Nem is a tanácsaik, amik tetszettek , hiszen bármit olvasok , a sorok mögött mindig kutatom az illető író felfogását , tudását . Mert látom az általa felállított kliséket, szabályokat, amiket igaznak tart, amikben éppen hisz és amit másoknak is javasol. Sokszor mondom azt magamban:- megint egy újabb klisé, amiben sok okosság van. Ilyenkor eszembe jutnak  más felfogású okos emberek, más rendszerei, tanácsai, meglátásai, és nem szeretem , amikor fel kell fedeznem az ellentmondásokat , a kategorikus kijelentéseket , melyek megkülönböztetik a rendszereket. Akár táplálkozásról, akár életmódról, akár gyógyításról van szó.

Szóval kicsit  távolsággal nézem a különböző szabályokat, illetve igyekszem elfogadni, hogy bizonyos közegben az a tanács a jó. Így voltam a kínai orvoslásról szóló könnyvvel is. Sok jó gondolat, sok meglepő összefüggés, amire rácsodálkoztam , és persze néhány ellentmondás, amivel nem értettem egyet , vagy mást gondoltam róla.

Mégis , mindezek mellett  csodálatosnak találtam ezt az olvasmányt. Hogy mi az, ami igazán lenyűgözött ebben a könyvben ?

Az a hihetetlen tudású ,értő és finom  törődés ,ami a szöveget áthatotta, és a sorok mögül érezhetően áradt felém . A szeretetteli  odafigyelés magunkra, a testünkre, a lelki folyamatainkra , az  emberre ,  a környezetre , az időjárásra, az évszakokra , mindenre, ami befolyásol, áthat bennünket .

Olvass el egy nyugati orvosi tankönyvet. Tünetek és betegségek tudományos szárazsággal, logikává lecsupaszított szűk sarkossággal megfogalmazott gyűjteménye.

Nem tudom nem megkérdezni, hogy miért különbözik annyira a nyugati felfogás ettől az ősitől ?

Miért szűnt meg az önmagunkkal való értő törődés gyakorlata a civilizáció robbanásszerű fejlődésével ? Mi foglalta el a gondolataink helyét, hogy elfeledkeztünk önmagunkról ?  A kínaiak felfogásában ( és sok más kultúráéban  is ) a világ legtermészetesebb dolga, hogy nem teszek a testem ellen . Hanem erősítem, védem , az időjárástól, a mértéktelenségtől, a káros hatásoktól.

És arra törekszem, hogy minél többet tudjak kihozni belőle. A nyugati világban pedig épp az ellenkezője történik. Olyan munkákat végzünk, olyan életritmust követünk, amik épp az egészség ellen tesznek. És még büszkék is vagyunk az extrém teljesítményekre . És szapuljuk és marjuk azt, aki meg mer állni . A munkahelyek nagy része  egyvégtébe való hajtást, szinte  emberellenes teljesítményt vár el az alkalmazottaktól. Az a mérce, aki szétdolgozta testét, gépiesítette a lelkét és  50 éves korára már  összeszedett legalább egy krónikus magas vérnyomást , gyomorfekélyt ,  eldeformált ízületeket , kisebb nagyobb gerincsérvet , 60 év felé szinte kötelezően 1-2 infarktust.

Csoda , ha tarol a titokzatos rák , ami aztán könyörtelenül megállít minden magunk ellen tett őrületet – jobb esetben. Rosszabb esetben befejezteti velünk  a földi történetünket.

Nem vagyok egy  Bibliaolvasó , de eszembe jut, hogy Jézus nem azt hirdette, hogy bízd magad Istenre , mert az ő országa  megad mindent , amire szükséged van ?

A Paradicsomban az első emberpárnak nem arról szól a tanmese, hogy megvolt mindene ? Gyümölcsökön éltek , és olyan terményeken , amit a természet  adott nekik. És nem volt másra szükségük,  állandóan áramló éltető energiák táplálták testüket- lelküket .Nem volt elakadás bennük, nem voltak hiányaik. És a gyümölcs is teljes értékűen táplálta őket  .

