"...A felfordulás java része azért keletkezik a világban, mert az emberek nem becsülik
meg eléggé magukat. Mivel sohasem alakítottak ki együttérzést vagy gyengédséget
önmaguk iránt, nem tudnak belső békét és harmóniát teremteni, ezért másokra is ezt
a zavaros képet vetítik ki.
A Sambhala -hagyományban az ülő meditáció gyakorlatával gyengédséget fejlesztünk
ki önmagunk iránt , és ugyanakkor megtanuljuk megbecsülni a világot, amelyben
élünk.
A Sambhala-hagyomány felfogásában a meditáció egyszerűen a test és a tudat
összehangolását jelenti. A meditáció gyakorlásával megtanuljuk, hogyan éljünk
önámítás nélkül, hogyan legyünk valódiak és elevenek.
A test és tudat összehangolása nem egyszerűen valami elgondolás, önfejlesztő
technika, amit valaki csak úgy kitalált , hanem az emberként való létezés alapvető
feltétele. Ha tehát a tested és a tudatod jól összehangolt, akkor mindent tisztán látsz,
és nincsenek benned kétségek. Nem fog el az az ideges rángatódzás , ami akkor jön
rád, ha erőt vesz rajtad a nyugtalanság és a rövidlátás , amitől olyan pontatlanul
kezdesz el viselkedni. A meditáció gyakorlásával lassan rájövünk, hogy bensőnkben
alapvetően nincs semmiféle panasz semmi és senki ellen.

A meditáció úgy kezdődik, hogy keresztbe tett lábbal letelepszünk a földre. Érezni
kezdjük, hogyha egyszerűen helyben vagyunk, életünk elviselhetővé, sőt nagyszerűvé
válik. Felfedezzük, hogy képesek vagyunk úgy ülni helyünkön, mint a király vagy
királynő a trónusán.A helyzet fensége ráébreszt, hogy a nyugalomból és az
egyszerűségből méltóság fakad.
A meditáció gyakorlásakor üljünk egyenesen. Az egyenes gerinc nem mesterkélt póz,
hanem az emberi test természetes tartása. Az a természetellenes, amikor
összegörnyedünk. Az ember ilyenkor még lélegezni sem tud rendesen. A görnyedt
testtartás ugyanakkor azt jelzi, hogy az ember beadta a derekát a neurózis előtt.
Azután hagyjuk, hogy keresztbe tett lábunk nyugodtan elfoglalja természetes helyét.A
testtartás felvételét azzal fejezzük be, hogy mindkét kezünket könnyedén, tenyérrel
lefelé a combunkra helyezzük. Ettől még inkább úgy érezzük, hogy rendesen
elfoglaltuk a helyünket.
Ebben a testtartásban nem nézelődünk össze-vissza. Ekkor igazán ott vagyunk, ezért
a szemünket nyitva tartjuk, de a tekintetünket kissé lefelé irányítjuk, mintegy két
méterre magunk elé nézünk.
Ami pedig a meditáció gyakorlását illeti : ahogy ott ülünk a megfelelő testtartásban,
odafigyelünk a lélegzetünkre. Amikor lélegzünk, teljes mértékben ott vagyunk, jelen
vagyunk.
A kilégzéssel együtt kimegyünk, lélegzetünk szétoszlik, azután a belégzés magától
megtörténik. Azután ismét kimegyünk. Mindig kimegyünk a kilégzéssel együtt. Ahogy
kilélegzünk, szertefoszlunk, feloldódunk. Azután a belégzés természetes módon
megy végbe. Egyszerűen csak visszatérünk a testtartáshoz, készen az újabb
kilégzésre. Menj ki és oldódj fel : súúúú; aztán térj vissza a testtartáshoz!
Egyszer csak elkerülhetetlenül beugrik a bing!- a gondolat . Akkor azt mondod : "
gondolat". A gondolatok felcímkézésével óriási előnyt nyersz, hogy visszatérj a
lélegzetedhez.Amikor egy gondolat elvisz és eltereli a figyelmedet attól, amit éppen
csinálsz; amikor már észre sem veszed, hogy ott ülsz a párnádon, és gondolatban
valahol egészen máshol jársz, akkor egyszer csak azt mondod : " gondolat", és
visszatérsz a lélegzetedhez.
Tökéletesen mindegy, milyen gondolataid vannak. Az ülő meditáció gyakorlása
közben minden gondolatot egyszerűen csak gondolatnak minősítünk, legyen az akár
rettenetes, akár jóindulatú. Sem jók, sem rosszak.
Ne ütközzünk meg a saját gondolatainkon,mindegyik csupán csak gondolat. Egyikük
sem érdemel aranyérmet vagy megrovást. Csak aggassuk rá bármelyikre a
"gondolat" címkét , azután térjünk vissza a lélegzéshez!
"Gondolat" - vissza a légzéshez ; "gondolat" - vissza a légzéshez!
Az eszményi nyugalom állapota akkor valósul meg, amikor a test és a tudat teljes
összhangba kerül. Ha a test és a tudat nincs összhangban, akkor a test összeroskad,
a tudat pedig elmegy valahova máshová.
Amikor azonban test és tudat összhangban működik, akkor a helyes testtartás miatt a
légzés magától végbemegy, és mivel a légzés és testtartás együttműködik, a tudat
mindig vissza tud térni a testhez, mint viszonyítási ponthoz. Ezért a tudat mindig
automatikusan kimegy a lélegzettel együtt.

A test és a tudat összehangolásának fent leírt módszere egyszerűségre tanít;
arra,hogy átérezd : nem vagy különleges, hanem egyszerű - és nagyszerű.
Ülsz a földön ,és közben észreveszed, hogy ez a föld megérdemel téged, te pedig
megérdemled ezt a földet.Ott vagy - teljes valóddal, személyesen. A meditációs
gyakorlat a Sambhala- hagyományban arra szolgál, hogy őszinteségre és
valóságosságra tanítsa az embereket, valamint legyenek hűek önmagukhoz.

A meditáció gyakorlása jó, sőt igen kiváló módszernek tekinthető, hogy véget vessünk
 a világban dúló háborúknak és saját háborúságunknak. "