A kertészkedés szellemisége
Zsuzsa 2010.07.03. 16:24
A növényekkel való kapcsolat sokmindenre taníthat minket, ha hagyjuk, ha kinyílunk rá. A növények is szellemmel rendelkező lények , érzéseket és gondolatokat keltenek bennünk, folyamatosan láthatatlan,finom információkat közvetítenek felénk. A kerttel való foglalkozás egy utazás kezdete is, ami fejleszti önismeretünket, érzékelésünket, finomítja lelkünket . A szeretet energiája a a növényeknek is ugyanúgy éltető közege és éppúgy szükségük is van rá, akárcsak nekünk, embereknek.Ha kinyílunk rá, komoly lelki élményeket adhatnak , feltöltődést , egyensúlyt, békét és betekintést egy olyan világba, mely ugyancsak élni tanít ...
Amikor elkezdtem vele komolyabban foglalkozni, utána kerültek a kezembe olyan könyvek ,amikben olvashattam a Findhorn-kertről, a növények szelleméről, és csak megerősített abban, amit gondoltam, éreztem velük kapcsolatban. Azt is olvastam, aki kerttel kezd foglalkozni , izgalmasabb történetbe kezd, mintha egy krimit olvasna . Ugyanis a kert életre kel, a növények saját életüket kezdik élni, mint egy igazi közösség , nem mindegy hol van a helyük, milyen a helyigényük,fényigényük, mit szeretnek, hogy vannak egymással, melyik szereti a másikat, melyik nem . Az egymást nem kedvelők ,gyengítők igyekeznek minél távolabb kerülni a másiktól és nemcsak a leveleikkel, de még a gyökereikkel is távolságot tartanak. Míg az egymást kedvelők, erősítők a leveleikkel, száraikkal is egymás felé nyújtózkodnak és a gyökereik is egymásba fonódnak.
Nem mindegy, mit ültetsz , hova, kellő tapintatra van szükség és tudásra is, hogy megválogasd, mit hova teszel, melyik fejlődik jobban a másik társaságában, melyik nem .Jobban megfigyeled, milyen a levelük, a száruk ,lágyabb tapintású, vagy keményebb , szúrósabb.Milyen a termetük, növekedésük . Ez már sokmindent elárul a növény habitusáról is , megérzed a személyiségüket, az egyéniségüket .Érzékenyebb leszel az időjárásra is , kész izgalom , hiszen a kert élete szorosan függ tőle is . És ha még ez sem lenne elég , megjelennek a kártevők is , amik jelenléte csupán üzenet a kert egyensúlyára vonatkozóan, és nem bosszankodni kell rajta, hanem olvasni kell tudni belőle. Szóval rengeteg dolog zajlik egy kertben , az egész csupa izgalom.
A növények szellemével pedig kapcsolatba lépve önfejlesztő, önismereti utazásba is kezdhetünk.
Amikor a kis paradicsompalántákat kiültettem, úgy éreztem, mintha csecsemőkkel foglalkoztam volna . Alig vártam, hogy lássam őket ,öntözgettem, nézegettem , járkáltam köztük , örült a lelkem, amint láttam a fejlődésüket a gyönyörű fiatal hajtásokat ,és aggódtam, amikor a nagy viharok le-lecsaptak ránk , féltettem őket is . De szerencsére nagy bajuk nem történt. Velük összekapcsolódva fejlődik az érzékelésünk is , tapasztal és finomodik a lelkünk.Sokszor olvastam már a növények aurájáról , arról, hogy bár más szinten mint mi, , de ugyanúgy gondolataik, érzéseik vannak . Tudnak félni és örülni is . Egyszer a déli melegben mentem megnézni őket és úgy tűnt, szürkék, lehangoltak , mintha ők is szenvednének a hirtelen jött hőségtől .De hiszen ezek csak növények ?!Gondoltam racionális agyammal . És nyári melegszerető fajta a paradicsom ! Szeretnie kellene a napsütést !Miért nem virulnak ? Meg voltak öntözve, mégis egészen elcsigázottaknak tűntek. Nem tudtam, mit tehetnék értük .Kicsit sétálgattam közöttük , jöttem-mentem, és azt vettem észre , egészen felélénkültek. Kicsit felkevertem közöttük a levegőt és az energiaáramlást is. És láthatóan reagáltak rá, az volt az érzésem, megismertek és örültek nekem. Bámulatos volt látni, hogy a szürkébe hajló finom aurafelhő körülöttük újra friss zöldre változott. Mint minden élő , ők is éreznek .
