Sokszor döntéseinknél is ott ficánkol az a kis hajszál.Minden szép, minden jónak tűnik,

de az a kis hajszálnyi apróság mégis ott van . De annyira örülünk az újnak, a sok

jónak,hogy nem vesszük észre, hogy valami mégsem tökéletes a dolgok

rendszerében.Csak ahogy telik az idő, akkor kezd látszani, mégsem minden olyan,

mint amilyennek először elképzeltük . A jó állás mégsem olyan jó, a nagynak hitt

szerelem mégsem azt rejti amire vártunk, az ideális lakásban mégsem tudom jól

érezni magam, az autó, ami annyira tetszett mégsem megy úgy, ahogy kéne, a

gondolat , amiben hinni akartam, mégsem az enyém vagy a nagyszerű tanító mégsem

oda vitt , ahova eljutni szerettem volna. Persze sokáig úgy tűnik, vagy

megmagyarázhatjuk magunknak,hogy minden rendben. De amikor igazán

belelendülünk a jónak hitt dologba, valami miatt sohasem úgy sikerül, ahogy

szeretnénk.Az a kis hajszál képes átfordítani a dolgokat akár egy pillanat alatt. És

megváltoztatni mindent, akár pozitív, akár negatív irányban.

Nagy bölcsesség, sok tapasztalás kell hozzá, hogy megtanuljuk felfedezni tetteinkben,

gondolatainkban azt a kis figyelmeztető hajszálat.

 " És egy hajszál is távolság ,

  Ha ennyin múlik a boldogság..." mondja a dal. És milyen nagyon igaz.

Az élet minden területén felbukkanhat az a kis hajszál, ami végül is eldönti, merre

billen a mérleg serpenyője.

A "jót" sokszor egy hajszál választja el a "rossztól" . Mert a jóban rengeteg rossz dolog van, a

rosszban rengeteg jó dolog . Csak egy hajszál a különbség. De sok tapasztalat kell hozzá,

hogy megértsük, az a kicsiny hajszál valójában milyen erős.

Egyszer megismertem egy magasabbrendű jót valakiben, aki első ránézésre egyáltalán nem tűnt " jó" embernek. Rendkívüli harcos volt.  Ijesztő félelmet

keltett az ereje. Nem attól volt erős, hogy több embert győzött le, több fekvőtámaszt

csinált , nagyobb súlyt emelt fel vagy több technikát ismert mint a társai.Volt benne valami más, valami több.

Az elszántságában volt az ereje. Ettől volt félelmetes,  szinte legyőzhetetlen.Ezt az

erőt nem lehetett gyakorlással edzőtermekben megszerezni. Nem lehetett begyakorolni, betanulni, technikává, izomerővé fejleszteni. Ki kellett menni hozzá az

életbe, és tapasztalni kellett. Ez a lélek sokmindent megtapasztalt már, több poklot is

megjárt és kijött belőle. Ettől a tapasztalástól lett  iszonyatosan

elszánt.Vele már nem lehetett elhitetni semmit, így a gonoszságról is más volt a

véleménye.

Ha ellenfelei megtámadták nem kötött rózsaszín szalagot a hajukba,és nem tartott kiselőadást sem nekik a megbocsátásról. Úgy válaszolt, ahogy megszólították. Nem ismert kompromisszumot. Addig nem nyugodott, míg kegyetlenül a földbe nem döngölte őket, de a végén nem vált vérengzővé, nem törte el puszta élvezetből a gerincüket. A támadásukat semmisítette meg, de nem őket, magukat. Ellentmondást nem tűrt, de nem ölte meg az embert, mindig hagyott kiskaput, amiből az élet újra kivirágozhatott . Hagyott esélyt a változásra, hagyta, hadd

fussanak, és azzal engedte el őket, hogy gondolják át a dolgaikat.

Egy hajszállal volt csak jobb egy kegyetlen gyilkosnál. De ebből a hajszálból látszott,

hogy jó ember ő. Sok tapasztalással a háta mögött jól ismerte ezt a hajszálat, és tudta,

milyen hatalmas távolság. Akkor csillant meg előttem az igaz emberek humánuma, ami

sokkal egyetemesebb, valódibb, előbbre viszi a másikat, mintha békében nyájasan áldást osztanának .

