A világ anyagi összeomlása a saját kertészetek és a szellemi erők felhasználása, gyakorlatba ültetése felé terelgeti az emberiséget. Nem kell abbahagyni semmit. Minden magától átalakul.
Ahogy a szavak gondolatokból fogannak, úgy a szellemi erők is megtestesülést nyernek emberi mivoltunk által.
Itt is, ott is a sanyarú gazdasági helyzet ellenére a kilátástalanság nyomására új, eddig ismeretlen erők ébrednek.
Az emberi tudatok tudattalanul összekapcsolódva közös, hasonló gondolatokra jutnak.
Tönkre van a gazdaság, a földművelés, vegyszeres, értéktelen a zöldség, a gyümölcs ?
A biopiacok drágák és pénzérdekeltségűek ?
Termeljünk magunknak jót, egészségeset.
Közben tanuljunk a kertről, növényekről, érzékenységről, múlandóságról, szeretetről.

A paraszti robotmunkát az egyre igényesebb, magasabb rezgéstől áthatott emberek felnemesítik.
A növények életereje, a róluk való gondoskodás szeretet erőket csalogat elő belőlünk, emberekből.
Erre van most nagyon szükségünk. És a növények meghálálják a gondoskodást.
Közvetítik azt a rezgést, szeretetet , amit átváltoztatva, felerősítve, áttranszformálva visszakapunk tőlük.

Kölcsönös oda-vissza áramlással éltetjük egymást, növény és ember, és éltetjük a bolygót is.
Egyre közelebb kerülünk egy másfajta szerveződés, a növények közösségéhez, mely a megismerés, a kapcsolódás új formáját jelenti, mifelénk, emberek felé.
A szeretet-rezgés táplál.
A szeretettel gondozott növények nagyobbak, ellenállóbbak, virulóbbak, egészségesebbek .
És azzá válunk mi is, ha megesszük, ha sejtjeinkbe építjük a láthatatlan tápláló, emelő rezgéseket is.
A látnokok tudták ezt, értették, látták.
Ma már tömegek kezdik látni, érezni. Ahogy a rezgéssszint emelkedik, egyre több kiutat látunk, mely egyenes út egyben a szellemi megvilágosodás, felemelkedés felé is.
Ösztönző erőink megsokszorozódnak, és idővel tömeges hullámmá változnak.
Ahogy a skóciai Findhorn-kert is megmutatta, hogy a semmiből is lehet szellemi útmutatással virágzó kertet létrehozni, ahogy Bernadott gróf  mainaui szigete is ma már kis édenkertként virágzik sokak gyönyörűségére, úgy tudunk majd mi is a semmiből odafigyeléssel újat, szebbet, táplálót, éltetőt létrehozni.
Elsivatagosodunk vagy a víz áraszt el minket ?
A terméketlennek tűnő jövőt újra termékennyé tehetjük.

Szép korban élünk.
Szörnyűben és szépben.

Nehézben és kimondhatatlanul jóban, előrevivőben...