Más alkalommal arra gondoltam, vajon milyen lesz, ha felnőnek, ha termést hoznak ? Lágy sugallat érte el az arcomat , szinte zavarba jöttem tőle. Világos gondolat ért el hozzám, - köszönjük a törődést , és megháláljuk . Azért volt zavarba ejtő, mert úgy tűnt, mintha csak én képzelném az egészet . De én nem vártam semmit, a magam örömére foglalkoztam velük és annak örültem, ha ők jól érzik magukat . Furcsa volt érezni, és rájönni ,hogy ők is tudnak rólam , és ők is keresik a kapcsolatot ,szinte tudatosan adni szeretnének nekem , és megvan a maguk véleménye rólam . Az egész oda-vissza működik. Hiába tudtam az eszemmel régóta ,hogy így van, mégis más volt most így megtapasztalni. Hogy igen, élnek és éreznek, egészen más formában is, mint amit a szemünk lát . A növények szellemei – a dévák léteznek .
A findhorniakról olvastam, hogy a kertészkedés, a növények szellemével való kapcsolat fejleszti az önmegismerésünket, az érzékelésünket és a világról alkotott képünket is.
Amikor megvettem a paradicsompalántákat volt egy elképzelésem arról milyen fajtát szeretnék. Közepes nagyságú fürtös paradicsomot szerettem volna. És az eladó állította is hogy azt árul.
Ám amikor az első kis zöld termések megjelentek, kimondottan nagy méretű, gerezdesnek tűntek . A gyanúm egyre erősebb lett, ez nem az, mint amit szerettem volna. A paradicsomok nőttek, szépen nevelgették terméseiket , egyre hatalmasabbak lettek én pedig egyre kedvetlenebb. Pontosan olyan fajta, amit sosem szerettem. Nagyot csalódtam. És nem tudtam jóérzéssel gondolni rájuk, továbbra is ugyanúgy öntöztem, kapálgattam őket , de a gondolataim velük kapcsolatban megváltoztak.
Mintha olyan gyermeked született volna, aki nem tetszik , mert nem ilyet szerettél volna . És hiába próbálod szeretni,nem tudod eltitkolni a kimondatlan ellenszenvedet .
A fejlődő paradicsomokkal is így voltam, bár igazán nem voltam tudatában ezeknek az ellenszenves gondolatoknak. Pontosabban annak, hogy érzik, hallják, tudnak róla. 1-2 hét múlva gombabetegség támadta meg őket , a leveleik foltosodni, sárgulni és száradni kezdtek. Nem értettem. A nagy eső és az utána történt felmelegedés kedvezett a földben élő gombák elszaporodásának. De korábban is volt ilyen idő, akkor mégsem történt semmi bajuk. Mit tehetnék ? Nem öntöztem őket, hogy kiszáradjon a földjük, de az sem volt jó, fellazítottam a földjüket , az sem sokat ért . Furcsa módon a mellettük levő paprikákon, uborkákon semmi nyoma sem volt betegségnek . Pedig ugyanabban a földben voltak , ugyanolyan klímában . És ugyanott . Mit történhetett velük ?
