunkat együtt, kell hogy legyen folytatás.

És lám, ami a januári farsangolós hidegben hirtelen ötletként előbukkant, az a májusi meleg, napsütéses, virágillatú tavaszon meg is valósult.

 

Hetekkel előtte megindultak az összeszervező email-váltások, végül május 24-re esett a választás.

Tartalmas összejövetelt terveztünk, és tartalomban nem is volt hiány,tanulságos, eseményekben bővelkedő találkozásunk sikeredett. 

 

Úgy terveztük,hogy kora délután busszal felmegyünk Pázmándra a Zsidó- sziklához, számtalan tai chi edzésünk színhelyére. Ott nosztalgikusan ellejtjük a 24-es formát, töltekezünk kicsit , majd mivel a rendszeres túrázás is kimaradt mostanában, hátizsákosan átkirándulunk gyerekestül, mindenestül a csekési dombok, 

hegyek és szőlőföldek között Nadapra,ott kicsit frissítünk, majd onnan le Velencére Zsuzsa házához. Ahol eszünk, tábortüzet gyújtunk és folytatjuk a bulit.

És az Activity nevű elmetornáztató játék barátságos visszavágóját is megejtjük.

Ember tervez, Isten végez. 

Mondják. 

És tudjuk is mind , saját tapasztalatból. 

Amikor szellemeink játszani kezdenek velünk, mi még mit sem sejtve azt gondoljuk , minden rendben. Aztán beindul a játék. Ami fönt játék, az lent sokszor inkább csapás, vagy enyhén szólva is bosszúság. De ha rugalmasak vagyunk kellőképpen, gyorsan túltesszük magunkat rajta és vesszük a tréfát. 

Főként mert előbb-utóbb rá kell jönnünk, mást úgysem tehetünk.

Persze a fenti tréfák sosem öncélúak, mindig mutatnak, megmutatnak valamit, gondolkodásunk, tetteink, akaratunk, életfelfogásunk kerül "górcső alá", hogy 

ahol hiba találtatik, az kijavítódhasson.

Szent szellemeink most is mintha játszani kezdtek volna velünk, mondván, ne legyen olyan egyszerű a dolgunk. Ahol ennyi ember megpróbál  közösen alkotni 

valami jót, ott mindig felbolydul sokminden más is. Minthogy egymás által tanítódunk, formálódunk, egymás tükrében jobban meglátjuk magunkat 

is,képességeinket is. Előjönnek próbáink, megoldatlan részeink,jobban látszik kijelölt utunk és az is, rajta hol tartunk, csakúgy,mint szép és jó 

tulajdonságaink is.

Most is ez történt.

A tervünk a találkozóról nagyon szép volt. 

A valóság azonban kicsit más lett, kalandosabb, eseménydúsabb ,és érdekesebb is.

 

Először is, hogy Rita  nem vesz részt a " csapatépítésben", ezt kificamodott bokája egyértelműen eldöntötte helyette.

Következő bonyodalom,hogy Gábor nem tud annyit gyalogolni, hogy áttúrázzon velünk Nadapra, így valaki másnak is le

 kell mondjon az együtt túrázásról, hogy őt kocsival felhozza, hazavigye, és később Zsuzsi házához újra elhozza. Itt már látszott, hogy megkavaródnak a dolgok.

Jani, mivel régebben is oly sokszor  hozta-vitte Gábort, most is nagylelkűen bevállalta az önfeláldozó feladatot. 

Szent Szellemeink  pedig tovább bonyolították a játékot..

 

Amikor kora délután Zsófival és Attilával hármasban elindultunk a buszmegálló felé,még azt hittük, minden simán fog menni. Zsuzsi és Ági már vártak 

bennünket, később Juditék is Natussal és Olivérrel befutottak. Nagyon jó volt újra látni Őket, beszélgetni velük. A nap is melegen sütött,kellemes, szép 

délutánnak ígérkezett. Gáborék is nem sokkal utána telefonáltak, felértek a Zsidó-sziklához, várnak bennünket. Később Erzsi is ( helyben lakó lévén) jelezte, 

ogy útban van a szikla felé.Összeállt a csapat.

