További négy történet
Zsuzsa 2010.10.13. 08:58

A történet egy szép eszköz . Arra, hogy a másik szívéhez, lelkéhez szóljunk, hogy megszólítsuk anélkül, hogy megsértenénk a védősáncait, anélkül, hogy erőszakkal behatolnánk féltve őrzött belső területeire. A fejlődés azt kívánja valamennyiünktől, hogy fokozatosan feladjuk védősáncainkat , megszüntessük ellenállásainkat az újjal, a szokatlannal szemben.
Gyakran , ha felhúzódtak a falak, akkor sem tudunk tágabb, újabb valóságba lépni, mert elménk elhiteti velünk, hogy csak szűk helyen mozoghatunk. A világ változása egy újabb, tágabb valóságba, gondolkozásba való belépést is jelent.
Ezeket a történeteket érdemes lassan ízlelgetni , hagyni, hogy megérintsenek, figyelni, melyik ponton, hol hatnak , milyen érzést, lelki reakciót váltanak ki belőled. Az elbeszélés észrevétlenül ér el hozzád , és jut el a szívedbe. Mégha nem is hiszel benne, előfordulhat hogy akkor és ott bukkan elő az életedben amikor nem is számítasz rá...
Négy történet az anyagi dolgokról
Sudha Chandrannak , a klasszikus indiai táncosnak a szó szoros értelmében elvágták a karrierjét, amikor a jobb lábát amputálni kellett. Miután műlábat kapott , visszament táncolni , és bármennyire hihetetlen, egy idő után ismét felkerült a csúcsra . Amikor megkérdezték tőle, hogy hogyan tudta ezt elérni, egyszerűen csak ennyit válaszolt :
- A tánchoz nem kell láb.
A fösvény az aranyát a kertjében egy fa alá rejtette. Minden héten kiásta , és órákon át nézegette. Ám egyszer egy tolvaj ellopta az aranyat . Amikor a fösvény közelebb jött, hogy gyönyörködjék a kincsében, csak az üres gödröt találta . A fösvény bánatában üvölteni kezdett , de annyira, hogy a szomszédok a kíváncsiságtól hajtva odaszaladtak hozzá. Amikor megtudták bánata okát , egyikük megkérdezte :
- Használtad te azt az aranyat ?
- Nem - válaszolt a fösvény -, csak hetente megnéztem .
- Hát akkor - mondta a szomszéd -, amennyi hasznod volt az aranyad nézegetéséből, legalább annyit tudsz abból is meríteni, ha hetente kijössz ide a gödröt bámulni .
A riporter azon fáradozott, hogy valamilyen érdekes történetet szedjen ki egy nagyon- nagyon idős emberből , aki egy állami öregek otthonában élt.
- Nagyapó- kérdezte a fiatalember - hogy érezné magát, ha hirtelen kapna egy levelet , azzal az üzenettel, hogy távoli rokona tízmillió dollárt hagyott önre ?
- Fiam, - mondta az öreg lassan - én akkor is kilencvenöt éves lennék , nemde ?
Egy félelmetes kinézésű szúfi ért a palota kapujához . Senki sem merte megállítani, miközben az a trónterembe sietett , ahol ahol a szent életű Ibrahim ben Adam ült .
- Mit akarsz ? - kérdezte a király .
- Csak egy helyet, hogy aludhassam ebben a karavánszerájban .
- Ez nem karavánszeráj, hanem az én palotám .
- Megkérdezhetem, hogy kié volt ez a palota előtted ?
- Az apámé, de ő már halott .
- És előtte, kié volt a palota ?
- A nagyapámé, de már ő is halott .
- És még azt mondod, hogy ez a hely, ahol az emberek tartózkodnak egy kis ideig, és aztán továbbmennek, nem karavánszeráj ?
/ Anthony de Mello : A szív ébredése /
|