És a rossz nagyon rossz. Érezzük, ha nem is azt hogy ez csupán illúzió, (hisz amikor belemerülünk, onnan nagyon nehéz tisztán látni,)  de azt tudjuk, hogy kell valami , ami kivezet ebből a szörnyűségből.  És mi más vezethetne ki, mint egy másik nagyon erős illúzió.

És megteremtünk egy nagyszerű, szeretetteljes menedéket,  a vallásos hitet.

Mindegy , hogy egy Istenben hiszünk, vagy többen, amióta  világ a világ, él bennünk egy nagyon erős teremtett illúzió. Ami arról szól, hogy létezik magunkon kívül valaki, valaki titokzatos és csodálatos , és mindent elrendező és mindenkit szerető.

És kérjük őt, fohászkodunk hozzá. Ha nagy bajba kerülünk őt hívjuk segítségül. És Ő jön is. Hiszen a tudat óriási teremtő erejű. És kigyógyulunk betegségekből, megmenekülünk nehéz helyzetekből, csodákat látunk, jeleket, természetfeletti jelenéseket attól a legfőbb jótól, aki minket annyira szeret.

Csakhogy mindig ott mocorog a kérdés, ez a legfőbb jó, ha ilyen erejű és hatalmú, miért hagyja, hogy annyi borzalom és szörnyűség történjen a Földön ? Merthogy a borzalom is eléggé nagy erő, nemde?

Erre is vannak magyarázatok, hisz magyarázatra mindig szükség van.

Mégis kell, hogy legyen egy fölöttünk álló Legfőbb Jó, aki az általunk kitalált jó érzéseket megadja, megrajzolja, szentesíti.

De mi is a jó ? És mi is a rossz ?

Nyilván, ami testünket károsítja,lelkünket rombolja az semmiképp sem a jó kategóriába tartozik.

Van egy általános komfortérzetünk, mely, ha nem valósul meg, ha a keleti felfogás szerint nincs meg  a jó , éltető energiaáramlás, akkor a test fájdalommal, funkciózavarral, betegséggel jelez, a lélek pedig  negatív érzelmekkel és gondolatokkal.

Rossz energiákat érzékelünk, melyek ha tartóssá válnak, elpusztítanak minket.

Meghal a testünk, a lélek pedig tele lesz  csupa rossz érzésekkel, mely az odaáti világban folytatja tovább romboló köreit, poklot, ijesztő lelkeket, félelmekkel ,konfliktusokkal teli világot teremt.

De amint látszólag örökre  elmerülnénk ebben, végül keresünk valakit, aki kihúz innen, megszünteti a rosszat, helyreállítja a jó áramlást és szeretetteli, ölelő karjaiba fogad, megnyugtat és biztosít róla, hogy fontosak, értékesek és jók vagyunk.

Tele leszünk szeretettel.

Találunk egy hitet , egy mestert, egy szentet, egy megvilágosodottat, egy szellemi vezetőt, valakit, aki jobban tudja, érti a világot helyettünk.

Illúzióra illúzió.

De miért éppen illúzió ?

Mert amikor benne vagy a rosszban, vakká változol. Elvakít a félelem, a fájdalom.

Nem tudod, elfelejted, hogy örökké élsz.

Elfelejted, hogy senki sem hal meg azzal, hogy a teste elmúlik az anyagi világban.

A szkeptikusok sokszor közelebb állnak a világ megértéséhez, mint az ezoterikában vagy vallásban hívők.

Csakhogy ők meg nem mernek még igazán elmerülni a negatívban, a rossz és szörnyűség illúzióiban. Pedig anélkül talán nemigen van felébredés.

Isten létezik.

A tudatunk teremti. S a teremtő erő nagyon erős.

Mivel hisszük a rosszat, tapasztaljuk is.  Mivel hisszük Istent, tapasztaljuk is.

Egész addig kell ez az illúzió, míg egyszer igazán kihívod játszani a halált.( Ami  egy újabb fajta illúzió…) Talán sok-sok élet telik el, míg odakerülsz a közelébe, az illúzióid, félelmeid legmélyére, amikor legjobban szenvedsz, legjobban félsz. Akkor jössz rá, hogy Te sosem fogsz elmúlni.

Nem hiszed, hanem mindent elsöprően TUDNI FOGOD !!!

Hogy mindig van a van.

Volt és lesz is.

S akkor legszívesebben felkiáltanál!

Micsoda világméretű illúzió!!