Aztán kizuhantunk az isteni állapotból, a Paradicsomi körülményekből, és  megtanultuk, hogy földet kell művelnünk  verejtékkel, görnyedő testtel   , mert csak így tudjuk kielégíteni éhségünket . A puszta gyümölcs már nem elég .Mert ahogy csappannak az energiák körülöttünk, úgy vagyunk egyre éhesebbek, és annál jobban félünk. És meg akarjuk szerezni a természettől különböző nem természetes beavatkozásokkal, amire szükségünk van. És elfelejtettünk bízni. Félelmünkben be akarjuk biztosítani magunkat , nehogy éhen haljunk .Mert már nem érezzük az energiákat , amik jóllakottá és elégedetté tettek minket . És kiegyensúlyozottá . És gabonákat nemesítünk a vadfüvek magjaiból , hogy minél gazdagabb termést hozzon, állatokat tenyésztünk, szelidítünk, természetellenes körülmények közé kényszerítünk , hogy végül megölhessük  őket. Mert a húsuk energiát , erőt ad. Igen , olyan erőt, amiből sosem elég, és ezernyi féle módját találjuk ki, hogy kielégítsük éhségünket . Hatalmas zöldségeket , gyümölcsöket termesztünk. És elfelejtjük az erdei gyümölcs ízét és zamatát . Ami  méretre töredéke  az általunk nemesítettnek. Mégis, ha nyitott lélekkel ízleljük, egyetlen grammja is jobban táplál, mint a piacon található gigantikus gyümölcs-csodák. Hova lett a minőség ?? Az érzékelés minősége ??

Miért van az, hogy Kínában természetes, hogy reggelente százával mennek a parkokba, és nagymama, nagypapa az unokával tai chiznak . Feltöltik, egyensúlyba hozzák magukat .Törődnek magukkal . És nem szólja meg őket a szomszéd, mert ő is ott mozog  mellettük a parkban.

Nem a tai chira szeretnék buzdítani mindenkit, hanem az odafigyelésre . A tai chi is csak egy eszköz, egy mozgásforma a sok közül. De nekik miért természetes az, hogy érezzék , - hogy van a testük és tegyenek érte, hogy egyszerű természetes mozgással, légzéssel, gondolattal egyensúlyba hozzák . Visszaállítsák az az élető energiaáramlást, ami körülvett bennünket isteni világunkban, igen, talán a Paradicsomban is. Miért kell óriási ellenállással szembekerülnie a nyugati civilizált világban annak, aki csak ilyen egyszerű dolgot akar megtenni mondjuk reggelente ? Miért kell szinte lázadónak lennie annak, aki tenni szeretne az egészségéért ?

Honnan ez a vakság , ami a sokaságon ül ? A kínai piacon természetes, hogy akad olyan  árus, aki  a bódéja mellett , minden nap tai chizik kicsit . Dolgozik  egész nap , sokszor nehéz fizikai munkát , mégis tesz érte, hogy ne gerincsérvvel végezze . Vagy olyan derűsen és nyugalomban eszik a csészéjéből, egy láda tetején ülve , délidőben ,hogy eszembe sem jut, hogy megzavarjam , megállok én is, és titkon csodálom , hogy így megáll körülötte a világ . Majd később megkérdezem tőle én is , amit szeretnék  . Nem tudom nem észrevenni, hogy a  Mc Donaldsba bemenve pedig egy csomó szélesen mosolygó  túlpörgött robotgép fogad . És úgy dolgozik , mint aki az életéért rohan. Gyorsan, vidáman, villámgyorsan tökéleteset adni . És helytállni, reggel nyolckor és éjjel 11-kor is. És mindenkire mosolyogni, mert a vevő akkor jön vissza , ha érzi, hogy itt vidám az ember. Az  EMBER  ?? Inkább egy robotgép .

Hogy szülhettünk meg olyan rendszereket , ami géppé degradálja az embert ? És ez csak egy apró mákszem a nagy egészből.