Már csak a busznak kell jönnie.

Csakhogy nem jött. 

Megnéztük a menetrendet a buszmegállóban, csak munkanapokon jár, és aznap szombat volt. Attila a neten nézte meg a mai napra,ám az szerint állította,hogy 

jönnie kellett volna. Itt kezdtem el gyanakodni. Az égi világ lakói pedig valószínűleg egyre jobban szórakozni, merthogy folytatódott a játék.

Lehet, hogy törzsi buli lévén Kék Felhőnek előtte áldozatot kellett volna bemutatni a Szellemeknek ?

Utólag ezt már csak sejteni lehet.

Viszont vettük a lapot,nevettünk egyet ezen a fordulaton és felhívtuk Janit, tudna-e értünk jönni a kocsival? Igazán nem voltunk olyan sokan, éppen nyolcan.

Jani indult is, mi pedig jókedvűen elégyalogoltunk szép libasorban az országúton.

És nem is sejtettük, hogy miközben mi jókat nevettünk, Jani tolatásba kezdett a Zsidóhegy Kálváriáján lefelé. A nyolcadik stációtól indult, és a harmadikig 

jutott, aminek is nem tudni, hogyan,de nekiütközött. A hátsó karosszéria megnyomódott, a szélvédő egy az egyben  rapityára tört...

A szellemek valószínűleg odafent  felnevettek...

Mi kevésbé, amikor megláttuk az értünk érkező kocsit, szilánkokkal telve, huzatos szélvédővel.

De Jani, alias a farsangi buliról ismert Wonton mester szintén vette a lapot. És nyugodt maradt, sőt tőle megszokott derűvel kezelte a helyzetet.

És mintha mi sem történt volna, felfuvarozott bennünket két fordulóban a Zsidó-hegy lábáig. 

Innen mi Zsófival, Judittal,( alias Ju asszony) Natussal és Olivérrel felkapaszkodtunk a sziklák közt vezető  ösvényen a hegy tetejére. A hegy meredeksége 

mit sem változott, ahogy az egyre erősebb lihegés is elmúlt túrázós élményeket idézett föl bennem.

A hegytetőn Erzsi vidáman várt bennünket, alias a farsangi Fekete Kalóz, aki ki tudja miért, most kedves gombászó nagymamának álcázta magát, kalapban és 

karkosárral a kezén. Én először azért még gyanakodtam, de olyan kedvesen mosolygott ránk, és szerencsére a papagáját sem hozta magával,hogy kételyeim 

teljesen eloszlottak.

Aztán Gábor is csatlakozott hozzánk,( alias a farsangról megismert Bok Choy) aki akkor már régóta a keresztek tövében pihengetett,míg a mestere fuvarozott minket.Később Zsuzsa( alias házigazdánk- a fekete fürtös Shao Xing), Ági ( a korábban gyengélkedő FU Yung) és Attila( Kék Felhő törzsfőnök) is megérkezett Janival a 

Kálvária felől.És szellemi értekezést folytattak, mit jelenthet a 8-as és a 3-as stáció a mi esetünkben.Ez az est folyamán később ki is derült.

De hál'Istennek most már együtt volt a csapat.

Ahogy elterveztük. Fenn voltunk a hegyen !

 

Elkezdtük a bemelegítést, kört alkotva elhelyezkedtünk, sorban végeztük a jól ismert mozdulatokat.

Nem tudni mikor, de bemelegítés közben Kelet tengerének Réme egyszercsak felkiáltott:- Gomba !!! Annyira tökéletesen beleélte magát új inkognitójába, hogy a körben is sikerült épp azt a helyet elfoglalnia, ahol nőtt egy gomba.  Akárki akármit mond, a Kalózok tudnak valamit...Nekem ez volt az első  csoda!

