TOPorogtunk ...
Zsuzsa 2010.10.10. 12:57
Vártam, hogy Attila megírja a Pázmándi TOPorgó élményeit , mivel én csak részben voltam ott , de ha más nem, leírom, amit én tapasztaltam . A Pázmándi TOPorgók kihagyhatatlan túra a számunkra .Szinte már hagyomány, hogy részt vegyünk rajta . Most Judittal , Enikővel, Attilával 45 km-re neveztünk. Erzsi , Rita és nyolc gyerek a velencei iskolából 20 km-en indultak.
A túrát egy vallomással kell kezdenem : sokat tudok már a vízhólyagokról, a holtpontokról, az izomfájdalomról és a fejfájásról , de úgy látszik még keveset az italokról , különösen a pálinkáról. Főként vörösborral keverve .A túra előtti este mindig rizikós pontja a túrák előtti felkészülésnek . Enikő előző nap délután érkezett, hogy nálunk aludjon, és reggel együtt indulhassunk a túrára. Ilyenkor hajlamosak vagyunk késő estig beszélgetni , és könnyen elfelejtődik, hogy a túra előtt pihennünk is kellene. A helyzet annál vészesebb, ha a másnapi túrára szánt házipálinka is megkóstolásra kerül. Mint ahogy ez meg is történt . És még veszélyesebb, ha az estére szánt két üveg vörösbor is mellékerül , mert az már igen húzós kombináció. De a jókedvünk olyan erős lett és úgy elragadott a nevetés, hogy eszembe sem jutott , hogy meg kéne állni .
Másnap reggel aztán megéreztem a következményeket. A szervezetem küzdött a tisztulással ,erős szívdobogás, szédülés, émelygés . Azzal a gondolattal ébredtem , ilyen szívdobogással hogy fogok túrázni ?
De győz a rutin, készülődés , pakolás és elfeledkezem róla , már indulunk is.
Igazi őszi reggel köszönt ránk. Borongós ég, szemerkélő eső , hideg nyirkos levegő, sár , a bokrokon, fákon csöpögő , vizes levelek, a hideg pára a ruhánk , szinte a bőrünk alá óvakodik . De ez nem tántorít el minket. Várnak a hegyek , 45 km , az ellenőrzőpontok és a szívélyes pontőrök , mint azt a pázmándi toporgókon megszokhattuk. A rendezők jó házigazdák , Kerkuska Imiék kedves ismerősök ,számítanak ránk, a mi csapatunkra is, és tudják , ebben az időben a pálinka melegít , és jókedvre is derít. És ebben nincs is hiány.
A rajtnál el is marad az „ agancsos kóla „ , a bemelegítés a többiek részéről inkább a maradék „ házival „ kezdődik. ( Én jobbnak látom, ha kihagyom …)
És reggel fél nyolc körül rajtolunk is. Most épp ellenkező irányba indulunk, mint az éjszakai túrán ( hol van már a nyári hőség és a friss széna-illatú hajnal ?) . Most nyirkos őszi hideg van , szürkeség és sár . A malom felé vezető úton mindjárt az elején méretes pocsolya kerül elénk , amin átkelünk. Az Attilától kölcsönkapott impregnált cipő két-három lépés után beázik . A cipőmbe hirtelen új vendég költözik , a nedves hideg . Az ellenőrzőpontnál ismét előkerül a pálinka, kell a melegítés . Hagyom rábeszélni magam , kutyaharapást szőrével , úgy hogy „ hátha segít” alapon én is megkóstolom. Sokkal nem érzem jobban magam. Aztán felkapaszkodunk a Zsidó – hegyre , utánavisszük a pontőrnek a pecsétet,amit a rajtnál ránk bíztak és megyünk tovább. A nap erőlködik, de nem bír a felhőkkel. A dzsekink kívül nedves, belül nedves. A kapaszkodást nehezen bírom. A szívem kalapál , folyik rólam a víz. A dzsekit a derekamra kötve szárogatom, de nagy része a szélben is jéghideg és nedves marad . Megyünk tovább . Enikő sikeresen túltette magát a másnaposságon, Juditnak , Attilának jó kedve van, de nekem beszélni sincs kedvem vagy erőm. Megmásszuk a Cseplek –hegyet, így napvilágban hosszabbnak tűnik az emelkedő, mint éjszaka volt. Emlékeimben előbukkan a nyár, a szépséges éjjeli panoráma. A tó most szürke hideg párába burkolózik . Színek sehol. Vagy csak én nem látom -.
