A játszótéren rengeteg gyerek zsivajgott.
Amikor kimentünk, láttuk, hogy a többiek közt játszik az a kisfiú is, akivel akkoriban igen sok probléma volt.Már a látványától feszült lettem. Az iskolában is volt híre, mivel ott is folyton piszkálta a társait.
Általában különösebb ok nélkül mindenkit provokált, akinek tudott nekiment,rugdosott, piszkált , és valahogy senki nem merte bántani.Azért sem, mert ha valaki védekezett vagy visszaütött, már futott is valami nagyobbhoz, akinek elpanaszolta, hogy őt bántották. A nagyok pedig megvédték szegény kicsit.
Itt a játszótéren sem fért a bőrébe.
A csúszdán lökdöste, piszkálta a többieket, és amikor visszaszóltak vagy ütöttek, ment panaszkodni az apjának, hogy őt megint bántják.

És az apuka, aki a felnőttek között szintén nem volt egy könnyű eset, megjelent, hogy megvédje a fiát.Olyan stílusban beszélt a gyerekekkel, mint egy háborús kihallgatótiszt. Alig akartam elhinni, de pár pillanat alatt falhoz állította a "rendetlenkedőket",és akit a fia megnevezett, középre szólította és a többiek előtt keményen megalázta, megszégyenítette .Pillanatok alatt, mintha az "ÁVÓ-s" időkben találtam volna magam.Olyan hangulat kezdett eluralkodni . Ez nem egy jóindulatú felnőtt volt, aki igazságot tesz a gyerekek közt és megvédi a fiát.

Hanem valami nagyon rossz kezdett teret kapni az ártatlannak tűnő játszótéren.Senki nem mert szólni. Bennem még jobban megerősödött , hogy tanuljam a tai chit, hogy egyszer meg tudjam védeni magam, ha engem vagy a gyerekeimet bántanák ilyen aljas módon. Abban a pillanatban nem tudtam másba, mint a tai chiba kapaszkodni.
A játszótéren olyan érzésem támadt, mintha eluralkodott volna a gonosz szelleme.A gyerekek, kicsik és nagyok megszólalni sem mertek. Némán tűrték az igazságtalan, megszégyenítő terrort.
Bennem, látva és érezve a helyzet komolyságát, hatalmas indulatok fakadtak.A békés játszótéren valaki megfagyasztotta a jó érzéseket. És senki nem mert szólni.

A fiút,aki ártatlan volt középre szólította az apuka és jónéhány kokit kapott a fejére, hogy majdnem sírt. A többiek falhoz állítva pislogtak és féltek.Vagy igyekeztek elbújni.A kis álnok megnevezte akit akart, és az apja keményen megtorolt.
Nem sok kellett, hogy közbeszóljak. Alig tudtam türtőztetni magam.
De belül szólt egy hang, hallgass , maradj csendben és figyelj.

Remegtem a visszafojtott indulattól, - hogy lehet itt igazság ? Mit lehet itt tenni, hogy lehet ezt átfordítani ? Ezt nem szabadna hagyni ! Ide erős emberek kellenének, akik kiállnak és elveszik a kedvét az apukának és kisfiának az effajta viselkedéstől. Az nem lehet hogy a negatív, a gonosz így tönkretegyen mindent!

- Hallgass!! - szinte üvöltötte bennem egy hang.
Majd a nyelvem haraptam ketté.
Nagyon nehéz volt, viaskodtam magammal, de végül is hallgattam, kívülálló maradtam és megpróbáltam figyelni. El sem tudtam képzelni, mi fog történni ? Úgy tűnt, akkor és ott a játszótéren teret kapott a gonosz, egyfajta erő, amely félelmet keltett mindenkiben.
Tehetetlenül és rettenetesen őrlődtem.
Ám akkor megmozdult valami,  - újabb emberek jöttek.

Ismeretlen emberek .Anyukák, és gyerekek, kisebbek, nagyobbak. Csakúgy áradt belőlük a jókedv. Felszabadultan nevettek,egyből elkezdtek hintázni, mászókázni.Semmit észre sem vettek a megfagyott hangulatból. Kedvesek voltak, udvariasak és intelligensek.
Olyan jó kedvet hoztak, mint valami könnyű tavaszi fuvallat. Ezek az emberek úgy tűnt új erőt képviseltek, mintha kinevették volna az eluralkodott terrort. Annyira örültek mindennek.Nem érdekelte őket semmi, csak hogy játszhassanak.
És a játszótéren eluralkodott a jó. Átsöpört mindenen. Eltűnt a félelem, a gonoszkodás. Az apuka rájuk nem tudott hatni. Nem lehetett megfogni őket, annyira örültek az életnek, át voltak itatva egy megmagyarázhatatlan jóval.
És a csoda megtörtént, az apuka kézen fogta fiát , és az esti TV-nézésre hivatkozva hazament.
Semmilyen harcra nem volt szükség. A rosszat elsöpörte a jó. A többi gyerek újra játszani kezdett.
A helyzet megoldódott. Tátott szájjal néztem.
Ilyet még nem láttam. Hogy magától megoldódjon minden,- hogy ahol felbukkan a rossz, ott éppúgy a semmiből felbukkanhat a jó is ?

Ahogy a rossz nem törődött a szeretettel, az igazsággal, éppúgy nem törődött a jó sem a félelemmel és a gonoszsággal.

Fütyült a terrorra. És nevetve keresztülnézett az apukán.

Nagy tanulság volt.
Erő és ellenerő. A harc nélküli győzelem.

Az a benyomásom támadt, hogy egy nagyon magas szintű tai chi küzdelmet láthattam. A való világban.

Mai napig nem felejtem el.