 

Aztán elkezdtük a 24-es formát. Elfoglaltuk a régi helyeket, sorban végeztük a mozdulatokat. Bár helyenkén mondani kellett mi következik, a lábak, a karok, 

ha nem is mindig,de sokszor egyszerre jártak. A régen jól begyakorolt egymásra hangoltságot egyre többször sikerült újra felidézni. Meglepően,annyi kihagyás 

után is egységben voltunk.

Biztosan a hely is segített, ahol korábban annyi jó edzést eltöltöttünk. 

A hegyen is a keresztek bár újak voltak, mert az előző leomlott, de a panoráma a régi gyönyörű volt, a nap is ugyanúgy sütött, a szélben a fű és a virágok 

ugyanúgy hajladoztak, mint azelőtt...Szép volt itt megint.

 

A formát háromszor ellejtettük, majd csoportfotót készítettünk háttérben a gyönyörű panorámával, aztán felszedelőzködtünk és már indultunk is tovább Nadap 

felé.A hegy még búcsúzásként finom, zamatos vadcseresznyével ajándékozott meg minket , ami újabb csodaszámba ment nekem.Ehető gombákat is gyűjtöttünk végig útközben, amik meg Erzsi kosarába kerültek, hogy megsüssük majd az esti bulin. Jókedvűen túráztunk az úton tovább Csekés felé.

A táj gyönyörű volt, az út is sima és egyszerű. Natus ismét tündérlánnyá változott ugyanúgy mint adventkor, csak  míg akkor  kicsi fehér papír- hópihék tarkították szőke haját, most gyönyörű  fehér bodzavirágszirmokkal volt telis-tele .

Minden szép volt, de csakis addig, míg Kék Felhő ki nem találta, hogy útlerövidítés miatt vágjunk át egy érintetlen gabonaföldön. Nekünk egyből eszünkbe jutott, amikor egy éjszakai Toporgós túrán a Főni egymaga átvágott egy sárguló búzamezőn.Akkor is útrövidítés miatt. Semmi jó nem sült ki belőle,végig csak a szitkozódását lehetett hallani míg ki nem ért...

És most ennek ellenére mégis rávett minket, hogy átgázoljunk egy zöldellő gabonatáblán.Libasorban szökdécseltünk egymás után,jó kis csapást hagyva magunk mögött( a mezőgazdászok nagy örömére).És már kezdtem azt hinni, mégis jó ötlet volt az átvágás, amikor is egy árok tűnt fel. Amit néhány éve gondosan több méteres mélyre mélyítettek, sűrű ingoványos fű és gaz nőtte be az oldalait,a mélyén mocsaras víz csörgedezett.Az árok természetesen keresztben húzódott előttünk.Csakis!

Híd is volt persze, de jópár méterrel odébb és Kék felhő egyre hajthatatlanabb lett.

Hallani véltem, hogy a Szellemek újra hangosan felnevettek. De akkor már mi is...Egyre hangosabban nevettünk,leghangosabban talán akkor, amikor a Főni lábát kétfelől megvetve egyenként átsegített bennünket a túlpartra.Lendülve, fűcsomókba kapaszkodva,de átjutottunk, gyerekestül, mindenestül, Erzsi karkosarastul...

És meg sem álltunk Nadapig.

Ott előbb egy játszótéren majd a helyi kiskocsma kerthelyiségében frissítettünk, majd mivel az idő elszaladt és nekem időre haza kellett érnem anyut ellátni, 

 továbbindultunk és suhantunk lefelé Velencére, becsületünkre legyen mondva jó tempóval, gyerekestül, mindenestül, Erzsi karkosarastul...

És végül szerencsésen le is értünk.

Ez a kitérő hazamenetel számomra is egy csavar volt, nehogy túl egyszerű legyen minden, de csak ilyen szervezéssel tudtam a bulin részt venni.Megint 

bebizonyosodott, minden megoldható.

Közben Jani titokzatosan eltűnt, nem tudtunk róla semmit, reménykedtünk, hogy még visszajön. Gábor pedig kénytelen volt saját mopedjével visszajönni.

