Amikor  az abortuszt  csak egy egyszerű és hatásos születésszabályzó beavatkozásnak látjuk, akkor  ebben az is benne van, hogy a  nem kívánatos magzatot még nem tekintjük önálló élőlénynek.

Ha jobban  kinyitjuk a szemünket  láthatjuk, hogy a magzat első pillanattól kezdve egy kicsi , védtelen és kiszolgáltatott lény, akinek az abortusz során elveszik az életét. Felkavaró és szörnyű fényképek, videók járták körbe a nagyvilágot , amik megmutatták, mi történik a magzattal az abortusz során.

Annyira felkavart bennünket, hogy tüntetéseket, kampányokat szerveztünk, és törvényeket alkottunk a magzat védelmében.

De  menjünk tovább, valóban ez a teljes igazság ? A magzat tényleg ilyen védtelen és kiszolgáltatott nekünk ? Minden esetben el kell ítélni ezt a gyilkosságot ? 

Mindennek meg van a maga spirituális háttere, mélyebb igazsága is.

Senkivel sem csak úgy véletlenül történnek meg a dolgok , még a magzattal sem.

És vajon ki ítélkezhet a másik felett ? A sorsok felett ? Egy egy személyes élet szövevényes szálai felett ? Szabad itt általánosítani ?

Mi volna ha megpróbálnánk még tovább nyitni a szemünket  ? Mi lenne ha túllépnénk a halálfélelmen  , ami  hatalmába kerít minket a szörnyű fényképek, videófelvételek hatására ??

És látnánk  más oldalakat is, például az éhező gyermekek szenvedő tömegeit , akik bár  megszülettek, mégis a szüleik szemük láttára halnak éhen , fájdalmak, kínok közt élve és végül  tehetetlenül , kiszolgáltatottan meghalva, csak azért mert a világ, ahol élnek, nem ad elegendő táplálékot nekik.Ez éppolyan szörnyű és felkavaró.  Gyermekeket éhen halasztani , -  véleményem szerint  ez az abortusznál  is kegyetlenebb gyilkosság.

De ez  csak az érem egyik oldala.

Élet és halál.

Az abortusszal kapcsolatban is mindig  a jelen , személyes élethelyzet, életsors dönti el, mi a helyes.

Sokszor az  a jó döntés , ha minden nehézség ellenére megtartjuk a gyermeket és vállaljuk a sorsot, amit vele együtt kaptunk.

De néha épp az a jó döntés, hogy el kell vetetnünk , -  bármilyen fájó is - , mert a  fejlődést  élet és halál nagy körforgásában  ezzel szolgáljuk . 

Erre szeretnék írni egy példát. 

( És most  nem a súlyos rendellenességgel rendelkező magzatokra gondolok. Náluk egyértelműbben látszik, mi a helyes döntés.)

Ismertem egy nőt.  Még a hatvanas években fiatal édesanya volt , két kicsi óvodáskorú gyerekkel. A férje súlyos rákban szenvedett,  az orvosok szerint már egy éve sem volt hátra . 

És ebben a nehéz időszakban a fiatalasszonynak megfogant a méhében egy harmadik gyermek.  A környezete, még  a körzeti orvosuk is azt tanácsolta, vetesse el.  A nő iszonyú tépelődés és lelki viaskodás után elment az abortuszra. Még a kórház kapujában is viaskodott magával , de végül   bement és  elvetette a gyermeket.

Bár nem tudott róla, de  épp azt tette, amit kell ...

