Megváltoztatni a gondolkodásunkat.
Nem azt jelenti, hogy valamit az elménkkel másként kell gondolni, valamit mechanikusan be kell tanulni és
aszerint cselekedni.
Az is újfajta gondolkodást kívánt, amikor levélpapír használata helyett megtanultunk egymásnak e-maileket küldeni.
Az is egy változás, hogy nem a postára megyek feladni a levelem, hanem betanultam egy eddig szokatlan cselekvési,
műveleti sort , és újfajta módon, számítógépen küldöm el valakinek a közölni valómat.
Ez is egy változás, változtatás, mely figyelmet, tanulást, energiabefektetést kívánt.
De mindez csak pusztán mechanikus tanulás, technikai és emiatt felszínes változtatás, melyet bármely intelligensebb elme gond nélkül megtesz, hisz ez az egyik legfontosabb képessége.
A gondolkodás megváltoztatása, amire most szükségünk van, egy ennél sokkal mélyebb, a teljes lényünket érintő, feloldó, felszabadító, sokszor megrendítő katarzissal járó történés.

Amikor a világ az új gondolkodásra való áttérést sürgeti, akkor nem azt kéri, hogy az elménkkel tanuljunk meg egy új szemléletet, mely segít megvédeni a természetet és egészségben tartani az embereket.Nem azt kéri, hogy
elméleteket sajátítsunk el az ózonlyukról, a légszennyezésről, az egészséges táplálkozásról és a felebaráti szeretetről.
Nem arra van szükség, hogy egy új dolgot betanuljunk és mechanikusan alkalmazzuk, mert megértjük, hogy mindez a fennmaradásunk érdekében jó és szükséges.
Nem új programot kell betáplálni és megvalósítani.
Hanem fel kell fedezni magunkban egy éppen hogy nagyon - nagyon eredendően ősit.
A gondolkozásunk megváltoztatásában egész lényünkkel részt kell venni.
Nem kifelé és felfelé kell tekinteni, hanem befelé és mélyre kell leásni.
Az igazi változás az egy egész lelkünket megrázó, katartikus élmény, mely felfedi eredendő természetünket, és amely azért új,
mert nem ehhez vagyunk szokva. Ahhoz vagyunk szokva, hogy önmagunktól eltávolodva, sokszor annak ellenében éljünk.
Most vissza kell térnünk ahhoz a lényünkhöz, mely tudja hogy kell emberi léptékű, természetes, építő ,jó törvények szerint élni .Látja az okokat , és emiatt másként érez, másként cselekszik, mint az szokás.

A gondolkodás megváltoztatása nem könnyű feladat.
És nagyon ritkán történik egycsapásra.Inkább egy folyamat eredménye.

Mert az igazi változás lassú, de teljes mélységekig átjáró élmények hatására következik be. Akkor valódi.S akkor tudod levenni a régi szemüveged és felvenni egy újat, ha ezeken az élményeken átestél, lelked mélyéig átváltoztál, kibontakoztál. Tebelőled, te általad bontakozik ki a világ, mert ahogy kicsiben, úgy nagyban is.