Én kaptam egy gyors biciklit és már robogtam is haza.Hallomásból tudom, hogy utána érkezett meg Csabi is, a farsangról ismert Sze Csuan úr,az Édes Csemegék Mestere, hogy csatlakozzon a társasághoz.

Aztán, ugyancsak hallomásból tudom,hogy újabb csoda következett be.Ha már indián buli, úgy illik,hogy a Főni vezetésével útközben bölényt kellett volna 

ejtenünk, és vacsorára szertartásosan megsütni a tábortűznél. A valóság meg az,hogy estére be akartunk  vásárolni a boltban valami egyszerűt. Ám 

megmagyarázhatatlan csoda történt, mert kiderült, hogy Zsuzsi konyhájában közben megtestesülést nyertek a gondolataink és ki tudja hogyan, de ott lapult a 

bölénylakoma, nagyon finom szürkemarhából készült sült kolbászok és pácolt hússzeletek formájában.

Én ezt újfent megjegyeztem, hogy nem csak a fekete Kalóz, de a fekete hajkoronás Shao is tudhat valamit....( Aki most furcsa módon szőkének álcázta magát.)

Lassan már nehéz lesz követni, ki kicsoda. 

Aztán az elővarázsolt bölényszeletek, ha (időhiány miatt) nem is indiánmódra a tábortűznél, de Csabi segítségével azért kinti sütőben lettek megsütve és 

nagyon finomra sikerültek, a gombákkal, sült krumplival együtt.Ezt már később én is tanusíthattam.Sajnos a sültkolbászokról nem. Azokról lemaradtam. És Ági, alias Fu Yung, aki már felépült gyengélkedéséből és örömünkre ezen a bulin már csatlakozott hozzánk,szóval az ő finom káposztasalátája is meg volt még a farsangról,úgyhogy nem maradtunk saláta nélkül sem.Így a Szent SZellemeknek ( és Shao-nak ) köszönhetően az indiános vacsora mégiscsak összesikeredett.

Előtte azonban még történt valami...Jó félóra telhetett el,mire  visszaértem, nyitottam a kaput, amikor feltűnt Jani is , méghozzá a  kocsijával !!!

Mindenki kijött megnézni.

És ekkor történt az összejövetel fő-fő csodája : Jani kocsijának hátulja teljesen ép és sértetlen volt,a kitört szélvédő helyén megint üveg fénylett.!!! Nem 

akartunk hinni a szemünknek. Úgy nézett ki, mintha a sérülés meg sem történt volna,mintha csak álmodtuk volna az egészet.

Csak ha közelebb mentünk, akkor látszottak az autóban maradt üvgszilánkok.

Ami akkor kitört belőlünk, az már nem is nevetés volt, hanem harsány hahota : - CSODA TÖRTÉNT !!!

Hogy csináltad ?-  De Jani,( amúgy Wonton-mesterhez illően) titokzatosan mosolygott.Barátai segítettek,mondta, de részletesebben nem nagyon árult el többet a dologból.Meghagyta nekünk a további találgatást.

Odafent a Szent Szellemek azt hiszem elégedetten dőlhettek hátra.

A kis " játék" meghozta gyümölcsét, a nehézségeken sikeresen felülemelkedtünk,a csapaton belül is újabb igazságok tárultak fel,közben az események hatására kimondtunk pár dolgot egymásnak is,amit a mostani helyzet érlelt meg,de ami a közösség előrejutását szolgálta.Wonton mester pedig megmutathatta mindnyájunknak kiváló képességeit. ( Ahogy a farsangi bulin hajfonatát is megmutatta...) Sikerült a földre lehozni a " csodákat".

És bebizonyosodott, semmi sem lehetetlen, kellő derűvel, bizalommal a segítség is megérkezik és minden megoldható.

A kalandos égi játék ezennel véget ért. Mi pedig újra láthattuk, csodák igenis léteznek!

 

A szellemek ezután már azt hiszem csak némán figyeltek odafentől.

Mi pedig itt a "földön" folytattuk tovább a bulit.

