A magány
Zsuzsa 2010.09.07. 21:01
A magánynak sokféle arca, fajtája van. És nem egyenlő az egyedülléttel.
Az egyedüllétben nyitottak vagyunk , oldottan , kellemesen, jól érezzük magunkat. A jelennel kapcsolatban léve mégha egyedül ülünk egy hegy tetején vagy a szobánkat magunkra zárjuk , akkor is érezzük az élet lüktetését, áramlását körülöttünk.
A magánynál becsukódunk , és épp ezt az áramlást nem érezzük, mert elveszítjük a jelen valóságával levő kapcsolatot.
Épp ezért a magány ellenszere nem a társaság . Csinálhatunk akármilyen pezsgést is körülöttünk, vagy egy másik ember körül ,aki magányban él , ezt nem hallja meg , nem hallhatja , mivel ami számára elveszett, az a valóságával levő kapcsolat .
Nagyanyám a férjét veszítette el a háborúban , ami nagyon megviselte , két kisgyerekkel maradt egyedül. És hiába vette körül nagy család , ő mégis egyedül , és nagyon rosszul érezte magát. Magányba süllyedt . És elmesélte, hogy a testvérei vitték mindenhova, társaságba, szép helyekre , kirándulni, bálokba . Semmi sem tudta érdekelni . Csupa olyan dolgot szerveztek neki, amit régen nagyon szeretett .Segíteni szerettek volna neki , hogy elfeledtessék vele a magányt . De azt mondta, vihették akárhova, ő sehol sem tudta jól érezni magát . Aztán eltelt ki tudja mennyi idő , ő pedig úgy mesélte,épp kirándultak valahol , és hirtelen újra látni kezdte a fákat, virágokat , elcsodálkozott rajta, milyen zöld és eleven a fű, és újra meghallotta, hogy csicseregnek a madarak.
A homály feltisztult , a valóságával, a környezetével újra helyreállt a kapcsolat .
Jelenleg rengeteg ember él magányosan . Saját világába zárva , vagyis inkább elzárva attól az áramló valóságtól ami természetesen körülvehetné . Az emberek nagy része hajszolt és fáradt, az elme tele félelemmel, kétségekkel , biztonságot a napi rutin ad, ami megintcsak börtönbe zárja, elzárja az örömteli , biztonságos jelen valóságától. Társas magány veszi körül az otthonában, ahol a családtagok is mind a saját szokásaik börtönében élnek , az este főszereplője a tv és a számítógép marad , és magányban él a munkahelyén, ahol az érdekek, az alá- fölérendeltség és teljesítmény szorításában ritka vendég az őszinte baráti kapcsolat .
A társadalom alapegysége a család. Egy közösség, ahol az összetartozást az észrevétlen áramló szeretet tartja fenn.
Rajtunk múlik, hogy saját házunk táján hogy tudjuk mindezt megvalósítani. Pár éve hallottam egy előadást. Az előadó arról beszélt , náluk régóta le van takarva a tv egy pokróccal . És csak nagyritkán kapcsolják be, ha egy egy műsort célirányosan meg akarnak nézni. Amióta így tesznek, azóta megváltozott a családi életük ,esténként beszélgetnek egymással . A családjuk szeretettel teli közösséggé változott , figyelnek egymásra, mindenki szóhoz jut, észreveszik egymást. Jelen vannak. Egymás jelenében vannak.
Azt javasolta mindenkinek , csak egy hétre próbáljuk ki, hogy letakarjuk a TV-t. El fogunk csodálkozni, egy ilyen apró lépéstől mennyi minden változni fog a családban.
Talán ismerős az érzés, amikor este áramszünet van, a sötétben egy gyertya fénye körül milyen meghitten együtt tud ülni a család. És lehet, hogy kint vihar tombol és éppen dörög az ég, de a szívekben melegség támad , körülöttünk a lakásban , pedig csend lesz , jóleső csend... És ebben a csendes meghittségben újjászületik a kapcsolat, a Valóságunkkal, az egymással való kapcsolat , és tovatűnik a hajszoltság , a félelem, a zaklatottság , észrevesszük egymást, magunkat és persze észrevétlen elröppen a magány...
|