Miért félünk magunkra figyelni ? Miért zavaró a sok keleti és egyéb ősi tan, ami megpróbálja megőrizni az egységet, az egészséget, az áramlást , az embert ?

És hogy terjedhet el egy csomó divatiskola, amely mértéktelenül átbillen a ló túlsó oldalára , a rengeteg ezós, spirites iskola, klub, teázó és sorolhatnám, ahol magukra húznak egy ősinek mondott felfogást és onnantól megszállottan követve megintcsak a lényeget vesztik el, a természetes EMBERT ??!

Miért ilyen nehéz annak lennünk, akiknek teremtve vagyunk ?

A szabad akarat adatott nekünk . Ebben a világban bármi megtörténhet . És meg is történik. Bármilyen hatás utolér, befolyásol, bármely megszülető gondolat megvalósul, továbburjánzik.

Persze ettől izgalmas az egész , mondhatnánk. A sok félelem, gát, akadály , tévelygés , ami a hatalmas fejlődést fenntartja.

De hát mi lenne, ha megvalósulna az isteni áramlás bennünk és körülöttünk , ami újra természetes emberi lénnyé tenné az EMBERT ? Az nem volna izgalmas ?

 Egy régi élményem jutott az eszembe. Pár percre különösebb átmenet nélkül nagyon furcsa  állapotba kerültem . Az itt és mostban hirtelen, addig sosem érzett egyensúlyba kerültem, és  TÖKÉLETESEN EGÉSZSÉGES VOLTAM . Minden szervem tökéletesen működött, minden gondolatom, érzelmem a helyén volt .És ezt pontosan tudtam is . Mintha fellebbent volna egy fátyol körülöttem .

Ebből az állapotból nézve nevetséges volt minden betegség és minden erőfeszítés is kimondottan ostobának hatott, ami a gyógyításra irányult. Kinevettem a „ gyógyító „ helyeket , a gyógyszereket, még a csodálatos  gyógynövényeket is, de a legnevetségesebbek a tudósok és kutatók voltak , aki folyamatosan újabb szereket találtak fel. Olyan hiábavaló időfecsérlésnek tűnt , csak nevetni tudtam rajta . Ahelyett, hogy felfedeztük volna önmagunk képességeit és megéltük volna mindazt, amivel születtünk, úgy tűnt, az emberek azzal foglalkoznak , hogy akadályokat teremtenek, utána pedig hatalmas erőkkel keresik azokat a módszereket, amivel az akadályokat elháríthatják. Ilyen gondolkozásbeli akadályokból születtek a betegségek is . Egy csomó dolog, ami eddig olyan fontos és izgalmas dolognak tűnt  a világban  , ebből az állapotból  nézve szinte nevetséges, hiábavaló  toporgássá változott . És az egészség állapota volt az igaz ! És ebben a „ furcsa „ állapotban volt csak igazán izgalmas a világ !! Amikor a teremtő erő szélsebesen vágtatott benned és körülötted , és nem voltak gátak és akadályok. Semmi sem volt unalmas, inkábbhogy ezernyi színűnek tűnt a világ és a lehetőségek kifogyhatatlan tárháza volt  maga az ember is. Ez volt az ÉLET. Milyen érdekes, hogy mesterségesen akarjuk megalkotni azt , hogy történjen valami a világban ,mindazt az izgalmat amire vágyunk , mert már elfelejtettünk bízni . Bízni egy olyan EGÉSZ-SÉGES  világban ,ami  a puszta létezésénél  fogva megismerhetetlen,  izgalmas és gyönyörű.  

Persze kis idő múlva a fátyol visszalebbent , én pedig  visszacsöppentem a mai " döcögős, problémás "  megszokott valóságunkba. Milyen érdekes, hogy azt kell mondjam , furcsa állapotban voltam , pedig  inkább ez a furcsa , ami most van körülöttünk , ez a világ …

A  kínai orvoslásról szóló könyv is erre emlékeztetett , talán ezért is tetszett ennyire.