Valamikor,  korábban élt  egy  gazdag , jómódú férfi. Nagy birtokai, cselédsége , vagyona volt. Minden amit megszerzett magának , azt saját kitartó, kemény  munkájának köszönhette. Magas, délceg, jóképű férfi volt, magasan intelligens, a környezete mégis inkább félt tőle, mint szerette. A férfi  nem hitt Istenben. Sőt, egyenesen káromolta, és azt is aki hitt benne. Azt vallotta, minden amit elérünk azt a magunk akaratának köszönhetjük. Nem ismert lehetetlent. De  a gondolkodása keménnyé és kegyetlenné is tette. A cselédsége, szolgái féltek tőle, gyakran hajtotta őket, nem tudta elviselni, ha munkájuktól elfáradva  pihentek éppen, vagy ha azt mondták valamire hogy ez lehetetlen. Gyakran ő maga mutatta meg valamilyen feladatról, hogy igenis meg lehet csinálni. Feleségével hasonlóan keményen bánt. Az asszony félénk teremtés volt , aki nem mert ellenkezni az urával. Ikreivel volt terhes , amikor férje valamilyen munkára  utasította , és nekiesett, amiért nem akart  olyan keményen dolgozni, ahogy ő óhajtotta. A férj  teljesen elborult, és vak , kegyetlen dühében nekiment  a feleségének és  addig rugdosta, verte, míg a szerencsétlen asszony elvetélt. De a férfi nem bánt meg semmit, az asszony pedig később több gyereket is szült neki.

Aztán fordult a világ, jött a háború, a férfi  gazdag élete véget ért, minden vagyonát elveszítette,  családtagjai meghaltak, vagy végleg elhagyták , és ő szegényen és kifosztva teljesen magára maradt.

A hajdan erős, gazdag férfi mindenét elveszítette. És ebben a nyomorult helyzetében, amikor már semmije és senkije sem volt ,  rátalált az Isten.

Hatalmasat változott . Sokmindent érteni kezdett . Gondolkozásában 180 fokot fordult, s a hajdani istenkáromló ember,  a legbuzgóbb Istenfélővé változott . Rengeteget imádkozott  . A Bibliával kelt és azzal is tért nyugovóra. Sokmindent látni kezdett , azt is meglátta,  hogyan viselkedett régen, mennyi rosszat  tett másoknak . De , bár sokat változott,  keménysége saját maga iránt mégis megmaradt  . Képtelen volt önmagának megbocsátani.  Tetteinek  súlya olyan erővel szakadt rá, hogy csak egy kiutat látott, ha önként  vet véget az életének.

A lelke azzal a szándékkal szállt tovább a testéből, hogy szeretné levezekelni mindazt , amit másoknak okozott. Elviselhetetlen súlyként nehezedett rá a gondolat , hogy legnagyobb kegyetlenségében elvette születendő magzatainak életét .

Kis idő múlva  leszületett ahhoz  a  fiatal anyához , aki végül  úgy döntött, hogy elmegy  az abortuszra . Ez  a nő megtette vele ugyanazt, amit ő tett - meg nem született  gyermekeivel . Átélhette azt, amit valamikor ő okozott  másoknak. Ezzel a  lelke feloldozást nyert  legnagyobb bűnének terhe alól. És  továbbléphetett.

 Pár  évvel később pedig  megfogant egy másik anya méhében , és egészséges kisfiúként megszületett.

Társaihoz képest már fiatalon nagyon érdekelték Isten  és a lélek dolgai , felnőtt korára pedig  tanítóvá vált …

A befejezés mégsem teljes happy and.

Az akkori fiatal anya ma már többszörös nagymama, és  akár boldogan is élhetne. De nem tud, mai napig úgy érzi, bűn terheli a lelkét az abortusz miatt.

Hiába minden érvelés és spiriruális magyarázat. Nem hisz senkinek. Bűnösnek érzi magát .

Egyik betegségből a másikba esik, és rengeteget szenved. Meg van róla győződve, hogy bűnhődnie kell  a hátralevő éveiben.

Nem érdeklik a lélek dolgai , és nem akarja látni  élet  és halál hatalmas körforgását sem . Nem kíváncsi rá.

Pedig  ha tudná, hogy az a kis lény, akit akkor nem engedett megszületni, azóta  már messze jár, 

réges- rég továbblépett.......