Ellentétben veled , a rózsát nem programozták születésétől fogva arra, hogy elégedetlen legyen önmagával , így aztán egyáltalán nem is akar más lenni, mint ami . Ezért oly természetesen bájos , és ezért mentes a belső ellentmondásoktól , ami az emberi világban csak a kisgyermekekről és a misztikusokról mondható el.

Vedd fontolóra saját szomorú állapotodat ! Állandóan elégedetlen vagy önmagaddal , mindig változtatni akarsz magadon . Ezért aztán tele vagy erőszakkal, türelmetlen vagy önmagadhoz, s ez csak fokozódik, amikor megpróbálsz önmagadon változtatni. Így minden változáshoz , amit sikerül végrehajtani , valamilyen belső konfliktus kapcsolódik . Attól is szenvedsz , ha azt látod, hogy másoknak sikerül az, ami neked nem , s azzá válnak , ami te nem vagy .

Kínozna-e az irigység és a féltékenység , ha a rózsához hasonlóan te is elégedett lennél azzal , ami vagy , s nem vágyakoznál olyasmi után, ami nem vagy . De téged, ugye az hajt, hogy olyan legyél, mint valaki más, akinek nagyobb a tudása, jobban néz ki, népszerűbb és sikeresebb , mint te. Erényesebb akarsz lenni, elmélkedőbb, jobban akarsz szeretni, meg akarod találni Istent , és közelebb akarsz kerülni eszményeidhez . Gondolj az önmagad tökéletesítésére végzett erőfeszítések szomorú históriájára : ezek a próbálkozások vagy szerencsétlenségben végződtek, vagy ha sikerültek, csak küzdelem és fájdalom árán . Ha elállnál minden önmagadra irányuló változtatási próbálkozástól , önmagaddal kapcsolatos elégedetlenségtől , azt jelentené –e ez, hogy akkor semmittevésre lennél kárhoztatva , hisz passzívan elfogadnál mindent önmagadban és önmagadon kívül ?

Az önmagunk vesződséges erőltetésén és a megrekedtség elfogadásán kívül van még egy lehetőség . Ez pedig önmagunk megértésének az útja.

Nem könnyű, hiszen önmagunk megértése teljes mentességet igényel minden olyan szándéktól, amely arra irányul, hogy önmagunkat valami mássá változtassuk. Jobban megérted ezt, ha összehasonlítod annak a tudósnak a beállítottságát, aki a hangyák viselkedését , a legkisebb változtatási szándék nélkül tanulmányozza, annak a kutyatrénernek a beállítottságával , aki azért tanulmányozza a kutya viselkedését , hogy aztán idomítsa valamire . Ha tehát nem önmagad megváltoztatására törekszel, hanem arra, hogy megfigyeld önmagadat , hogy minden emberre és dologra irányuló reakciódat tanulmányozd ítélkezés és elítélés nélkül , s önmagad megreformálási szándéka nélkül, akkor megfigyelésedben nem fogsz válogatni , teljes lesz , nem fog merev elhatározások felé hajlani , és minden pillanatban friss és nyílt lesz . S akkor valami csodálatos, benned lejátszódó történésre fogsz felfigyelni : átjár a tudatosság fénye, átlátszó leszel és átalakult .

Változni fogsz hát ? De még mennyire ! Önmagad és a környezeted is . De ez nem a te ravaszkodó , nyughatatlan  éned cselekedete lesz , hisz az becsvágyában és türelmetlenségében állandóan csak versenyez, összehasonlít, erőltet, leckéztet, és manipulál . Ebből pedig csak feszültség, konfliktus és ellenállás születhet közted és a Természet között – fárasztó és saját munkáját tönkretevő folyamatként , hasonlóan az állandóan behúzott fékekkel való vezetéshez . Nem, a tudatosság fénye félresöpör minden fondorkodó , önmagát kereső egoizmust , és teljes hatalmat ad a Természetnek , hogy az előidézze azt a változást , amit létrehoz a rózsában is : amely természetes, bájos, ön – tudattalan , teljes, és mentes minden belső konfliktustól.

Mivel minden változás erőszakos, a Természet is az . De az önző erőszakkal ellentétben a Természet – erőszak csodálatos ismertetőjele az, hogy nem türelmetlenségből és öngyűlöletből származik . Semmi harag sincs a mindent maga előtt görgető viharban, vagy a halban, amely felfalja ivadékait engedelmeskedvén valamilyen ökológiai törvénynek , amit mi nem ismerünk , vagy testünknek azokban a sejtjeiben , melyek elpusztítják egymást valami nagyobb jó érdekében . Amikor a természet pusztít , az nem becsvágyból, kapzsiságból, vagy önimádatból történik , hanem titokzatos törvényeknek való engedelmességből : az egész világegyetem javát keresi túlmutatván a részek önfenntartásán és jólétén.

Efféle erőszak gyúl a misztikusok keblében is, ha a tudatosság ráébreszti őket azokra a bajokra és gonoszságokra, melyekkel szemben kortársaik még vakok , s kezdenek el hadakozni az olyan elképzelések és berendezkedések ellen, amelyek, besáncolván magukat a társadalom és kultúra szerkezetébe , a bajok forrásai  . Ez ugyanaz az erőszak, amely a rózsát arra készteti, hogy létrejöjjön, minden ellenséges erő dacára . S ez az az erőszak, amelynek a rózsa, a misztikushoz hasonlóan megadja magát , miután kitárja szirmait a napra , és él törékeny, érző szeretetben, anélkül, hogy azon fáradozna, hogy egyetlen perccel is meghosszabbítsa életét . Így él, áldottságban és szépségben , mint az ég madarai és a mezők virágai ,a nyugtalanság és elégedetlenség, a féltékenység , aggodalom és versengés minden nyoma nélkül , amely viszont annyira jellemző az emberek világára . Az emberek inkább ellenőrizni és kényszeríteni akarnak , ahelyett, hogy elégedettek lennének, hogy felvirágozna tudatosságuk, s minden változást Istennek Természetben megmutatkozó hatalmas erejére hagynának .