Ha megérted , és komolyan gondolod a gondolkodásod megváltoztatását,( vagyis önvalódhoz való visszatérésedet) javaslom, hogy kezd apró kis kézzelfogható változtatásokkal.
Kezdj olyan dolgokba belemenni, ahol kicsit elveszíted a kapaszkodókat, ahol kibillensz a megszokottból.
Mert itt adsz lehetőséget belső magodnak arra, hogy kicsit előre merészkedjen.És itt adhatsz először kisebb, majd később nagyobb katartikus felismeréseket , élményeket lényednek, mely egyre nagyobb mélységek felé vezet.
Sokat megtudhatsz így önmagadról.
Ha csak más útvonalon mész haza, mint amit eddig megszoktál, már az is egy nagyon jó kezdeti lépés. Próbáld ki, milyen érzés,mit tapasztalsz. Esélyt adsz a nyitottságodnak, az életteliségednek, amik eddig a megszokásaid miatt elbújtak benned.Tégy új dolgokat, változtass a lakásodban apró dolgokat, változtass a szokásaidon, az életviteleden,meglátod, mennyivel izgalmasabb, erővel telibb lesz egy-egy nap.Ugyanígy próbálj az emberi kapcsolataidban is kicsit másként viselkedni, mint eddig. Tégy meg olyat, amit eddig nem mertél, amitől kicsit féltél. És figyeld, mi történik.Kiderülhet, hogy amitől féltél, nem is olyan félelmetes. Vagy sokkal ügyesebb vagy, mint hitted . Vagy olyan szépség tárul eléd és annyi jó érzés amiről nem is hitted, hogy létezik.Ezek mind a lelked felé vezető emberi út katarzisai. De sose erőltess semmit. Hagyd a Valóságodra, hogy természetesen alakítsa a történéseidet. A megértés katarzisa nem csak szenvedés útján érhető el. Sokszor egy szép élmény jobban felold és nagyobb feloldást ad, mint a félelem vagy a fájdalom. Bátorítsd és dícsérd magad. Mint egy türelmes , jó tanító.  Menjél bele olyan kis dolgokba, amilyenekbe eddig nem mertél, és figyeld, mi történik.
Adj a lelkednek egy esélyt, hogy a megszokott kapaszkodók nélkül , a rárakódott máz és biztonságos falak nélkül fokozatosan megmutathassa önmagát.Hagyd lelkesen játszani magadat, a Valóságodat veled.
De mindig csak fokról-fokra , apránként. Mert elménket és tudatunkat is tisztelettel és türelemmel kell formálni,különben sokkot kaphat, vagy mérhetetlen ellenállást támaszt, amivel épp az ellenkezőjét érjük el,mert még magasabbak lesznek a falak.
Az egót is tisztelni kell, mindig csak annyit mérni rá, amit még épp el tud viselni. Mint egy gyereknek, úgy kell fogni a kezét, és az új, a számára ismeretlen felé kell irányítani.