Enikő megkóstol egy kis szőlőt . Hihetetlenül savanyú . Az esős nyár nem tudta megérlelni. Trappolunk tovább . A többiek jókedvűen, én néha jól, néha kevésbé. A lábaim, mintha ólomból lennének ,a szívem kalapál . A Csúcsos- hegyen kedves , barátságos pontőrsrác .- Amint meglát minket, máris kis poharakat vesz elő , és jól látom ?–melegítő ajándékként - pálinkát tölt ! Határozottan visszautasítom. Attila megkínálja a miénkből. Aztán a srác véletlenül újra tölt és eltéveszti , felém is nyújt egy kis poharat. Igyuk már meg, ha már kitöltötte. Jó , egye fene. De ez az utolsó csepp. Talán máskor jól esett volna , de most rosszullétem elmélyül. Nadapra megyünk át , utána a Bence-hegyet másszuk meg , csoportfotó , mellettünk a messzeségben a tó , ami szürke, és az ég, ahol továbbra is csak próbálkozik a nap. Szeretném jól érezni magam, de nem megy valahogy. Enikő, Judit és Attila jó hangulatban, én csak félig . Gyapjas-zsák , a lábaim alig visznek ,ráadásul vízhólyagom kezdődik , Judit tanácsára keresünk rá útifüvet. Béla bácsi adta a receptet a vértesi túrán, - vízhólyagra útifű. Kicsit összetörjük és bele a zokniba. Judit kipróbálta a túra után és ő is állítja, a vízhólyagok gyógyulásánál sokat segített. Kezemben útifűlevelek , alig várom, hogy a Zsuzsi büféig érjünk , ott végre leülhetünk. Közben rettentően éhes leszek. Energiára van szükségem . A büféig már nem bírom. Megállni nincs időnk, a zsák mélyéről dermedt kézzel elkeseredetten kicibálok egy szendvicset . Kicsomagolom , valami gyanús, beleharapok, de csak üres zsemle van a számban. A tegnap esti nagy meghajlásban, jókedvben üres zsemlét csomagoltam el.- Legszívesebben elsírnám magam.
A büfénél végre pihenünk, eszünk, iszunk, útifüvet teszek a zoknimba ,( később teljesen visszaszívódik tőle a vízhólyagom! ) de a szél hidegen fúj, fázom és belülről remegek. Valami nem stimmel. Továbbmegyünk , a kilométerek fogynak , de egyre kevésbé vagyok jól , felkapaszkodunk a pákozdi ingóköveknél a Kockakőig . Pecsételés és tovább. Közben rengeteg gombát látunk ismerőst és ismeretlent . A nedves időben tele van velük az erdő. Néha gombászó emberekkel találkozunk , tele szatyorral viszik a friss csemegét . Mi is szednénk, de nincs hova rakni. A gombákról Ritáék is eszünkbe jutnak, vajon hol járhatnak Erzsivel és a gyerkőcökkel ?A Kocka-kő után a völgyben Angelika forrás felé tartunk . Rövid időre én is megtáltosodok, lábaim életre kelnek ,végre a régi tempómban tudok jönni , de korai az öröm. A 30. km felé a szívem megintcsak majd kiugrik, a gyomrom émelyeg . A forrás előtti ellenőrzőpontnál már alig bírok utánuk menni ,megegyezünk a többiekkel, jobb lesz, ha kiszállok, nem érdemes erőlködni , ha nem vagyok jól . Búcsút veszünk, ők továbbmennek, én inkább hazafelé veszem az irányt.
Szerencsére jó két kilométer után lejutok Sukoróra a buszmegállóba. 20 perc van a busz indulásáig. Leülök a padra, felteszem a lábam , és szendvicset eszem. Nézem a szemben levő hegyeket , az eget, a felhőket. Mi van velem ? Ez nem egyszerű másnaposság , már rég el kellett volna múlnia. Tisztelet – ez a szó jut eszembe. Tisztelet önmagam felé. És jobban érzem magam. Emlékek jönnek fel, régi sok éves fáradtság , ki nem pihent túlfeszítettség, sok önmagam ellenében tett cselekedet , ami feleslegesen kifárasztott . Ideje velük szembenéznem. A régi dolgok velem maradtak, bennem maradtak, mégha nem is éreztem, és most jöttek fel , szembeköszöntek ,amikor nem is számítottam rájuk . Ideje elengedni őket … ideje másként tenni,másként gondolni …
A túra életünk útja ? Nekem igen, most megint nagyon igen .Elengedés, és tisztelet , önmagunk felé. Ez a tanulsága , és megintcsak valami megérte . És a pálinka is . Ami előhozta…
A többiek továbbmentek, jó tempóban belehúztak. Bár ehhez hozzájárult a sukorói néprajzi háznál tett hosszabb pihenő is, ahol természetesen a zsíroskenyér mellett nem lehetett visszautasítani Zoliék és Imiék vendégszeretetét és a hozzá járó pálinkát sem. Jó hangulat, jó társaság ,mint a pázmándi túrákon általában, majd teljes sebességgel előre . A nagy pálinkázástól több társaság is igen jól érezte magát , a helyi " Pucút nyulak " el is vesztették egymást , egy részük tovább tartott a cél felé, más részük az erdőben bolyongott igen jó hangulatban...
Attiláék a célba , mivel miattam is és egyéb vendégszerető kínálgatások miatt is kicsúsztak a tervezett időből, azért szintidőn belül ,11 óra 35 perc alatt beértek. Ezúton is gratulálok a csapatnak . A célban Juliska néni finom bográcsos gulyáslevese várta a beérkezőket .Ritáék Erzsivel és a gyerkőcökkel is rendben teljesítették a 20 km-t . Nekik is gratulálunk . Szóval a Pázmándi TOPorgók túrája jó hangulatban, gondos szervezésben, vendégszerető szervezőkkel, evéssel, ivással, pálinkázással, a borongós idő és a polgármester-választás előtti nap feszültsége ellenére vagy annak dacára is ismét emlékezetesen és sikeresen lezajlott .Ezt a túrát sem felejtjük el .Köszönet érte Mindenkinek !
|