A nagy örömre és csodára mit is tehettünk volna, csakúgy "földiesen" levonultunk Zsuzsi pincéjébe és- erre inni kell! -felkiáltással jobbnál jobb tüzes italokkal 

koccintgattunk.És ismét gratuláltunk Janinak , hogy ílyen jól sikerült megoldania a nehézségeket. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy Wonton mester  igencsak tud valamit...És ezt most meg is mutatta.

 

Kicsivel később a Főni hatalmas máglyaszerű tábortüzet gyújtott,- mert hogy ő is tudhatott valamit - áldozatunk és hálánk jeléül a Nagy Szellemeknek...

Később találgatni kezdtünk, milyen jelentése lehet a stációknak.Jani a 8-as-tól kezdett el tolatni és a 3-as stációnál történt az ütközés.

VIII. stáció: Jézus szól a síró asszonyoknak

 

              Hozzájuk fordulván Jézus, mondá: Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, hanem sírjatok magatok és gyermekeitek felett” (Lk 23,28)

 

*III. stáció: Jézus először esik el a kereszt súlya alatt

 

    „Betegségeinket Ő hordozta, s fájdalmainkat Ő viselte.” (Iz 53,4)

 

Egy időre elmélyült csend lett, míg Zsuzsi olvasta a sorokat.

Próbáltuk megfejteni, mit is jelenthet.

Ha valaki magára vállal egy nehéz áldozatot,azzal  mások fejlődését is szolgálja. Az jut az egészről eszembe, jó elgondolkodni ,saját házunk táján, mennyit vállalunk be másokért, és 

ahelyett, hogy másokért sírnánk, saját helyzetünkben látnánk meg, mit és mennyit kell változtatni. Ha üveg törik szét szilánkokra az egyben nagy feszültségek 

feloldódását is jelenti.Ami még ha rossznak is tűnik, mégis jót is tesz.És hogy ilyen gyorsan megoldódtak utána a dolgok, az is mutatja, nyitott fülekre 

talált a figyelmeztetés. És a segítség  meg is érkezett.  Jani derűs és nyugodt hozzáállásával minket is tanított .Ez csak az én szerény következtetésem, az igazságnak sok arca van, és igazán biztosat talán csak a Szent Szellemek tudhatnak...

Ezután a nagy eszmefuttatás után megint a "földies "folytatáshoz folyamodtunk,ismét meglátogattuk a pincét.És újabb jókedvre derültünk.

 Ezek után Csabi ,alias a farsangi Sze Csuan úr, az  Édes Csemegék Mestere címhez méltóan, hogy tovább fokozza a jó érzéseket,elővarázsolta a többféle ízű 

nagyon finom fagyikból készült desszert-finomságot. Jólesően kóstolgattunk az isteni édességből.Igazi nyár-hangulatot idézett.

Később nem tudni honnan és azt sem mikor jött az ötlet, de, ha jól emlékszem Zsuzsi volt a felvető, hogy Gábor mopedjét szeretné kipróbálni. Meg is tette. A kipróbálás olyan jól sikerült, hogy ezután már mindenki ki akarta próbálni. Az utcában felváltva mentünk egy kört, Ju asszony még a gyermekeit is megmopedeztette, akár a vidám parkban lettünk volna.Sze csuan úr még ugratott is vele, mint vagány motoroshoz illik. A mopeddel max 30km-rel lehetett menni, talán épp ezért mi nagyon jól szórakoztunk... fényképek is készültek,látszik, hogy nagyon sokat nevettünk.

Ezután, ha emlékeim nem csalnak, ismét le kellett vonulnunk a pincébe és koccintanunk a nagy szórakozásra...

Ekkortájt történhetett, hogy észrevétlenül a Fekete Kalóz  újabb arcot váltott , most italszakértő tudós professzorasszony külsejét vette fel. Én ezt már 

egyáltalán nem tudtam követni, de a fényképek utólag világosan árulkodnak róla.A kalózok most már kétszeresen is tudnak valamit...

Aztán a hangulatot fokozandó egy kis csillagszórózás következett,a gyermekek és nem kevésbé szüleik örömére is. 