Ilyen helyzetben embernek maradni. Ez a valami. Bár látszólag csak egy hajszálon

múlott, mégis ez a harcos igaz , jó ember volt.

Van, hogy írók, előadók, tanítók, nagyszerű dolgokat mondanak, csodálatos

igazságokat tárnak  fel,amit mondanak igaz is , csak épp egy hajszál nem stimmel.Az

információnak, amit átadnak akár 99%- a jó és igaz lehet, csak az az egy százalék

nem. És ez innentől tönkreteheti az egészet, amitől nemcsak kétséges lesz az igazuk,

de sokszor veszélyes is.Mert anélkül, hogy ők maguk is tudnának róla, nem a

megfelelő tudást adják át, de sokáig ez nem látszik. Sokszor egy embert egyetlen

kedvesnek szánt szóval, mondattal tönkre lehet tenni, vissza lehet vetni a

fejlődésében.Egy buddhista láma jegyzeteiben magyarázta ezt el, elég csak a

megfelelő pontokon elhelyezni egy egy információt, egy egy kulcszót, ami a másiknak

akkor nagyon fontos, és komolyan ártani lehet vele bárkinek. Nem kell hozzá

semmiféle durvaság vagy erőszak. Egy kívülálló még azt is gondolhatja, lám, milyen

kedvesen beszél ez a tanító ezzel az emberrel. Pedig valójában akkor tette egyetlen

mondatával tönkre.Vagy hozta olyan helyzetbe. amiből csak nehezen keveredik majd

ki.Egy ismerősöm mondta egyszer, tanítani csak az taníthat valamit, aki 100% osan

tudja azt a bizonyos dolgot. Aki csak 99-re tudja, az sem taníthatja.Mai világunkban

rengetegen tanítanak akkor is, ha csak egy kicsivel tudnak többet, mint a tanulni

vágyók.Ez engem mindig is zavart.Akkor is amikor tanuló voltam és akkor is amikor

megkértek rá, hogy én tanítsak .Az ember érzi , mikor jött el az a pont, hogy most már

átadhat valamit.De addig nem szabadna semmit elvállalni. Ha szerencsénk van, a

tanító tévedései , amik óhatatlanul vele járnak és amit elfogadunk, magunkba szívunk

az igaz dolgokkal együtt nem okoznak nagy rombolást bennünk.De lehetnek olyan

tanítók is, akik épp a hajszál miatt többet ártanak, mint használnak.Természetesen

nem lehet őket meggyőzni az igazukról, vagy ha látják is ezt, azt mondják, aki így jár,

az épp ezt érdemli.És így lehet embertömegeket vezetni , és mégis a végén tévútra

vezetni.
Mert a hajszál annyit tesz, hogy bármilyen fénybe is emel, a végén nem tesz

szabaddá.Sőt, észre sem veszed, hogy a kiszolgálója lettél egy olyan vezetőnek, aki

egy hajszál miatt mégsem tiszta szándékkal tanít másokat.

Krisztus és Antikrisztus.Az elején egyformán jónak látszanak. Csak egy hajszál a

különbség.Mégis milyen óriási !!!

Vajon az ördög, a sötét út miért csábítja úgy az embert , mert annyira rossznak tűnik?

A jó és a rossz talán annyira elkülöníthető ?

A sötét útban rengeteg jó van, rengeteg igaz dolog, különben miért lépnénk rá ? Az

ördög talán a rosszal tud minket a hálójába csalni ?

Dehogy.Azt adja amit szeretnél, pontosan ismeri, mire vágysz.Látszólag jót akar

neked.Csak az a kis hajszál, ami végig ott motoszkál. A kis hajszál miatt aztán rájössz,

sosem úgy sülnek el a dolgok, hogy igazán jó legyen neked.És végül egyre jobban

eltávolít önmagadtól, észre sem veszed, hogy azt akarod, amit ő, azt teszed, amire ő

vesz rá, és eltelik egy jó idő, mire rájössz, ez már rég nem az, ami te vagy.

Vallási szekták semmiztek ki így embereket, diktátorok vezettek így tömegeket a

hatalmukban tartva.

