Szívderítő a találkozás. Kezdésképpen  hangulatos pincébe vonulunk az  aperitífre. Körben állunk, mint edzéseken  szoktuk. Régi emlékek bújnak elő, megoldódnak a nyelvek, öröm hullámzik közöttünk, nevetés száll, és melegség tölti meg a hűvös pincét . Újra együtt vagyunk.

A meleg szobában folytatjuk, az emlékek tovább hömpölyögnek, a terített asztalon adventi gyertya ég.  A szemek megfényesülnek.

Az illatozó vacsora fantasztikus ízeket rejt,  a poharakban ital csillan , a hosszú asztal megtelik finom süteményekkel.

Meleg, meghitt felhőben ülünk. Kedves poénok, kérdések, mosolyok, nevetés. Történeteinkről mesélünk, érzéseinket foglaljuk szavakba, mondjuk amit gondolunk.

A gyertya lobog , ég .  Advent jár közöttünk, szeretet fog át és elvarázsol , mint már annyiszor.

 Melegséggel  telnek meg a szívek , bár kint hűvös és nyirkos a világ. Mégis  tudunk együtt nevetni, örülni, beszélgetni, még érdekel, hogy van a másik.

Egy hívó szó kellett, és mi újra együtt voltunk. Bár hideg jár körülöttünk és időnként sűrű a sötét , bent ég a láng, és közös az érzés , hogy  együtt vagyunk.

A szálak egy időre egymásba fonódnak , az ünnep az alkalom  hogy szíveinkbe régi öröm költözzön. Sokáig beszélgetünk , nehéz elköszönni , igazi ajándék volt ez a találkozás.

Advent, a várakozás időszaka , a megtisztulásé, a reményé. Odakinn a világban sokszor gyéren pislákol a szeretet , sűrűsödnek a gondok és néha nehéz súllyal szakad ránk a sötét.

Ez az este emlékeztetett rá , hogy bármily sötét is van néha , bármennyi  a nehézség körülöttünk , elég egy hívó szó , egy apró kis szikra , s a közösség,  a szeretet  szunnyadó álmából felébred , és  a szívekben  újra fellobban a  láng…

                                          " ... Ki mondja meg nekem

                                           Hogy éljek, s mit tegyek,

                                          Hogy karácsony ünnepén

                                          Boldog legyek  ? "