i.
" Gondoltál-e már arra, hogy csak akkor tudsz szeretni, ha egyedül vagy ?
Mert mi is a szeretet ?
Az, ha valakit, egy helyzetet olyannak látunk, amilyen, és nem olyannak, amilyennek én képzelem, s akkor érdemei szerint válaszolok. Amit nem látok, azt nem szerethetem.
És mi akadályoz meg a látásban?
Fogalmaid, kategóriáid, előítéleteid és kivetítéseid, igényeid és ragaszkodásaid, azok a címkék, amelyeket programozottságod és múltbéli élményeidből hozol."

" A szeretet útja " arról ír, ahhoz, hogy a szeretetet igazán megismerhessük, meg kell tanulnunk újra látni. Ez nem történik egy csapásra.
Ehhez egy fájdalmas és vesződséges munka vár ránk. El kell hagynunk azokat a szokásokat, amiket a társadalom nevelt belénk és meg kell szabadulnunk attól a hatalomtól, amit a társadalom gyakorolt ránk gyerekkorunk óta.
" Nem engedték, hogy érezd a az élet tartalmas és tápláló ételeit, mint például a munkát és a játékot, az emberek társaságát , az érzékszervek és az értelem gyönyörűségeit. Megízleltették veled az Elismerésnek, Jóváhagyásnak, Figyelemnek , Sikernek , Tekintélynek és Hatalomnak nevezett kábítószereket. Miután megismerted ezeknek a dolgoknak az ízét , rájuk szoktál , s félni kezdtél,attól, hogy elveszíted őket ."

" Mindennek a következménye elkerülhetetlen és rémes : senkit és semmit nem vagy képes szeretni .Ha újból szeretni akarsz, meg kell tanulnod látni. - Ha megtanulsz látni és szeretni -
Külsőleg semmi változás sem fog látszani, továbbra is e világban élsz, de már nem leszel e világból való."
Csak aki megpróbálta ezt, az ismeri e folyamat félelmeit.Olyan ez, mintha meghívtad volna magadhoz a halált.Vagy mintha arra kérnénk a szerencsétlen kábítószerfüggőt,hogy mondjon le az egyetlen általa ismert boldogságról, s cserélje fel azt a kenyér és gyümölcs ízével, a tiszta, friss hajnali levegővel és a hegyi patakok édes vizével, miközben a kábítószer megvonásának tüneteivel és az ebből fakadó , magában érzett ürességgel küszködik.Lázas gondolatai szerint a kábítószeren kívül semmi más sem tudja ezt az ürességet betölteni. El tudsz - e képzelni olyan életet , amelyben visszautasítod a jóváhagyás és elismerés minden szavát , hogy valakire is támaszkodj, amelyben érzelmileg senkitől sem függsz, s így már senki sem tehet téged boldoggá vagy nyomorulttá, ahol nem lesz szükséged egyetlen különleges személyre sem, vagy hogy te légy különleges valaki számára, s hogy valakit is a magadénak hívjál ? Még az ég madarainak is van fészkük, a rókáknak pedig odújuk, de te sehol nem tudod majd lehajtani fejed életutadon.
Ha valaha eléred ezt az állapotot, akkor végre megtudod,, hogy milyen a tiszta, félelemtől és vágyaktól el nem homályosított látás .És azt is tudni fogod, hogy mit jelent szeretni.
De ahhoz, hogy a szeretetnek erre a földjére rátalálj, keresztül kell menned a halál fájdalmain.Mert ha másokat akarunk szeretni, akkor a mások utáni vágyainknak meg kell halniuk, és egyedül kell lennünk.
Elérheted-e ezt valaha is s hogyan ? szakadatlan tudatossággal és azzal a végtelen türelemmel, és együttérzéssel, amivel egy kábítószerfüggőhöz fordulnál. Segít az is, ha olyan elfoglaltságokba veted magad, amelyeket egész lényeddel végezhetsz, elfoglaltságokba, amiket annyira szeretsz önmagukban, hogy velük kapcsolatban a siker, elismerés és jóváhagyás fel sem merül benned.
Az is segít, ha visszatérsz a Természethez : küldd el a tömeget és menj fel a hegyre, hogy csendes közösségben légy a fákkal, virágokkal, állatokkal és madarakkal, a tengerrel, az éggel, a felhőkkel és a csillagokkal.
Akkor tudni fogod, hogy a szíved elvitt téged a magány hatalmas sivatagába. Ott senki sem áll melletted, teljesen egyedül vagy.Először elviselhetetlennek fog tűnni, de ez csak azért van, mert elszoktál a magánytól. De ha kibírod egy darabig , akkor a sivatag hirtelen a Szeretet virágába szökken. A szíved dalra gyúl.
S akkor tavasz lesz örökre."

Tanulunk szeretni. Az egész nem egycsapásra történik, egy hosszú folyamat, ha úgy tetszik munka eredménye. Mindenki, aki az útját, önmagát, az otthonát keresi , valójában az igaz szeretre vágyik . Ha egyszer elkezdtél keresni, nem számít az idő és a tér sem. A folyamat zajlik és eljutsz egy pontra , ahonnan nincs visszaút, már végérvényesen nem tudsz úgy gondolkozni, mint azelőtt. Rengeteg feszültség, küszködés , fájdalom , amíg megtanulsz nemet mondani, amíg megtanulod felismerni az egó és a társadalom manipulációit. De ha egyszer belekóstoltál az igazi látásba, beleéreztél az igazi szeretetbe, mindegy hogy jutottál el idáig, vallást követtél, egy tanítót , betegség, fájdalom tanított meg rá, művészetekbe vagy mozgásba feledkeztél bele vagy egyszerűen csak élted az életed és hagytad, vezessen amerre kell - már nem tudsz ugyanaz lenni.
Másként kezdesz el gondolkozni, érezni, látni.
S egyszer majd megtanulsz szeretni. Eszembe jut 2012 , a Föld új tudatossága , melyben kulcsszó lesz majd az igaz szeretet . Lehet hogy eljön az idő, amikor nagyon fontossá válik , hogy mindezt másoknak is megtaníthatod ...
 

Mindenesetre ha eljutsz odáig, hogy rájössz, már senkit és semmit nem tudsz szeretni, mert valami baj van a szeretettel nálad, tudd, hogy a legjobb úton jársz . Mert innen lehet majd az igaz szeretetet felépíteni ...