Csak egy történetet szeretnék elmesélni  ennek kapcsán :

Élt egyszer egy nő, története akármelyikünké is lehetne.

Időnként enyhe feszülést érzett a mellében, mindkét oldalon. Kósza érzés volt, csak egy aprócska kellemetlenség. Szót sem érdemelt.

Szinte megszokta. De idővel egyre erősebb lett a feszülés, és már nem tudott nem odafigyelni rá. Az egész pár napig tartott, és mindig a havi ciklusa előtt jelentkezett. De amint a nehéz napok elkezdődtek, a feszülés is megszűnt. - Csak a menstruáció  természetes tünete  - gondolta.

És így ment ez hónapokon keresztül. Napra éj, és éjre nap. Az idő haladt. Ő pedig megszokta a havonta pár napig, később  egy jó hétig is jelentkező kellemetlen tüneteket.

Egyszer eljutott egy gyógyító-tanító összejövetelére, aki épp a csoportos gyógyításról tartott előadást . Barátnőjével ment el, nagyon érdekelte a téma .

Az előadó pedig a gyógyítás bemutatásához vállalkozó szellemű hölgyeket keresett, és azt kérdezte, kinek a mellében van ciszta. Senki sem jelentkezett, még aki tudott a sajátjáról, az sem. Ő pedig pláne nem, hiszen neki  ilyen problémája nem volt.

A gyógyító azt mondta, rendben, akkor majd bemutatja mindenkin a csoportos gyógyítást. Arra kérte az egybegyűlteket, hogy csendben lazítsanak el. És elkezdte a gyógyítást.

Pár pillanat múlva sok más nőtársával együtt kellemes meleg áramlat érte el, és forróságot és enyhe feszülést érzett a mellében, mindkét oldalon. Az egész 1-2 percig tarthatott.

Utána meglepődve tért magához. A gyógyítás hatására rájött , az ő mellében is volt egy ciszta.  Nem is tudott róla!

Ezután a  gyógyítás után a ciszta teljesen és nyomtalanul eltűnt. Hálás volt a gyógyítónak. A feszülések többé nem jelentkeztek. Nagyon jól érezte magát.

Jó fél évig teljesen tünetmentes volt.

Ám a mélyben megbúvó  gondolat, az ok, ami a betegséget létrehozta, és ami láthatatlanul és folyamatosan benne dolgozott, nem változott . És ahogy telt az idő, jó hat hónap alatt újra teremtette a kóros sejteket, a ciszta újra megjelent. Újra érezni kezdte a kellemetlen feszülést, de most még erősebben . Mintha az egész nagy erővel dörömbölt volna benne, vegyél már észre , tegyél már valamit !!

Csalódott volt, és meg is ijedt kicsit, mert tudta, oda kell figyelni rá, ez már komoly dolog.

De nem akart orvoshoz menni. Ha  energetikával eltüntethető volt az egész, akkor nem a matéria oldaláról akarja megközelíteni a gyógyulást. A gyógyító végső soron nagyon jót tett vele,  azért mert megmutatta neki, hogy az egész gyönyörűen, magától eltüntethető. Ha nem maga tapasztalja meg, nem is hiszi el. Most már tudja, ez az egész működik.

De azt is tudta, ha újra a gyógyítóhoz fordulna, és az újra varázsütésre meggyógyítaná, újra csak haladékot kapna. Nem ez a megoldás. Az igazi ok valahol mélyen gyökerezik, méghozzá a gondolatban, a mindennapi tetteiben, viselkedésében, érzéseiben. Amik valahogy  nem arra az életre sarkallják, ami neki lelke szerint is jó  volna.Hol lett hűtlen önmagához ?

A gondolatot szerette volna helyre tenni, kijavítani. Mi lehet a baj ?

És magába szállt. Belső bölcsességéhez, szellemi segítőjéhez fordult, mutassa meg neki, melyik gondolatban, hol a hiba. Azt a választ kapta, legyen sokkal odaadóbb, törődőbb, empatikusabb. A mell az  anyai érzések, a törődés , a nőiség , a női odaadás és gondoskodás kifejező szerve.

