Egy mappában vannak összegyűjtve az oklevelek és kitűzők.
Mégis alig emlékszem már rájuk. A célba érve jól esett a kézfogás, a rendezők részéről a gratuláció. Kellemes, szép pillanatok voltak, jól estek és a képekről viszanézve még mosolygott is az ember  hozzá,de az egész mégis feledhető... Hány helyszín, hányféle kézfogás, kitűző és mosoly ?
El lehet mesélni, beszélni lehet róla, hogy mit teljesítettél, be lehet zsebelni az elismerő ámuldozást vagy épp a szörnyülködést. De ennyi  ? Tényleg erre emlékszem igazán ?
Az egészből mi az, ami  igazán megmarad ?
Mert sok helyen jártunk, és annyi minden össze tud mosódni a sok túra alatt.
Hány kedves hely, szép táj, csodás erdő és gyönyörű panoráma? Mennyi madárdal, fűillat és  patakcsobogás. Pecsételőhely , frissítőállomás. Zsíros kenyér és ajándék csoki.
Hány hegy, emelkedő, hányféle kapaszkodás, lihegés, zihálás, fájdalom és fáradtság ?
Hány napsütötte rét és izzasztó forróság.
Hány vízvételezés, kút és  forrás alatti mosakodás.
És hány délutáni vagy estébe hajló óra, ahol a fáradtságtól már csak bambulva mész és  rakod a lábad a másik után?
Hány helyszínen volt már ugyanaz ?
Hány helyen rogytál fáradtan egy padra , vagy a fűbe, ahol zoknit cseréltél, lábat kentél, masszíroztál,  vízhólyagot kezeltél vagy utolsó erőddel kicseréltél egy ragtapaszt ? És hány asztalnál kanalaztad   a célban zsibbadt kezeddel a jóleső forró levest ?

Hány útvonal, túristajel, hány kedves poén, nevetés és összeveszés .
Mind összemosódik már az idő távlatából.
De mégis, ami nekem fontos volt belőle, amiből később is építkezni, töltekezni lehetett, az egy-egy gondolat, felismerés, és egy egy döntés, amit ott a nehézségek szorításában meg kellett hoznom, hoznunk.

Tudom, melyik volt az az aprócska negatív gondolat, ami után a gánti országúton úgy eltévedtem, hogy fel kellett adnom az addig nagyon jó idővel teljesített versenyt. És  a testi fájdalomra már alig emlékszem,de a lelkire igen, és később a gondolatra is, ami feloldozást hozott.
És emlékszem, mire gondoltam, ami segített legyőzni az éjszakai Mátrában a félelmemet.
És tudom, mi segített, amikor megmásztam a Kékest. Örökre bennem maradnak azok a gondolatok, amik ott az erőfeszítésben születtek.Emlékszem a gyakorlatra ami új erőt szabadított fel bennem, amikor vibrálni kezdett a szemem előtt minden a geokeshing túrán.
És emlékszem hogy zokogtam a vértesi hóvirágmezőben amikor kinyílott a szívem, és feltárult előttem egy másik, igazabb, szeretettel teli világ...

A felismerések mind megmaradtak, örök emlékek.
A helyszínek , távok és események csak a felszínen maradtak meg. A gondolatok mélyebben, igazán. Mintha nyomatékot adtak volna az életemnek, mintha egy egy túrán ítélet született volna addigi életem felett. Feketén fehéren előjött ami jó és előjött ami változtatni való.
A negatív sokszor váratlanul csapott le, csakúgy mint az ijesztő. De mindig mind megoldható volt. A negatív pedig felemelhető.
Túra és a lelki élményei . Így teljes az egész.
Van akinek csak fizikai sport.
De nekem többet jelent ennél. Az önismeret rögös és felemelő útja is egyben. Lelki- szellemi útvesztő és tanulópálya, mely megmutatja elsősorban önmagadnak de a többieknek is ki vagy mi vagy és éppen most hol tartasz, mennyit érsz ?
Csak annyit mondhatok, a magam tapasztalásaiból, hogy fogadd alázattal, nyitottan e megállapítást. Örülj a jónak és tegyél , hogy a hiányosságaidon változtass. Olvass a testedet ért traumákból, olvass a lelki bajaidból , pozitív és negatív gondolataidból a túra során. Mi az ami zavart magadban és mi az, ami zavart a másikban ?Mi az amit már másképp tennél ?
És mi az ami nagyon tetszett, ami jó érzést adott magadnak és  másoknak is?
Olyan ez mint egy nyomolvasás.Sok kis mozaiknak kell összeállnia, mire végigmész egy  túrán és célba érhetsz, és ezernyi oka van, amiért nem.
Fogadd nyitottan a túrák ítéletét. Zokogj vagy nevess, de mindenképp jegyezd meg és építsd be az élményt további életedbe.
Ennél jobb mesteri kihívás nem is kell.
Útmutatás , feloldozás.
Mert ha követed a jeleket az életedben, csakúgy mint egy egy túrán, célba érsz.

Megismered az életed, és benne megismered önmagad..

Így hát további jó túrázást Mindannyiunknak !