Így a lélek lassan megmutatja valódi képességeit, amelyeket valahol mélyen te hoztál és magad írtál önmagadnak.
Ez a gondolkodás megváltoztatása , a mai, lelkünk ellenére való gondolkodásból egy újba , egy emberibbe.
S innen, mélyről fakad az a teremtő erő, mely már igazi és valódi változást hoz a világba. Nem új tudást, hanem nagyon is ősit, emberit.
Ha ezt sikerül előhozni magunkból, akkor már nem azért védem a természetet , mert az okos fejemmel megértem,hogy nem jó, ha tovább nő az ózonlyuk, ha olvadnak a jégsapkák, vagy elszennyeződnek a vizek, a föld és a levegő.
Hanem mert a belsőm nem engedi, hogy tegyek a környezetem ellen. Mert érezni kezdem, mit és hogyan kell tennem saját magam körül. És bizonyos dolgokat már képtelen leszek megtenni, ami károsít és szennyez,
De mindezt az én jelen valóságomban, magam körül. Hol vannak az én világomhoz a jégsapkák? Érdekel ez engem ?
Hogy jön ez az én valóságomba ?
Fel tudom azt fogni igazán, hogy milyen az a sztratoszféra, vagy meg tudom nézni közelről, csakúgy magamnak az ózonlyukat ? Van közöm és beleszólásom az ózonpajzs kialakulásának roppant rendszerébe? Semmi. Az égvilágon semmi.De hogy a belsőm mit diktál, és mindig megmondja, mit és hogyan cselekedjek, ahhoz nagyon sok közöm van.
Sőt, nekem van hozzá a legtöbb közöm.
Belelátsz a folyóba, tóba, patakba, hogy milyen éppen a vegyi összetétele? Mennyi szerves, szervetlen anyagot,
nehézfémet tartalmaz? Ez hadd legyen a szakemberek dolga.
Neked elég, ha tudod, hogy nem mosod a kocsidat abban a patakban, amiben rajtad kívül más élőlények is élnek, és
amiből te is inni akarsz .
Emberi léptékekre van szükség. Természetes, emberi, emberhez közeli gondolkodásra. A mérési eredmények, adatok meghamisíthatók vagy tévedhetnek. A józan eszünk nem .A belsőnk megbízható vezető.
Itt nem elsősorban az elménk okosságára van szükség. Az egyszerű, tanulatlan emberek sokszor jobban értik ezt és természetesebben érzik vagy hagyományaikban őrzik ezt az emberi tudást. 
Amikor az erdőben túrázunk, az is az újfajta szemlélethez segít, mert ott is elveszítjük a kapaszkodókat. Az erdő nem az ember természetes otthona. Kicsik, sérülékenyek, védtelenek leszünk ott. Minden szépsége ellenére. Az állatoknak otthon. Az embernek nem. De jó hely a tanulásra. Levetkőzhetjük megszokásainkat, feltöltődhetünk erővel,energiával,előkerülhetnek rejtett képességeink, értékeink, finomodnak érzékeink.
A természet elemi erővel hatol be lényünk rejtett zugaiba. És megmutatja a törvényt.
A maga vad, nyers erejével, megrendítő szépségével, békéjével, tisztaságával és könyörtelen valódiságával.
Azt mondják, aki nem a lelke szerinti életét éli, azt majd az élet tologatja, lökdösgeti.
És akkor  jön a betegség, hogy elvegye tőled a megszokott kapaszkodókat. Ő aztán új szokásokat taníttat meg veled, ha akarod, ha nem.És a fájdalom új utakat nyit.
De ugyanígy a természeti katasztrófák. A szerencsétlenül járt emberek pillanatok alatt elveszítik kapaszkodóikat.
Sokszor a katasztrófák éppoly hirtelen csapnak le, mint a betegségek.
A cél valahol ugyanaz, csak a módszer különbözik.
A túrák során a természetben is számos fájdalmat átélünk. És bizonytalanságot és elveszettséget is. Hisz az útvonalat, a jelzéseket néha nem könnyű megtalálni. Mikor eltévedsz, félsz, fáj valamid,- a kapaszkodóid hullanak. Amikor belefeledkezel a szépségbe, feloldódik az egód, lelked mélyéig átjár a nyugalom,- a kapaszkodóidtól oldozódsz.
S utána sokkal jobban érzed magad. Kitágul a világod,s élénkebb, erősebb, önmagadban biztosabb leszel.
A lényed megnyílik. Lehullik sok máz. És más lesz a világ.Tisztábban látsz, érzékelsz. Megváltozik a lényedben valami.
Mélyebbről, emberibben éled az életed.
Amikor a lényed teljes mélységében történik változás, azt már nem lehet ideológiákkal befolyásolni. Ma az ózonpajzs elmélete dívik, holnap lehet, hogy bebizonyítják, az egész nem is úgy igaz, ahogy hitték. Ma ezt tudjuk a Golf-áramlásról, holnap lehet, hogy azt. Elméletek mindig vannak, lesznek. Ezek is egyfajta kapaszkodók.
A tudomány fejlődik, változik. Az akadémikusok is folyton változtatják az álláspontjaikat. Lehet, hogy holnap már
egészen mást fognak tudományosan bebizonyítani a természet törvényeiről is.
