Elnéztem a március 15-ei műsort a Nemzeti Múzeum lépcsőin. Amint a lobogó zászlókat néztem piros, fehér , zöld - , feltűnt, milyen öntudattal, akarattal próbálnak egy eszmében hinni az emberek . A március 15-i forradalom egy hatalmas kiáltás volt , ami tettekben is megmutatkozott , szabadnak lenni végre ! Nem tűrni semmiféle elnyomást, embernek lenni minden ellenében is. És itt kezdtem el mosolyogni. Micsoda öntudattal akarjuk, ami a miénk ! Mert azt hisszük, nem vagyunk szabadok. Forradalmakat robbantunk ki, szabadságharcot , küzdünk és meghalunk , életünket és vérünket adjuk valamiért , ami nem más, csak egy eszme. Ezrek, tízezrek, százezrek vagy milliók víziójává válik megszabadulni valamilyen vélt elnyomásból egy rettentő elnyomó hatalomtól, ami megfoszt bennünket valamitől.

Az jutott eszembe , mennyi áldozatot hoztak már évszázadok vagy ezredek során a szent szabadságért . Mennyi energia, küzdelem , félelem , nélkülözés , könny és vér !

És mégis a forradalmak sorsa, hogy elbukjanak . Ami fellángol, az le is lohad egy idő után vagy kioltódik . A nemes eszme pedig még nagyobb ellenállást fejt ki az elnyomó hatalmakból . A forradalom, bármilyen nemesnek és helyénvalónak látszik is , legtöbbször csak ellenállást szül. És a végén elfogy, leveretik és elbukik. Nem nagyon hoz tartós változást . Az emberek hatalmas vágya csak a tudatlanságból fakad. Abból, hogy elhiszik, elnyomottak.

Mosolyognom kell . Mintha valaki azt követelné, ami a legelső perctől az övé. Csak kívül keresi, mert nem tudja, hogy belül kell keresni.

Az egész csak belülről látszik. Egy súlyos betegség hozta számomra a felismerést, óriási átverésben élünk, világszinten. Pedig az életünk minden pillanatban a miénk. Senki nincs, aki elnyomhatná a másikat. Minden pillanatom az én döntésem alapján alapul. Én írom, reagálom, formálom. És miféle vakság tör ránk, hogy mindezt nem látjuk ? Szabadok vagyunk ... A változást pedig miféle forradalom hozhatná meg ? Nem erővel kell kiáltani , mert erő mindig ellenerőt szül. Csak el kell hinni, rá kell ébredni , a világ legtermészetesebb módján, hogy enyém minden pillanat .

Tudom, hogy többségében nem látjuk ezt . Tudom, hányszor nem látom én sem . Mégis , úgy gondolom, a változáshoz nem kell forradalom....