Meglepődött. Olyan munkája volt, ahol naponta emberekkel kellett foglalkoznia. Mindig nagyon lelkiismeretes, kedves volt mindenkivel. A munkáját odaadóan, jól végezte. Az emberek szimpatikusnak találták, szerették.

Hol lehet a hiba ? Hogy legyen még ennél is törődőbb ?? Hisz úgy érzi, már így is túl sokszor kiteszi a lelkét másokért.

És lázasan kutatni kezdett a mélyebb dolgok, érzések felé. És egyre őszintébben és egyre mélyebben ásott le,   megalkuvást nem ismerő szigorral önmaga valós érzései felé. Szerette volna tudni, mi is az igaz. Mi az, ami nem jó neki, hogy érzi magát igazán a bőrében ?

Tényleg jó érzésekkel teszi, amit tesz ? 

 Hát nem mindig. Sokszor nehéznek érezte a megnyílást, és kényszernek az odaadást. Időnként úgy érezte,a világban olyan nehéz kedvesnek és őszintének maradni. Mások csak kihasználják a kedvességét, és egyre többször vég nélkül elszívják a figyelmét , energiáját.  És ezért nap mint nap belül egyre növekvő fáradtság, fásultság kerítette hatalmába. Sokszor csak eljátszotta a felszínen, hogy segítőkész, hogy empatikus, méghozzá olyan kiválóan, hogy nem csak a környezete, de saját maga is elhitte.

 Az egó szintjén valahol hiba esett a gondolatokba.

A nőiség megélése öröm, a gondoskodás, a  törődés másokkal,  csupa  finom, jó érzés. Csakhogy önmaga felé is így kell, hogy érezzen. S ő ezt elmulasztotta. Sokszor magát nem kímélve, magával nem törődve próbált törődni másokkal. S így ez nem megy. Ezzel önmagát csapja be.

Innentől kezdve elkezdett magával is törődni. Apró, gondoskodó kedvességekkel lepte meg magát. Nem meditációkkal próbálkozott, mint azelőtt,  hanem a való életében kezdett mindig egy egy apró kellemes pillanatot , jó gondolatot belopni a tennivalók közé, gondoskodó törődést adni magának is. Mintha kedves, szelíd, elfogadó anyja lett volna önmagának . Átadni magad a gondoskodásnak, a jó érzéseknek, ez lett a legfontosabb gondolata.  Az egóból elkezdett eltűnni a félelem, a megfelelni vágyás. Adni kezdett önmagából, a lelke igaz természetéből, újra szeretve, gondoskodva, őszintén másoknak is .

A gondolat  a gyógyulni vágyása, vagy éppen a ciszta miatti ijedtsége miatt olyan erős volt, hogy  eljutott lelke mély rétegeibe is. Így fel-felbukkant a napja legkülönbözőbb pillanataiban . Teljesen spontán. Egyre jobban kezdte érezni magát, és egyre kellemesebben és őszintébben tudott az emberekkel is törődni. Már nem volt fásult, eltűnt a fáradtság. Egyre őszintébb volt magával, egyre többször belefeledkezett a kellemes pillanatokba, és a helyes útra kezdett rátalálni. A mell feszülése pedig a következő ciklusnál már csökkent. És eltelt 3 hónap, és teljesen megszűnt.

A gondolat, ami már önmagához , lelkéhez illeszkedő volt, újra írta a sejtek teremtő programját is. A  hiba kijavíttatott.

A 4. hónapra úgy érezte, teljesen meggyógyult. A cisztának nyoma sem maradt. A helyes gondolattal, az azt követő tettekkel meggyógyította önmagát. Nem a  tanító gyógyította meg, nem valaki más. Ő gyógyította meg önmagát.

Ahogy teltek az évek volt, hogy egy -egy nehezebb időszakban kis időre , egyszer-egyszer újra felbukkant a feszülés. Ilyenkor azt mondta : - Tudom, tudom, figyelek.

És kicsit jobban törődött magával.

A ciszta pedig mindig csak annyit üzent :  szeresd magad, - ezért jöttél.

Ő pedig ilyenkor gyorsan állított kicsit  az elcsúszott fókuszon.