Nekünk felnőttként kell példát mutatni , ugyanakkor tanulhatunk tőlük nem is keveset. Hiszen erejük újra és újra megújuló, tiszta és kiapadhatatlan forrásból táplálkozó. Ha egyik percben kimerülnek és elfáradnak, képesek néhány perc múlva teljes erővel sőt, még élénkebben folytatni az utat. Tanulhatnánk tőlük újulni, megújulni.

Magam részéről örültem, hogy elfogadtam a kihívást, igaz csak 25 km-es távon. Mindegyikőnknek úgy hiszem, kihívás volt ez a túra. Nekem azért, mert újrakezdtem a teljesítménytúrázást . Ritának és Attilának, mert végül nem mentek el egy 88km-es túrára, hanem a gyerekek mellett döntöttek. Rita térde remélhetőleg hálás volt a döntésért a Kinizsin történt sérülés után. Ők Attilával 35-re neveztek, én maradtam 25-ön, de fél órával a gyerekek mögött indultam. Ők ugyanis egyedül szerettek volna menni. Felnőtten és komolyan. Nekik meg ezért volt  kihívás.  Lili és Johi ráadásul most először vállalkoztak ilyen hosszú távra.

Zsófi előző este Attila segítségével lejegyzetelte az útvonalat . És mérte a szintidőt , diktálta a tempót. Gergő, mint komoly fiatalember pesztrálta a kisebbeket, néha ösztökélve őket, néha erősítve a fáradtabbakat. Kira, Lili és Johanna hallgatva az idősebbekre összetartó , jó csapatot alkottak. A túra Pákozdról az Ingókő étteremtől indult, és oda is ért vissza. Pákozd és Sukoró hegyei közt barangolva vezetett az útvonal, a 35-ösöké szintén, de ők még átmentek Nadapra és Velencére is. A gyerekcsapat 8 órakor startolt, később utánuk Rita és Attila, majd a fél órát kivárva én. Bella- tót érintve jutottunk Anikó- forráshoz, majd visszakanyarodtunk Sukoró és az Angelika –forrás felé.

Mielőtt a Hurka-völgybe értünk volna , beértem őket. Bár nem akartam. De Anikó -forrásnál, az első ellenőrző pont őrei szerint még fél óra különbség volt köztünk, pedig én is jó tempóban jöttem.Azért siettem, nehogy lemaradjak, és szégyenben maradjak Zsófi előtt, aki még indulás előtt azt mondta, ők nagyon gyorsan szoktak jönni, még futnak is itt-ott, úgyhogy kössem fel a nyúlcipőt. Amikor megláttam őket, épp az árnyékban pihenőztek és frissítettek. Úgy meglepődtem, hogy eszembe sem jutott, hogy esetleg tapintatosan eltűnjek  a bokrok között. Különben is , ők is észrevettek. Így beértem a gyerekcsapatot, és innentől kezdve már Zsófi részéről kényelmetlenné vált a dolog. Kicsit lehúzta az, hogy anya ott volt. Igyekeztem csendben lenni, hogy ne zavarjak, de tudom, innentől már a dolog nem ugyanaz. Angelikánál jól esett hűsölni egy kicsit, kaptunk csokit és ásványvizet is, frissíthettünk. Utána előrementem, most ők jöttek utánam egy jó negyed óra múlva. Továbbra is önállóan. Sukorón a Néprajzi ház után egy nyomós kútnál frissítettem magam, amikor feltűntek. Jól belehúzhattak, mert most ők értek be engem.Kis fürdőzés és vízvételezés után ismét elváltunk. Ők mentek Zsuzsi büféhez, főként mert lehetett jégkrémet venni, én maradtam a kútnál, kicsit várakoztam, hogy legyen idejük eltűnni. Attilával beszéltünk, ők is lassan Sukoróra érnek, kérdezték, hogy vannak a gyerekek ? Jól jönnek és nagyon ügyesek . -  Ne frusztráld őket !- hangzott az utasítás. - Nem , nem.- válaszoltam.

Zsuzsi büfébe érve, gondoltam ők  már indulnak tovább . De a sors másként hozta . A büfében nagy volt a sorban állás, most volt a velencei tavi 10-szeres tókerülő bicikliverseny is, és a résztvevői is itt frissítettek. Voltunk páran. Így , még jégkrémmel és üdítővel a kezükben álltak sorba, amikor ismét találkoztam gyerekeinkkel. De már Zsófi sem ellenkezett. Kiültünk az asztalhoz. Sőt Gergő azt mondta, innentől mehetnénk együtt. Közben nagy csodálkozással befutott Rita és Attila is. Ők sem hitték, hogy beértek minket .Innentől kicsit elücsörögtünk, ettünk, ittunk és valahogy elfeledkeztünk az időről is. Ami eddig rendesen szintidőn belül volt. A hosszabb pihenő után továbbindultunk Csepegő- völgyön át Polák-hegy felé. A gyerekek elöl, mi mögöttük. Irány a Pákozdi sziklák. Mit mondjak - nagyon meleg volt. , sőt mi több , nagyon - nagyon meleg volt. Zsófit , mivel a víz elfogyott, jobb híján higított bodzaszörppel locsolgattam , nehogy hőgutát kapjon. Szememre is hányta, mert ezután jöttek rá a darazsak . De szerencsére gyorsan továbbálltak. A Pandúr- kőhöz már megkönnyebbülés volt felkapaszkodni, mert tudtuk a Pogány sziklánál az utolsó ellenőrzőpont. A szikláknál a többiek bevártak minket Zsófival, mert kicsit lemaradtunk. Attila Lilit istápolta, Rita kicsit Kirával birkózott ,Gergőnek és Johinak töretlen volt az ereje . Örültünk, hogy megvártak minket. Hűsöltünk kicsit a Pogány-kő árnyékában. Gergő lovagiasan felajánlotta, hogy viszi a kimerült Zsófi hátizsákját. Már csak bő 3 km, és beérünk. A végére a gyerkőcök újra erőre kaptak.

És végül beértünk. Rita és Attila még a 35-ös szintidőn belül, mi fél óra híján, majdnem szintidőre. Szép volt a túra és új élmény volt gyerekekkel jönni. Köszönet érte, mert ügyesek voltak, egy jó darabon felnőttként jöttek. Legközelebbi túrán majd jobban figyelünk rá, hogy végig sikerüljön egyedül. Jó volt a célban virsli, üdítő és a felnőtteknek sör mellett megpihenni. A végén az ég is produkált egy komolyabb viharfelhőt, de pár csepp híján a vihart is megúsztuk. Jó túra volt a nagy meleg ellenére és nagyon tanulságos. Nekem jó volt újra visszarázódni, és megállapítani, van még hova fejlődnöm.

A túra után Rita ötletére lementünk még strandolni. A gyerkőcök közül csak Gergő tartott velünk. Frissítő és pihentető élmény volt a hűs vízben úszni egyet. Minden túrát így kéne befejezni, fáradt tagjainkat megúsztatni kicsit.

Én köszönöm az élményt  Mindannyiótoknak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Jól éreztem magam a túrán és jó volt Veletek. Az önismereti értékeiről pedig egy külön beszámolót lehetne írni , legalábbis a saját részemről. Úgyhogy szép, volt, jó volt, gratulálok Mindannyiunknak, de főleg a gyerkőceinknek !

 Csak így tovább...