Karácsonyi álom
Zsuzsa 2009.12.26. 13:36
Karácsony a nagy tisztulások, felismerések ideje is, legalábbis nálam és az ismerősi körökben.
Sok év óta karácsony napjaiban lelki értelemben is nagyobb előrelépések történnek, legalábbis a saját tapasztalatomban.
Nagyon szép karácsony napját éltünk meg, kellemesen , nyugalomban,családiasan . Filmeket néztünk, amiktől új gondolataim születtek , nagyon jól éreztem magam. Az volt az érzésem, sokmindent megértettem magammal, a világgal kapcsolatban, és minden nagyot változott , sokminden elsimult, helyére került , én pedig úgy éreztem, újra megszülettem.
Ahogy ültem a karácsonyfa kellemes fényénél , a családdal nézve a TV-t , egy hang kérdezte bennem : - Mitől félsz ?
Nem tudtam pontos választ adni rá . Talán attól, hogy elmúlik ez a szép állapot . Bár tudtam, ehhez sem szabad ragaszkodni, mégis maradt bennem egy megmagyarázhatatlan , bujkáló félelem...
Odabenn a szobában meghittség volt , kellemes nyugalom. De Ádám szólt, hogy kinn nagy vihar készül, több helyen az országban hatalmas jégeső volt, narancssárga viharriasztás van érvényben. Az ablakból láttuk, hatalmas villámok cikáztak a tó felől az égen . Óriási szél támadt, kimentem a teraszra , összefogdostam a szanaszét repülő holmikat . Nagy vihar készült . Éreztem, valami történik , nem véletlen a meghittségben is bennem bujkáló félelem.
A vihar átsöpört felettünk , de nem tudtuk , tél van vagy nyár vagy ősz vagy tavasz ? Mintha minden fenekestül felfordult volna. Karácsony szent napján nyári vihar.
Este nyugovóra tértem. És egy hosszú álom indult útjára.
Csak részleteiben tudom leírni, amennyire emlékszem rá.
Az első részben anyu házában voltunk sokadmagammal. És hallottuk, hogy megváltozott a világ, katonák lepték el az utcákat, teherautók dübörögtek , szükségállapotot vezettek be. Azt mondták , a házaknál harckocsikat kell elszállásolni. Nem akartam elhinni . Hogy férnének el nálunk, vagy a szomszédoknál ? - Nézzek ki az ablakon . - mondták a társaim. Elhűltem attól, amit láttam. Hatalmas dübörgéssel egy harckocsi állt be a ház elé a kertünkbe. Kerítést, rózsákat , mindent letarolt . A katonák barátiak voltak. Azt mondták, erre van szükség most .
Aztán megtudtunk más dolgokat is , hogy a kertünkből egy kisebb barlang nyílik , benyúlik a ház alá. Olyan félelmetes, hogy nem mernek a többiek bemenni, mert azt tartják, ott lakik a Gonosz . Nekem, mintha lett volna már tapasztalatom ezzel, ezért lementem . Nem szívesen ,mert bár félni nem féltem, de azért tartottam az ott levő dolgoktól. Megközelítettem a szörnyű helyet ( nem emlékszem, mi volt ott , de olyan ártatlan, hétköznapi dolognak látszott ) aztán távolabb ,a barlang nyílásánál elhelyeztem tárgyakat, ami éppen a kezem ügyében volt ( talán kenyérdarabok vagy gyümölcsszeletek ) ,meghatározott geometrikus formában rendeztem el őket egy mágikus szertartással ,és mondtam, most már nem kell félni, ez kordában tartja a rossz dolgokat.
Az álmom ezután új helyszínen folytatódott . Egy fekete bőrruhás japán jakuza harcos üldözött . Nem értettem, mit akar tőlem, hiszen ártatlan , civil városlakó voltam, nem csináltam semmit . Mégis jött utánam, karddal támadt rám, én meg folyton menekültem .És féltem. Ha egy időre sikerült elbújnom , a legváratlanabb helyzetben feltűnt megint . Már háztetőkön menekültem, ugrottam, futottam és egyre jobban féltem . Két kardja is volt, az egyik hagyományos szamurájkardnak látszott , amitől legyőzhetetlennek tűnt. Nekem egy semmitmondó vásári kardom volt csak a kezemben , és azzal sem tudtam igazán bánni. Csak csapkodtam vele össze-vissza .