Nincs jóság, nincs szeretet. Mi az ?

A  van van.

És a világon semmi sem létezik amitől félni kéne. Mindig minden pillanatban tökéletes szabadságban és tökéletes biztonságban vagyunk. Mitől kellene félnünk ? Minden pillanat tőlünk függ.  Ahogy reagálok az engem ért hatásokra, úgy reagál a valóságom is rám. Az emberi kapcsolataimat is minden pillanatban szabadon teremtem.

De minden gondolatom, érzésem, tettem következményekkel jár. Minden tettemnek folyománya van. Akár jó, akár rossz az a számomra. Ezért egyszemélyben ÉN VAGYOK  a felelős.

Nem Isten, nem a Gonosz. Nincs senki rajtad kívül, aki bármiért is felelős lenne.

De amíg nem jövünk erre rá magunktól, addig kell Isten, kellenek a szentek és mesterek, mert ők a kivezető kapszkodók ahhoz, hogy elvessük a negatív illúziókat és önmagunk, a Van mellett döntsünk.

Vakká válik, aki fél, és vakká válik, aki egy kizárólagosan felette álló jóban vagy sorsban, elrendelésben hisz.

Ez csak addig számít, amíg a segítségével nemet tudunk mondani a rosszra, a rombolóra. Vagyis egy illúzióra.

Illúzióra illúzió.

Nem félek. Mert Isten megsegít.

Nem veszek részt rosszban, mert Isten nem engedi bennem.

Jól, építően élek, mert csak így őrizhetem meg a kapcsolatomat Istennel. Az Ő törvényeit követem. Isten útját járom.

S ezzel minden megváltozik. Eltűnik a rossz. Volt - nincs....

Az egész csak egy álom volt, egy átlátszó, anyagtalan illúzió.

Mert közben a lényed mindig is szabad volt. És mindig is a VAN-ban létezett.

A valóságodban szabadon áramolsz, teremtesz , élsz és  veszel részt mindezek  következményeiben. Az egészben Te vagy a karmester. 

Pusztán azért mert élsz , változol, gondolkodsz, cselekszel, tapasztalsz, mozogsz.  Vagyis :   VAGY.

Ezt a szabadságot sokan összetévesztik az egó szabadságával. Akkor már mindent megtehetek ? Mindent szabad? Elvileg igen.

Mégis van egy lépték, amikor szellemileg kiteljesedsz. Bár akármit megtehetnél, teljesen szabad vagy, mégis marad benned egy józan mérce. Ami a Földi élethez igazít. Elfogadod az itt élés törvényeit.

Önmagadban lakik Isten. Önmagaddal építed fel a kapcsolatot általa.

Minden létező rossz csak óriási illúzió. S kezedben az eszköz, hogy nemet tudj mondani rájuk. 

Higgy Istenben, segítőben vagy akiben akarsz. Aki megszünteti a "rosszat" Aki mennyországot teremt neked. Amiben élni, alkotni, bizalommal, bátorsággal létezni  tudsz. Amiben érzékenyen, falak nélkül áramolhatsz. Élhetsz és gondolkodhatsz. A mennyország csodálatos. Épp annyira amennyire hiszed, amennyire szükséged van rá, amennyire jó neked a jó. 

Az ima óriási erő. A szeretet óriási erő.

Talán épp annyira, amennyire nagy erővel söpör végig a világon a gonosz.is.

Milliók és milliók imádkoznak. Milliók és milliók szenvednek.

Vajon közülük szabadon hányan élnek ?

Ha már felismered, hogy a rossz megszüntethető, ha már elérsz odáig, hogy hinni tudj a fájdalom, félelem eltüntetésében, akkor már egy kicsit kiléptél az általuk keltett illúzióból. 

Úgyhogy ha már Istenhez tudsz fordulni, akkor már megtetted az első teremtő lépést saját "VAGYOK" érzésed felé.

Igaz, ez is csak egy illúzió.

De már mozdultál valami felé. Egyszer talán el kell ezt is vetned.

Ám amíg ennek nem jött el az ideje, addig az a jó, ha hiszel valamiben.

Úgyhogy amikor legjobban elmerülnél a szörnyűségekben, félelmekben, fájdalomban, mondogasd bátran:

-  Isten útját járom .

  -Isten majd megsegít…!

A tudat érzékeny és hatalmas.

- Segíts magadon - s Isten is megsegít !

Vagy  inkább fordítva  .....?

Ha Isten segítségét érzed, ....Te segítettél magadon....