Szeretem azt az izgalmat és hangulatot, ami ezeket a napokat megkülönbözteti a másiktól. Lehet, hogy furcsán hangzik , de  még a Halottak Napját is szeretem . Pedig már rég nem a temetőben keresem a halottaimat , ha beszélni akarok velük , eszembe sem jut, hogy a földben nyugvó testükhöz zarándokoljak el.Nem vagyok egy temetőbe járó ember , ha néha a sírokat felkeresem, inkább kertészeti okok vezérelnek. A halottaimat igyekeztem elengedni , és ritkán gondolok rájuk .

Mégis van valami, amitől nagyon meg tudok hatódni.

A gyönyörű gyertyafény az esti temetőben . A sok kis pislákoló fény. A némán zarándokló emberek, akik akár az ország másik feléből is eljönnek .

A sok ember láttán kinyílik a szívem, némán figyelem őket .Jönnek, kik csendben, kik hangosan.

Vannak,kik  megrendülve, halkan sírnak. Némán leteszik a virágot, gyertyát gyújtanak.  Emlékeznek . Imát  mondanak. Észrevétlen mennek el a sírtól, talán egy másik sír felé.

Vannak családok,akik  szélesen vonulnak ,menetben kísérik az élen kétoldalról támogatott,  járni is alig tudó dédit , akinek talán élete legfontosabb eseménye, hogy halott férje ( szülei, testvére, barátnője ) sírját felkereshesse. A sírnál a dédi  hangosan zokog .Míg a mellette állók támogatják, a távolabbi rokonok  egymással erről-arról beszélgetnek.. 

Vannak, akik társadalmi találkozóhelynek tekintik a temetőt , folytottan csevegnek a felbukkant rokonokkal, míg elrendezik a virágot, kirakják a gyertyákat. A szertartás praktikus, jó  ürügy, hogy információt cserélhessenek. Lehet, hogy csak újabb év múlva találkozhatnak. Ismét  a temetőben.

Vannak , akik  a másik sírokat  nézik árgus szemmel, ők számon tartják a díszítéseket. Nekik az a fontos, hogy idén is az ő sírjukon legyen a legszebb fejű krizantém,a legdrágább virág, a legszebb mécses, és kitegyenek magukért, látszólag csakis a szeretett  halott emlékére .( ...)

És vannak akik a másik sírokhoz látogatókat nézegetik, ....ez ehhez jött, az ahhoz ...

Alig várják, hogy másnap másokkal is megvitassák ezt..

Vannak akik csak kötelességből jönnek el.És alig várják, hogy túlessenek a szertartáson, leteszik a virágot, sietve gyertyát gyújtanak, hogy  utána  végre otthon a melegben TV-zhessenek.

Sokan otthon a szertartás után vacsorával várják a családot, halottaikról beszélgetnek.

Sokan kocsiba ülnek és másik temetőben keresik fel a rokoni sírokat.

Sokan az otthonukban is gyertyát gyújtanak.

Sokan hazamennek és mintha mi sem történt volna,  élnek mint máskor. 

Sokan vannak, sokféle gondolattal.

Mégis elnézem őket. Nem számít, milyen okból, mit gondolva, de mégiscsak ilyenkor megmozdul rengeteg ember, hogy egyet tegyen, hogy akárhogy is de egyre gondoljon, hogy összekapcsolódjon észrevétlenül is.

Mind kimennek , készülnek, utaznak, azért, hogy adott időben meggyújthassák a gyertyát, hogy lobbanjon a láng, hogy égjen és világítson a fény.

Világot gyújtunk sokan és együtt .Igen együtt. Odaátiak és ittmaradottak .Összekapcsolódunk, információt cserélünk, és hagyjuk hogy valami történjen. Hogy előbbre jussunk. Itteniek és ottaniak .

És ugyanígy teszünk a többi ünnepen is ,ahányan vagyunk annyiféleképpen,de mégis ugyanúgy... Meggyújtjuk a gyertyát az adventi koszorún, karácsonykor fenyőfát állítunk, újévkor pedig pezsgőt bontunk.

Meghatódom tőle. Ettől a sok embertől, aki mégis ugyanazt teszi . Ugyanakkor.

Nem számít, miből készült az adventi koszorú, élő vagy műfenyő van-e a karácsonyfatalpban , hány forintos a szaloncukor, vagy a szilvesztert hol és kikkel ünneplem.

Valahogy szükség van ezekre a közös cselekvésekre, közös gondolatokra, közös ünneplésre.

Nem biztos, hogy bele kell gondolni, hol vannak valójában a halottaink, amikor a temetőben gyújtjuk a gyertyát, hogy elkötelezett keresztények vagyunk-e amikor adventi koszorút készítünk vagy hogy a Karácsonyt ünnepelve  biztos hogy Jézus dec. 24-én született ?

Hogy Márton napján mi történt, ma tudtam csak meg , és kicsit csalódtam is, az esemény nagyságában.

Mégis jó érzéssel készítettem el a kacsát a sütőben. Nem egy átlag kacsa volt .

Hanem Márton-napi. És annyira nem is számít , Márton napja mitől is nevezetes. Az érdekes, hogy ezen a napon sokan ugyanazt tették, ugyanazt sütötték.Legalábbis az üzletek libacomb - forgalma azt mutatta.Kicsit kizökkentünk a megszokottból, kicsit élettelibb, kicsit izgalmasabb volt ez a nap.

 Nem Mártontól , mégcsak nem is a libáktól.

A magunktól , az együtttől...