De egyre szorongatott helyzetbe kerültem és újabb és újabb lehetőségek jutottak eszembe. Egy alkalommal sikerült elvennem a szamurájkardját és azzal visszatámadtam rá. Ő meg kárörvendően felnevetett : - Azt hiszed , ezzel legyőzhetsz ? ...És úgy is volt, az én kezemben a szamurájkard nem jelentett semmit , nem működött .
Aztán egy alkalommal sikerült elvennem mindkét kardját . 3 kard volt nálam , összefogtam őket ,hogy elrejtsem és befejezzem a harcot, de ő jött utánam . Végül úgy döntöttem, befejezem a menekülést és nem tehetek mást, mint hogy szembeszállok vele. Sutának és esetlennek éreztem magam , az ő harci tudása és ereje mellett . Mégis valahogy úgy alakult, hogy nem tudom, hogy mozdulhatott , de hozzáfértem a nyakához. Érzésre választottam egy kardot , remegő kézzel megfogtam. A közepes erejű kardot választottam, nem a legjobbat, a szamurájt , hiszen arról bebizonyosodott , nem ér semmit ellene.
Összeszedtem minden erőmet és a karddal a nyakára sújtottam . Le akartam vágni a fejét . De a csapás visszapattant róla, épp csak felületesen megsebezte. Elhűltem, de nem volt más választásom , Újra és újra lecsaptam , mindannyiszor csak felületi karcolást szenvedett . Szinte kiröhögött ... Nem értettem, miért nem pattan fel , csak ott térdelt én meg kétségbeesetten osztottam a csapásokat. Talán nem hitte el, hogy árthatok neki . Hiszen sokkal gyengébb voltam, mint ő. Aztán eszembe jutott , hogy okosabban kellene csapnom. És lejjebb a nyakán, két csigolya között talán nagyobb eséllyel hozzáférhetek . ( Eszembe jutott , amikor a konyhában a csirkecombot darabolom, ott is ha az ízesülésnél vágom, könnyedén szétválasztható a két combrész . )
Odacsaptam, és sikerült . A vágás keresztbeszelte a nyakát , mintha görögdinnyét vágtam volna. A fej leesett . A teste eldőlt . De nem könnyebbültem meg. Még így is tartottam tőle. A feszültség bennem maradt .Tudtam el kell tüntetnem, hiszen közben emberek jöttek-mentek a helyiségben is , ahol voltunk, és ha meglátják, mit tettem, kihívják a rendőrséget .
A fej tele volt feszültséggel és gondolatokkal . Alig mertem hozzányúlni. Féltem, még így is visszaforrasztja valahogy magát . Aztán szeretetet sugároztam magamból, és így már könnyebben hozzányúltam. Rájöttem, ha szeretettel fordultam volna hozzá , és nem félek, talán a küzdelem is felemelőbb és egyszerűbb lehetett volna. Megtaláltam a kardot is , amivel levágtam a fejét. Teljesen meg volt hajlítva , el volt deformálódva a pengéje. Akkor jöttem rá, mégiscsak hatalmas erőket hozhattam fel magamból, hiszen ez is egy igencsak kemény kard volt, mégha nem is a szamuráj.
Aztán el kellett tüntetnem a fejet . De nehogy visszaalakuljon, vékony szeletekre vágtam , mint a komputertomográf . Gyorsan kellett cselekednem , neylonszatyrokban próbáltam különböző helyeken elrejteni. Az egészet éles valóságként érzékeltem.Közben egy óvodás gyerekcsoport is arra járt , felfedezett néhány szeletet , - Ez mi, néni ? . A szeletek megszáradtak és színes drótszerű
csíkok, ábrák lettek benne. - Csak egy új összerakós játék, majd később megmutatom . És minél gyorsabban vittem elfelé tőlük . Futottam, nehogy megállítson valaki . Végül sikerült eltüntetnem , de nem könnyebbültem meg. Mentem az utcán, szerettem volna minél távolabbra kerülni a környékről. Az emberek egyszerű , joviális embernek ismertek, nem értették volna meg , mit tettem .
