Gerecse 10 és 50 km , siker - siker hátán
Zsuzsa 2010.04.20. 08:53
Ismét a Gerecsén túráztunk . A világ egyre erősebben kiabál , Izlandon a vulkánkitörés hamufelhője megbénította az európai légiközlekedést , szombaton a ferihegyi reptéren egész nap szünetelt a légiforgalom. A TV-ből halálesetek, katasztrófák áradnak egyre borzasztóbban , mi pedig mintha éreznénk, hogy még fontosabb , hogy együtt legyünk, együtt tegyünk valamit, ami próbára tesz ,előre visz ,túrázunk, teljesítünk egyre sikeresebben .
Ez a túra sok szép sikert hozott a csapatunknak .Gyönyörű idő , szikrázó napsütés , friss tavaszi lomb , virágzó fák , és többezer ember , aki ott volt , hogy ezen az áprilisi szombaton a Gerecse hegyeit völgyeit járja és részt vegyen, teljesítsen 10 , 20 és 50 km-es távokon .
Ilyenkor, amikor így ragyog a nap,és árad a fény , mindig azt gondolom, valami jó történik, jó zajlik körülöttünk ,még ha nem is látjuk , jó felé tartunk ,és „ az égiek is velünk vannak „ .
Bizonyára így is volt .Sajnáltam, hogy Erzsi végül is nem tudott eljönni , de gondoltunk rá , és nagyon örültem, hogy Boti végre el tudott jönni és újra köztünk lehetett . Az 50 – esek , Attila, Boti, Enikő és Dávid már hajnalban 5 órakor elindultak , és a második ellenőrzőponton is túl voltak, amikor mi reggel 8-kor kényelmesen elindultunk a Cukitól tatabányai rajthoz.A mi csapatunk volt a gyerekes csoport ,Natus , Zsófi , Judit , Rita , Ádám és én a 10 km-en indultunk.
( Bár Ádámmal mi a 20-asra neveztünk , az út első részén úgy döntöttünk, maradunk a többiekkel , csak kényelmesen.)
Az egész túráról arra emlékszem legerősebben, hogy végig hihetetlen szikrázóan ragyogott a nap . És nagyon sok dolgot sikeresen megoldottunk.
Az 50 –esek végig jó tempóban jöttek együtt . Rengeteg embert leelőztek .Dávid élete első 50 km-én ( előtte 20 km volt a legtöbb ) szuperül jött a többiekkel , a tapasztalt veteránokkal , és sikerült teljesítenie. Enikő gyönyörűen megcsinálta , Boti nagyon jó formában volt , Attila szintén ,és sikerült túltennie magát a megfázáson is.Végül nagyon jó idővel , a 12 órás szintidőn bőven belül , 10 és fél óra alatt befutottak .
A 10 –esen pedig Natus volt a „ sztár „ aki bő 4 és fél évével végig jött élete első 10 km-én . Azt hiszem kevés óvodás mondhatja ezt el magáról . Zsófi is másodszor tette meg a 10-est .Mi is sikeresek voltunk, nemcsak mert végig támogattuk Natust , hanem mert megálltuk,( bár lelkileg nem volt könnyű ) hogy csak 10-est jöjjünk. Ami az én félig gyógyult lábamnak , Juditénak, és Rita bokájának kifejezetten jót tett .Részemről még így is épp elég volt .
6 és fél óra alatt megjártuk a kisebb és nagyobb leányzóval a távot, és olyan jó volt az időzítés ( a Turul -nál kicsit heverésztünk is a napsütésben ), hogy a célnál be tudtuk várni az 50-es csapatot .Dávid túl volt az első holtpontján , Attilánál, Botinál és Enikőnél győzött a gondos felkészülés és a rutin " no meg az évek " . És örömmel vártuk őket a célban . Attila győzedelmes csatakiáltással , feje fölött lengetve a túrabotot ért be , nyomában a már mosolygó Dávid , Boti a sikeresek mosolyával , Enikő szélesen nevetve haladtak át a célkapun. Célfotó és gratulációk , büszkék voltunk rájuk és mindannyiunkra . Utána jó volt velük együtt ücsörögni , pihenni, beszélgetni sör és üdítő mellett .Zsófi és Natus, mint akik el sem fáradtak, elmentek a játszótérre hintázni és játszani. Szép délután volt.
Az egyetlen sikertelenség ami a 10-esen volt, hogy egy tő nem sok, annyi medvehagymát sem találtunk , pedig kerestük rendesen . Helyette valami hasonló növényke volt meg gyöngyvirág , de medvehagyma egy szál se. Borzasztó , hogy Attila mesélte, az 50-esek útvonalán meg egész medvehagymamezők voltak, zacskókba meg dobozokba szedték a medvehagymát , sőt még a szabadon futkosó mangalicacsalád is azt legelte . Hát ezt hallani is szörnyű. Na, majd legközelebb …
Szóval az egész túra szépen és jól sikerült . De ami nekem a legfontosabb , hogy épp aznap érte el országunkat az izlandon kitört vulkán hamufelhője. A légterünket lezárták , európa légiforgalma szünetelt , káosz és tanácstalanság , hatalmas veszteségek a légi- és idegenforgalomban. Egyetlen vulkánkitörés miatt . A természet kiáltott , a civilizáció összezavarodott . És mi erre hogy reagáltunk ( tudatosan vagy tudattalanul ) ? Úgy , hogy együtt voltunk, sokezer társunkkal a természetben ,nyugalomban , erőt próbáltunk testileg is szellemileg is , és tettük, amit tudtunk, amit gondoltunk . Ha most visszagondolok az egészre egy nyugodt elégedettséget érzek . Attól, hogy ilyen jól együtt voltunk .Mert káosz ide vagy oda , az erdő szép volt , a túra sikeres és jó , a Nap pedig biztosan örült nekünk, mert végig velünk volt és gyönyörűen ragyogott …
|