Négykézláb a hegyen
Attis 2010.03.09. 12:21
No, szóval a Mátra. Mivel én agyaltam ki a túrát, természetszerűleg utánanéztem a terepnek, és megállapítottam "kicsit húzós" lesz. Majd lapításba csaptam át, nehogy a többiek idő előtt elrettenjenek. Ismerem a csapatot, a helyszínen már másként reagálnak, ha előre tudják a nehézségeket, győzhetett volna a kishit. Bejött a góbéság.
Jó alapot teremtett a szombati megpróbáltatásokhoz a csodás környezetben lévő, szívet melengető Favilla, ahol a szállásunk volt. A duruzsoló cserépkályha, a napsütés és az erőt adó "aggancsos kóla" megtette hatását. Az első erőpróba egyből az elején volt, Mátrafüredről felmenni a Muzsla tetőre. Lihegve, de vettük. Itt a kilátó tövében szertartásosan megemlékeztünk az otthoniakról és ittunk egy házit az egészségükre. Nem is volt gond, jöhetett a Rákoczi- forrás, Mátraháza, a Som-nyereg, a Pisztrángos-tó. És itt eljött az igazság pillanata. Miközben az ellenőrző ponton pihentünk, a fejünk felett a magasban a kékesi tv-adó tüskéje tört az azúrkék égbe. No, hát oda kell feljutni. Jöhetett a szölőcukor,energia ital,házi ital meg egy bazi nagy levegő és 3 kilcsi Kékesig. Belátható távolság ... de nem itt, ekkor és egyébként is. A télnek nem mondták meg, hogy egy hete tavasz van. Vastag 20-30 centis, helyenként vastagabb hóréteg borított mindent és -3 fok körül, de inkább alatt jártunk. Az útvonal első fele "Gabi halálán" keresztül vezetett ( ez tutira a térképes neve ) no komment, majd következett a "Sötét-lápa nyerge" és Kékes-tető. Én már szidtam és tiszteltem a Gerecsén a Bánya-hegyet, a Kinizsin a Kevélyeket és a Getét, de itt ... . Ha valaki nem hisz az életek egymásutániságában jöjjön el ide. Tízszer haltunk és tizenegyszer támadtunk fel. Bárki arcát néztem, főként az utolsó párszáz méteren ott csak az évek kínjait lehetett látni. Fériak, nők, fiatalok és idősebbek. Nem volt különbség. A hegy megkövetelte és ki is vivta a tiszteletet. Megértem, mivel Magyarországon ennél magasabbra nem juthatunk. De felértünk. Zihálva, halva mégis épen, sok mindent ki és elégetve, de fennt voltunk. Sütött a Nap és minden kékes fényben úszott. Megértettük a név jelentését. Fenn voltunk, melynél magasabban nem lehettünk, és már csak vissza kellett menni a végcélhoz, le Mátrafüredre, végig kényelmesen lejtve a lankás hegyoldalon, lazán, szépen vidáman. Meg ahogy azt az ember elképzeli ... . De az már egy másik történet, Ritáé, Klárié, Zsuzsáé, amit Zsuzsa tollából olvashatok is.
|