És az egészet az elején csak egy kis hajszál választotta el az igaztól.

De ugyanígy ma a világot átszövő hálózati rendszerek marketing célból és a nagy

jövedelem érdekében megmagyaráznak neked sokmindent, rávesznek olyanra, amit

magadtól sosem tennél meg. Látszólag bátrabbá, merészebbé tesznek egy cél

érdekében, magad érdekében.De az a kis hajszál mutatja,hogy valójában az embert

és a szabadságot veszik el tőled. És végül  észre sem veszed, hogy kapcsolataid ,

gondolataid már csak az önös érdekekről szólnak.Hogy meg akarsz győzni embereket

arról, hogy vegyenek tőled olyat, amire nem volna semmi szükségük. De majd te

megmondod, mi kell nekik...Rengeteg jó gondolatot mondanak ezek a szakemberek,

akik bevesznek ezekbe a rendszerekbe.Mind pszichológiai, mind spirituális tudásuk

igen fejlett. Sokáig te is  elhiszed, hogy mindez neked jó. Csak az a kis hajszál, az ami

ott figyelmeztet, semmi sem az, aminek látszik.

 Ez csak néhány példa , hogy lássuk,az  az aprócska hajszál ezernyi helyen ott van, felfedezhető.

 És ez a hajszál néha egy pillanat alatt képes átfordítani a dolgokat.

Egyszer egy meditációs élményemben  láttam óriási, rettegett harcművésznőt egy zöldfülű keze
által meghalni. 

Iszonyatos tudású és félelmetes hírű harcművésznő volt . Egyszer elhívták egy kezdőhöz, hogy tanítsa meg harcolni. A harcművésznő több fejjel magasabb, hatalmas ,félelmetes lény volt, a zöldfülűt ott ütötte meg ahol akarta. Esélye sem volt, hogy a legegyszerűbb ütést is ki tudja védeni. A nő a végén már előre szólt, hol fogja megütni, de a zöldfülű képtelen volt védekezni. A nő egyre lenézőbb lett, és egyre nagyobb élvezettel kínozta a szerencsétlen kezdőt. Közölte, hogy a fejlődése teljesen reménytelen, nincs miért foglalkoznia vele. Végül megunta a macska-egér játékot ,szerette volna befejezni az egészet és előre szólt a zöldfülűnek, hogyan fogja megölni. Egy különleges kristályból készült hegyes fegyvert mutatott neki, majd hirtelen végső támadást indított . A harcművésznő pokoli gyors volt, a zöldfülű mégis egy hajszállal gyorsabb, mert a vég küszöbén felfogta, hogy most az életéről van szó. Valami belső erő vagy ismeretlen ösztön támadt fel benne, amitől gyorsabb lett a pillanatnál is, mert utolsó erejével  élni akart. És győzött az erősebb szándék.

Láttam a hatalmas nőt, amint hanyatlott lefelé, vérző testében saját fegyverével,amit a zöldfülű csavart ki a kezéből és vágott belé.

Sokáig agonizált, hisz a kezdő nem tudta, hova kell szúrni ahhoz, hogy gyorsan végezzen. 

Nem felejtem a döbbenetet a lehanyatló nő szemében, ami iszonyattá változott. 

Amikor rájött, van valami, amiről ő sem tud.

Valami,ami ellen nem ér semmit a leghatalmasabb tudás, a legtitkosabb , legtökéletesebbre csiszolt technika sem.

Annyi idő, gyakorlás, energia, ami őt naggyá tette, semmit nem ért ezzel a hajszálnyi, kicsiny szikrából nőtt erővel szemben.

Minden tudása, hite agóniája közben tört darabokra.

Hány és hány esetben ott van az a kis hajszál, ami miatt a lehetetlen is sikerül, vagy

amitől a legbiztosabb dolgok is meghiúsulhatnak.

Vannak akik azt mondják,  -  ez a sors keze .

Nem tudom, lehet-e néven nevezni , tudnunk kell-e valójában mi  ez , de az biztos, hogy rengeteg helyen

 megjelenik, felbukkan, és amikor döntéseket hozunk, ismeretlenbe lépünk, új dolgokba fogunk,  hasznos ha figyelünk rá .