 

Majd eljött az Activty várva-várt visszavágójának is ideje.Ekkor már eléggé benne voltunk az éjszakában.Pénzfeldobással sorsoltuk ki, Ági és Zsófi melyik 

csapathoz kerüljön. A Főni időnként nem egészen sportszerű ráhatásokkal próbálta befolyásolni az eredményt, de a sors döntött, Ági Főniék csapatába került, 

Zsófi a miénkbe.

A küzdelem megint a már múltkor is fellángolt nagy szenvedéllyel folytatódott, magyaráztunk, rajzoltunk és rengeteget kiabáltunk, küzdöttünk, küszködtünk és 

persze nevettünk is.

Igazi jó küzdelem volt. Ahogy haladtunk fej fej mellett ,rémlik, hogy Zsuzsi néha felkiáltott, hogy szünet, ami azt jelentette, hogy a pincébe vonulva újra és 

újra koccintottunk egyet erőgyűjtés céljából. Amitől egyre többet kellett nevetnünk és egyre hangosabbak is lettünk. A nehézséget még fokozta,hogy Bok Choy is folyton velünk tartott, pontosabban igyekezett lejutni , kissé feltartóztatva a sort .., de valahogy végül le- és fel is jutott mindig.

Egyre szorosabb lett a küzdelem, mi pedig ha jól emlékszem egyre sűrűbben botorkáltunk le a pincébe egy kis erőre kapni. A végén már nagyon feloldódtunk, mert igen hangosan kiabáltunk és igen sokat nevettünk.

A legvégén a tetőfokára hágott a hangulat az izgalom és a kiabálás is, mert egyetlen lépés döntötte el az eredményt. Ha jól emlékszem, Ági rajzolt, 

mindenki körülállta, mi is ugrásra készen lesben álltunk, mert ha időre nem találták volna ki, mi is bekiabálhattuk volna az eredményt.De sajnos, nekik sikerült, nagyon gyorsan, időn belül kitalálták Ági rajzát.

 ".A boldogság kék madara " volt a megfejtés, és Főniéknek ez szó szerint is a boldogságot jelentette, mivel ők nyertek !!!

Ági, be kellett látnunk, nagyszerűen erősítette a csapatot.

De a mi csapatunk sem sokkal maradt le mögötte, szóval mindenki jól játszott.

A visszavágón sikerült egyenlíteniük, így most Nekünk kellett körbetalicskázni az asztalt.Amit Judit Natussal be is vállalt. Ismét sportszerűen lezajlott a 

mérkőzés. A talicskázás annyira tetszett Olivérnek, hogy utána anyának vele is kellett menni egy kört.

 

Végül nem emlékszem, még lebotorkáltunk-e a pincébe koccintani a győzelemre illetve az eljövendő visszavágóra..., de valószínűleg igen !

Az este megintcsak jól elszaladt és mi nagyon jó hangulatban búcsúzkodni kezdtünk. Bok Choyt a mopedjével kis vita után végül útjára engedtük.( Később 

telefonált, szerencsésen hazaért)

Mi pedig így éppen elfértünk az autókban, amikben ismét jó hangulatban hazaértünk.

Szép tavaszi este volt, Janival ( alias Wonton mesterrel )a kocsiból kiszállva  még kicsit filozofálgattunk a nap eseményeiről, a világ folyásáról, leckékről, égiekről és csodákról.

Ez az egész találkozó minden eseménnyel együtt, nagyon emlékezetes , tartalmas,eredményes , és amennyire szép és vidám , annyira elgondolkoztató is volt.

 

A Szent szellemek is elégedettek lehettek.

 

A Főni viszont, törzsi buli lévén,még most sem látta elérkezettnek az időt, hogy szertartásosan kiossza indián neveinket .

De lent a pincében már szaván fogtuk, ahol megígérte , hogy hamarosan megkapjuk ezt a megtiszteltetést.

Ez az ígéret persze csak  egyet jelenthet :  

 

jönni fog egy újabb találkozó...!