Már második hullámban tör rá az országra az esős, viharos időjárás következtében a sok települést, házakat elárasztó, fákat kidöntő , utakat alámosó , eltüntető vízáradat .
Tehetetlen , kétségbeesetten védekező, küszködő emberek, akik sok esetben könnyek között engedik el, amijük van , a házuk, tulajdonuk, kertjük, állataik , autójuk és vele együtt biztonságuk , biztosnak hitt jövőjük, eddig hozzájuk tartozó , megszokottnak hitt életük.
A víz pedig jön, és megmutatja , milyen, amikor ő az úr .
Jön , zúdul , árad, ömlik . Megtalálja a réseket , alacsonyan fekvő helyeket, medreket mos magának ott is , ahol eddig nem volt. Gátakat szakít át , korlátokat tép szét, utakat mos , tüntet el, pillanatok alatt .
Sokszor pillanatok alatt dönteni kell, indulás , menteni ami fontosabb , és hátrahagyni , ami a vízé lett .
A víz teszi a dolgát . Milyen nyugalmas , szelíd tud lenni és pillanatok alatt milyen pusztító, romboló.
De ez a dolga, ez a természete . Ő az áramlás megtestesítője, mely pusztít, ha kell , de csak azért, hogy megszüntesse, ami nem megy, ami sehova sem vezet . Hogy mozgásra késztessen, hogy felrázzon , gyerünk, tegyük másképp , mint eddig, a dolgaink. A mindenüket elveszített, hátrahagyott emberek remény nélkül , dühvel, fájdalommal, tehetetlenséggel küszködve , könnyeiken át is megláthatják amit üzen , hogy mi a fontos és mi az, ami nem.
Mennyi minden átalakul hirtelen . Hogy meglátszik, ki az, aki segít, ki az aki nem . Kitől mit várhatunk, remélhetünk.
Mert a víz egyben tisztít is . Megtisztít . És vele együtt felkavar . Ami a mélyben lappangott zavarosan, az most menthetetlenül előtűnik, felszínre jön.
Nagy átalakulások idején vagyunk . Az ország, a világunk . A gondolat hatalmát tanuljuk , és az elengedést gyakorolhatjuk.Elengedni , megszabadulnimindattól, ami már nem visz előre , amit már el kell hagyni, magunk mögé.És megtanít újra látni , új reményt kapni , változni, változtatni .
Szembenézni mindazzal, ami felkavarodott , és újraértékelni mindent . És hagyni , hogy fájdalmon túl, újraéledjen a remény. Hagyni és remélni, hogy újra felsüt majd a nap, ami felszárítja a könnyet , begyógyítjaa múltat , új jelent ad, feltölt és megmelenget .
A változás mindig tele van nehézséggel , és épp azért sokszor váratlan, hogy esélyünk se legyen nem észrevenni , nem megijedni , és nem komolyan venni .
De a változás örök , így még az eső sem tart örökké, a felhők is eloszlanak egyszer , hogy újra és újra rácsodálkozhassunk , hogy minden borún, reménytelenségen , gondon és bajon túl , újra és újra rájöhessünk, hogy mégis igaz , amit már nem is reméltünk, hogy A FELHŐK FÖLÖTT MINDIG KÉK AZ ÉG !
AJÁNLOM AZ OLDALT