És eszembe jutott, hogy miket gondoltam az utóbbi hetekben róluk. És szégyenkezni kezdtem. Hogy feledkezhettem el róluk, a szeretetről , amit éreztem irántuk , csak azért mert nem olyanok amilyet szeretnék , amit én elképzeltem ? Hiszen megígérték, hogy meghálálják a gondoskodást, és lám, hatalmas paradicsomokat nevelgetnek, kivétel nélkül mindegyik tő ! Örömmel adnák, amit tudnak, én pedig nem akarom elfogadni, csak mert korábban mást gondoltam, mást akartam ? Honnan tudom, milyen ízük lesz ? Úgy éreztem, elárultam a kapcsolatot velük . Vajon a szellemük mit gondol rólam , hiszen a szeretet alaposan megcsappant közöttünk . Elszégyelltem magam . Hogy gondolkodhattam így ? Mit számít az, hogy milyen formájú termést hoznak ? Nem az a fontos. Hanem hogy bőségesen teremnek , élnek , fejlődnek . Mint amikor a kisherceg rájött , hogy nem azt látta a rózsájából, ami igazán fontos volt . Két napja újra olyannak látom őket, mint régen. Újra fellazítottam a földjüket, most már a régi szeretettel és örömmel . Ma néztem őket . A gombásodás mintha megállt volna , és jobban is virulnának. Félelmetes , milyen érzékenyek és mennyit számít a gondolat . És hogy tanítanak szeretni .
Volt egy bokor lestyán is , amit palántaként ültettem. De nem tetszett az íze , ráadásul azt olvastam róla, hogy külön helyre ültessük, mert nem kedveli egyetlen növény társaságát sem. A levele is olyan kemény volt, sokkal lágyabbat szerettem volna . Az egész növény nem volt szimpatikus .És nem tudtam szerettel törődni sem vele. Kívülállóként kezeltem. Pár hét múlva hangyák lepték el és a fiatal hajtásai sorvadni kezdtek. Egyetlen más növényen sem voltak hangyák , csak a lestyánon. Többször is leszedtem a hangyával lepett hajtásokat , de azok újra és újra megtalálták. Itt sem tudtam mit tegyek, de a paradicsomokon okulva, vele kapcsolatban is megváltoztattam a gondolataimat. Már nem egy morózus, senkit sem szerető növényt látok benne, hanem azt gondolom, nem tudhatom, miért ilyen , miért szeret inkább egyedül ? És kezdtem megkedvelni . Tudom, hihetetlen , de pár nap alatt eltűntek róla a hangyák .
Amikor levéltetűk lepnek el egy növényt, már másképp nézem, tudom , meggyengült az immunrendszere, kicsit többet kell foglalkozni vele . Nem is tudtam, pontosan mit tegyek . A kezemmel szedtem le a rózsákról a kis zöld kártevőket , gondolatban pedig kértem, tűnjenek el innen. A kritikusabb helyekre permeteztem egy egészen kevés tetűírtót, ami a pajzstetvek ellen hatott ,- ( épp ez volt otthon ) - elvileg itt nem sokat ért. De placebónak jó volt .Utána fellazítottam a földjüket , kicsit törődgettem velük, és láss csodát , - a tetvek eltűntek .
Megértettem, mire taníthat a kert . Nálam ez azért nagy dolog, mert nem vagyok egy születetten kertészkedő típus. Gyerekkoromban , ha egy szobanövény sárgulni kezdett, semmit sem éreztem vele kapcsolatban,nem volt türelmem ápolgatni , nem egyszer kidobtam a kukába. Most sem mondom, hogy mindig ilyen érzékenyen közelítek feléjük, de törekszem rá, és ha sikerül, boldogító és izgalmas élmények érnek. A növényektől is tanulhatunk szeretni. A paradicsomok tanítottak meg rá . És arra is, hogy milyen fontos a gondolat . Sokféle világ vesz minket körül. Olyan élőlények is látnak minket, akiről nem is tudunk. De attól még érzik a gondolatainkat . És érzékenyen reagálnak rá , mégha nem is vagyunk tudatában annak , mit okozunk .
Lám- lám , milyen sokan is élünk együtt , - ebben a hatalmas nagy világban …
Ui. : Pár napja szedtük le az első paradicsomterméseket . Isteni az ízük !, A legzamatosabb paradicsomok, amit eddig életemben ettem ...
|