De ha mi a lényünkben tudjuk, hogy kell ember módra élnünk, milyen ritmusban, hogy kell együtt élnünk a természettel, akkor nem számít, mi okozza az ózonpajzsot, hogy leáll-e a Golf-áramlás attól, mert véletlenül sprayt használtam, vagy gond, hogy még mindig nem irtották ki a teheneket a rétekről.
A gondolkodásnak kell megváltozni. Nem tudom, a jövőben mi lesz. Ez rengeteg dologtól függ. De azt tudom, érzem,hogy mindannyiunk belső igénye az emberi, természetes élet. Tudjuk, érezzük, mi az, ami elfogadható, mi az, ami nem.
Egy madár ösztöneiben tudja, hogy ő madár és neki mi a jó.Ahogy az őzek és a farkasok is. Mind belülről tudja, érzi,mit és hogyan kell tennie, hogy éljen.
Az őz nem retteg naphosszat attól hogy mi lesz, ha jön a farkas. Néha még egymáshoz közel is merészkednek, ha a farkas nem éhes, egyiket sem izgatja a másik. Élnek, a belsőjük, a természetes életük törvényei szerint. Ha a farkas mozgásba lendül, mert éhes, az őz is mozgásba fog lendülni, mert élni akar. Hogy a vége hogy alakul, már nem rajtuk múlik. Hogy az őz életben marad, vagy jóllakik-e a farkas, a pillanatnyi végkifejleten múlik.Ők teszik amit kell, amit éreznek belül. Egyiküket sem lehet elméletekkel irányítani.
A farkasnak hiába magyaráznád, hogy védett területen ne vadásszon őzre, ha egyszer éhes. Őt ez nem érdekli. Ahogy az őz sem fog elmenekülni, ha érzi, hogy a farkas nem akarja őt levadászni. Hiába magyaráznád, milyen félelmetes fenevad a farkas. Abban a pillanatban az őzet ez nem érdekli.Belülről él.
Néha én is így vagyok.
Nem tudom igazán a valóságomba helyezni, mi is az az ózonpajzs. Mert nem vagyok légkörkutató. De ha az lennék, még akkor sem lennék benne biztos, hogy beleláthatok-e teljes bizonyossággal a légkör hatalmas történéseibe. Hisz csak műszerek, mérések alapján alakítom az elméleteimet, és látok összefüggéseket, melyek lehet, hogy folyamatosan változnak a tudomány behatárolt képességei szerint.
Mi lenne ha kiderülne, az ózonpajzs történései szempontjából csupán porszemek vagyunk, mi földi emberek ?
Csak megjegyzem, akkor vajon mivel keltenének újabb bűntudatot bennünk emberekben?
Miért higgyem el, hogy az ózonpajzzsal kapcsolatos elmélet igaz ? Lehet, hogy holnap jön egy újabb tudóscsapat, akimás összefüggéseket tár fel.
Ezek, mégha logikusak is, számomra csak elméletek, majdnemhogy ideák.Ha a valóságomban, a jelenben élek, nemis érdekel.És amikor néha sprayt használok eszembe sem jut az ózonpajzs és nem tudok bűntudatot sem érezni.
Azt viszont egy-egy fújás után nagyon is valóságosan érzem, hogy a finom illat mellett a vivőgáz milyen nehéz és fojtogató. Nem természetes. Sőt káros. És ezért lehetőleg nem használom. Mert az egész egyszerűen nem jó. Nem embernek való. És ennyi. És se bűnös, se természetvédő nem vagyok. Belülről döntök és cselekszem. És ha ettől az ózonpajzs jobban érzi magát, mert ezzel a tettemmel egy nagyobb törvényt is szolgálok, az csak öröm. De ez már a természet hatalmas rendszerére tartozik.Ehhez én már kicsi vagyok.
Az ideákkal, elméletekkel, tudományos magyarázatokkal ( vagy vallási nézetekkel) befolyásolhatók leszünk,
hovatovább megcsalhatók, de a belsőnk érzéseink nem téríthetők el, külső dolgokkal nem befolyásolhatók. Az isteni törvények belénk vannak kódolva. Benne él régmúltunkban, lelkünk mély rétegeiben, életeink megélt emlékeiben,dalainkban, szavainkban, költészetünkben, hagyományainkban, ősi szokásainkban. Benne él a szeretet iránti végtelen szomjunkban, abban az igényünkben, hogy megkapjuk valakitől, valamitől , akár egy Természetfelettitől azt a jót, amireszükségünk van ahhoz, hogy élni tudjunk . Lelkünk mélyén mind tudjuk, hogy létezik a " JÓ" , sőt mi magunk is jók vagyunk. Szerethetők és szeretni tudók vagyunk. És jól tudjuk, hogy milyen a természetes, igaz törvények alapján működő,  építő, alkotó emberi élet .

Az új világ talán az, hogy eszerint kell élni, cselekedni, gondolkodni.
Az új világ nem egy újabb " magasztos idea " szolgálata, és egyben egy újabb elmélet uralma felettünk. Csupán feltáró utazás a mélybe, oda, akik vagyunk.

S ha sikerül,  megtalálhatjuk az emberiben az istenit.

Ahogy az isteniben meg  az emberit.