Aztán, amint mentem át egy utcán, belémvillant a felismerés. A rendőrséget sikerült távoltartanom , de a harcosnak voltak társai ,és már ők is tudomást szereztek a haláláról , éskeresni fognak , jönnek bosszút állni. Hátrafordultam és láttam, innen is , onnan is feketeruhás harcosok bukkantak elő 4-5 fős csoportokban és az volt a céljuk, hogy elkapjanak . Egyet legyőztem, de már jött is helyette harminc másik. És amint visszafordultam az utcán, láttam ,egy négy- öt fős csapat láncban egymás mellett jött felém. Tudtam, hogy el fognak kapni, nincs esélyem . És tudtam, értik a módját, hogy lassan , minél több kínt okozva öljenek meg, ez a céljuk . Úgy fogják kezdeni, hogy eltörik a csuklómat ...
Féltem, tudtam, elvesztem, pillanatokon belül a karjaikba kerülök, mégis tettrekész is voltam, - iszonyú feszültség tombolt bennem .
És felébredtem . Körülnéztem, itthon vagyok , a szobában ,minden rendben . Ám a szoba tárgyai légiesnek tűntek a harcosok kemény materiális valóságához képest. Az álom olyan valóságos volt , tudtam, csak haladékot kaptam, odaát a harcosok mindjárt elkapnak . Amikor felébredtem, Zsófi szólt, hogy rosszul van , felment a láza, fáj a feje. Hoztam neki egy fájdalom és lázcsillapítót . De félig a másik világban is voltam. Sőt , inkább ott, mint itt .
De Zsófi láza nem ment lejjebb, inkább feljebb kúszott. Rátettem a fejére a kezem . Kezelni próbáltam .A segítőimhez fohászkodtam, segítsenek kiutat találni, itt is és ott is.
A fejemben már hangzott is a tanács. Máriához forduljak, a Boldogasszonyhoz , ő segít Zsófinak . És az álmomban is forduljak őhozzá, segíteni fog . A harcosokat a matériában nem győzhetem le .Váltsak a szemléleten . Emelkedjek felül mindenen .
Pár perc telt el és Zsófi láza teljesen lement , láztalanná vált .
Én pedig visszaaludtam, mert a feszültség olyan erős volt, tudtam, vissza kell mennem az álomba, hogy így vagy úgy, de eldőljenek a dolgok. Máriához fohászkodtam, segítsen . És ott találtam magam a fekete harcosok sorfala előtt .Az isteni fohászra azonban már nem tűnt olyan keményen matériának , így elkezdtem érezni, az egészet irányíthatom, nem az események irányítanak engem .És az isteni segítségre hirtelen, mint egy héj, kinyílt a testem és egy gyönyörű fehér ruhás női alak bontakozott ki belőle . Hatalmas fénnyel felfelé szállt a katonák szeme előtt, akik megálltak és lenyűgözve nézték . Az alak, aki belőlem lett, felrepült , és fent találtam magam egy hegy tetején, amint letekintek a világra . Fény áradt a testemből . Egy hang szólt : - Látod, minden a helyére került .
Csak néztem a lábam előtt elterűlő gyönyörű világot, a felhők elmenőben voltak, éppen felkelt a nap.
- Nézd csak meg mi lett a harcosokból, hol vannak most ? - utasított egy hang.
Lenéztem a városra és megláttam az üldözőimet.. Megváltoztak ők is. A fekete harcos ruha eltűnt . A hatalmas élmény, a fehér ruhás nőalak megváltoztatta őket is. Megszelídültek , és mintha az ellenségeimből a követőimmé váltak volna.. Mindannyian fehér öltönyös , fehér inges , tisztalelkű emberekké váltak.
Járták az utcákat ,itt is , ott is felbukkantak . Jelenlétük megnyugtató volt, tisztaságot sugárzó , barátságos. És amerre mentek , akivel találkoztak, annak számára békességet , tudást és el nem múló , tiszta szeretetet hoztak ...
Amikor az álomból felébredtem , a feszültség megszűnt, kioldódott belőlem. Kinéztem az ablakon. Az ég tiszta volt , nyugalmat sugárzó , mintha tavasz lett volna. Felhő sem látszott és csakúgy ragyogott a Nap ...
Karácsony második ünnepe kezdődött , új reggel, új nap ...
|