Ám egyszer egy meditációban láttam egy tanítót, aki ezt a törvényt magyarázta , ha jót adsz, jót kapsz vissza, ha rosszat adsz, rosszat kapsz vissza. Én pedig valami miatt egyre kényelmetlenebbül kezdtem érezni magam. Ebben a felfogásban a jó és a rossz állandóan gomolygott , egymástól szinte elválaszthatatlanul. Egy idő után elegem lett ebből a gomolygásból és elkezdtem eltávolodni ettől az embertől és amikor már elég messzire kerültem, akkor láttam, hogy egy nagy gömb közepén áll, amiben szürke köd gomolyog . A gömbnek rugalmas átlátszó membrán fala van, és ennek az embernek a gondolatai, amit kibocsát magából , a gömb faláról verődnek vissza őrá. Ha jót gondol, ha rosszat, ugyanaz verődik rá vissza,de csupán a gömb fala miatt van , hogy azt érzi ,mindent visszakap. 

Elég távolról nézve, ez is csak a valóság egy fajtája volt, egy választott törvény, hogy ő most a gömbben tartózkodik.
 Én pedig szerettem volna más valóságokat is megtapasztalni. Ezért repülni kezdtem és a meditációm azzal ért véget, hogy egyre távolodva repülök a Kozmosz milliárd csillagai között, és új igazságok felé veszem az irányt a végtelen és hatalmas űrben.

Lao-ce felfogásában is azt tanultuk , világunk két pólusú jin és yang , a két ellentétes erő örök és elválaszthatatlan ellentétében élünk.
" Ahol megjelenik a szép, ott felbukkan a rút is ..."

És ez nagy igazság, nap mint nap tapasztalhatjuk.
De az jutott eszembe , pont a meditációra visszaemlékezve, talán létezik más is , vannak más igazságok ezen túl is....

DEepak Chopra könyvében olvastam tegnap ezt a tanítást:

Arthúr , már királyként egy erdőben lakó " bolonddal " találkozott , aki egy sárból összetákolt viskóba falazta magát. Előtte favágó volt, akinek figyelmetlensége miatt 6 éves kisfia, aki mellette játszadozott ,elbóklászott tőle, majd a folyóba esett és meghalt. A fájdalmától nem tudott szabadulni és azt mondta, addig innen ki nem jön, míg Isten meg nem magyarázza neki, miért történt vele ekkora fájdalom és szerencsétlenség.
Arthúr nagyon közelállónak érezte magához ezt az embert és beszélgetni kezdett vele.
Elmagyarázta neki azt, amit ő is Merlintől tanult.


" Lemondhatunk a kettősség elvéről, egyaránt elvethetjük a poklot és a mennyet. Mert az ellentétek játékán túl - ott van a tiszta fény, a tiszta lét , a tiszta szeretet birodalma.
" A jó és gonosz minden baja miattad van, " szokta mondani Merlin. " Ne kergesd tovább a saját árnyékodat, egyszerűen menj tovább ! "

A te nevedben nem beszélhetek, kedves barátom, de számomra ez isteni eligazítás.Amikor saját magunk megértjük lehetséges választásainkat, akkor ebben megtapasztaljuk Istent. Szabad akaratunk van.: örökre beláncolhatjuk magunkat az öröm és fájdalom körforgásába. De éppígy szabadságunkban áll kilépni a körforgásból , és soha többé nem szenvedni.
Arthúr elhallgatott. Hirtelen furcsának találta, hogy egy sosem látott szegény nyomorulthoz beszél ezekről a dolgokról.

- Elnézésedet kérem, hogy megzavartam gyászodat ! - szólt végül. - Most már elmegyek . - A kunyhóból nem jött válasz.
Arthúr felkelt, szorosabbra húzta magán a köntösét , és elindult az erdőbe. Alig ment néhány száz métert, amikor érezte, valami felizzik a háta mögött , majd meghallotta a lángok ropogását. Attól tartott, hogy a szerencsétlen ember magára gyújtotta a kunyhót, s futva indult visszafelé. De hirtelen a földbe gyökerezett a lába.
A kunyhó ragyogó fénygömbbé változott , s egy angyal lépett ki belőle : - Szólt nekem Isten, hogy ti halandók, tudtok egy titkot . S mint mindig, most is igaza volt . Te már tudod , hogy Isten nem egyszerűen a mennyben van , hanem messze azon túl, a tiszta szellem birodalmában.
E szavakkal az angyal eltűnt. "

"A történet szerint az élet két lehetséges ösvénye : az első ösvényen járó valóságosnak fogadja el a kettősséget, tényként kezeli, hogy a jó és a gonosz napról napra ütköznek, s életét a rossz elleni küzdelemnek szenteli.
A másik ösvényen járó választásunk eredményének a kettősséget tekinti. Bár úgy tűnik, a teremtésben mindennek van ellentéte, akad egyetlen kivétel : a teljesség .
A szellemi teljesség mindent magába ölel, nincs ellentéte. Ha a második ösvényt választod, le kell mondanod a gonosz elleni küzdelemről. Ezen az ösvényen jár a mágus.

Nem arról van szó, hogy a küzdelem rossz, vagy hogy alá kell vetni magunkat a gonosz hatalmának !
De a gonoszságtól való szabadulás komoly dolog , s a mágusok azért lépnek fel, hogy elmondják : a rossznak véget lehet vetni. Csak éppen nem azokkal az eszközökkel, amelyekkel oly régóta kísérletezünk . "