Utam során sok találkozást , egymásra találást átéltem, kölcsönös segítséget és jó érzéseket adtam és kaptam is.
Mégis, hogy melyikben volt jelen igazán a szeretet , sokszor csak utólag éreztem meg.
Volt, hogy , bár sok jó érzést adtunk egymásnak , az egész csak addig tartott, míg közös úton haladtunk. Amint szétváltak útjaink, nem maradt belőlük semmi. És eszembe sem jutnak, ahogy én sem nekik. Az egész történet, bár szépnek, jónak látszott, ma már feledhető...

De vannak olyanok , akikkel , bár szétváltak útjaink, mégis maradt belőlük valami . Utólag látszik csak, hogy kaptam tőlük . Egy érzés , egy hangulat , egy szín, egy dallam vibrál bennem , amit előttük nem ismertem. Most tudom már , hogy a szeretet adta mindezt , mely sokszor oly halk, oly észrevétlen,hogy ott egyből nem is látható. Mégis kinyíltunk egymásra, adtunk és elfogadtunk valami újat, valami ismeretlent , amit a másik által ismerhettünk meg.

A szeretet tette, hogy bennünk maradt és marad a lényünkben mindez, bármerre járunk, - és a miénk marad, bárhova is visz az út ...
  Minden igaz szerettel teli kapcsolattal , kapcsolódással többek leszünk .Gyarapodunk .Megnyílunk , befogadunk ,megismerünk .
 Szeretünk ...

  A tiszta szeretetet nem  könnyű meglátni, megérezni  :

" - Éppen erre a vízre szomjazom - mondta a kisherceg . - Adj innom ...
Egyszerre megértettem, hogy mit keresett !
Ajkához emelte a vödröt . Hunyt szemmel ivott .Olyan volt ez, mint egy ünnep . Ez a víz más volt, több volt puszta italnál. A csillagok alatti vándorlásból született , a csiga énekéből, a karom megfeszített erejéből. Olyan jól esett a szívnek, mint egy ajándék. Mikor gyerek voltam, így aranyozta be a karácsonyi ajándékot a karácsonyfa fénye, az éjféli mise zenéje meg a mosolyok varázsa .
- Nálatok - mondta a kisherceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek .
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák ...

 - Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kisherceg . - A szívünkkel kell keresni. "

A kisherceget a róka tanította szeretni . Hogy megláthassa, mi az, ami lényeges :

 " - Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer . De ha megszelidítesz, szükségünk lesz egymásra, egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra."
 

 "- Látod ott azt a búzatáblát ? Én nem eszem kenyeret .Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez ?  
De neked olyan szép aranyhajad van. ha megszelidítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék . És hogy szeretném a búzában a szél susogását ...

Így aztán a kisherceg megszelidítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája :
- Ó ! - mondta a róka . - Sírnom kell majd .
- Te vagy a hibás- mondta a kisherceg . - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat . Te erősködtél, hogy szelidítselek meg.
-Igaz, igaz. - mondta a róka .
- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
- De nyertem .- mondta a róka .

- A BÚZA SZÍNE MIATT ....

Juhász Gyula sorai jutnak eszembe :

" Milyen volt szőkesége , nem tudom már ,
De azt tudom , hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,
S e szőkeségben újra érzem őt ..."

Az érzés az, ami megmarad , ami a lényünkben tovább él , amit a szeretet hoz elő ,mégha a szemünk nem is tud visszaemlékezni rá .

A karácsony szelleme , ha egyszer megtalált bennünket , ugyanígy megmarad, bennünk él , hiszen  jelen van benne a szeretet ...

" Jól csak a szívével lát az ember , ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan..."

Boldog karácsonyt  Mindenkinek !