A testem néha elfáradt, a lelkem pihenhetett , elmém megnyugodott .
 Gyönyörű nap volt . Béke szállt rám , - angyali kezek símogattak .
 És tettem a dolgom a kertben. A szamócák örültek nekem, mert kiszabadítottam őket a burjánzó gaznövények közül, földjüket fellazítottam, gyökerüket is átjárhatta a Levegő Angyala.
Aztán kedvenceim, a paradicsomok közt jártam, felkötöttem törékeny , illatos száraikat, gyönyörködtem a lecsüngő ,élettől duzzadó , pirosan mosolygó szemekben . Finoman nyúltam hozzájuk, leszedtem, amelyik a kezemben maradt . Néhányukat frissen megkóstoltam , élveztem isteni zamatukat .
A Nap Angyala símogatta és érlelte őket és most Ő őlelt át engem is és símogatta melegen fejemet, hátamat .
Aztán szőlőt szüreteltem. Púpozásig lett a tál az édes szemekkel.
Három tő közül ez az egy termett gyümölcsöt, de Ő bőségesen. Hármójuk közül neki voltak legvékonyabbak az ágai, másik két társa életerősebbnek tűnt, mégis ő adott többet. Sok fiat kinevelt és most szinte üresen állt, mint akinek kirepültek a gyermekei. Egy magányossá vált anya állt előttem. Megbeszéltem vele, hogy büszke lehet gyermekeire, akik örömet szereznek az embereknek. Most már a leveleit nevelgesse és a szárát erősítgesse.Eltart egy darabig, míg újra magára talál.
Felkötöttem a futórózsa elszabadult ágait is , megszelidítve , hajlítva őket. Komoly, merev ágak, tüskék , - az ágak végén finom szirmok, virágok . Milyen isteni kettősség !
 Felette selyem akácfa finom levelei bólogattak , susogtak lágyan, kicsit szomorúan . Nehezen szokták meg a rózsákon levő merev tüskéket .
Nagyságrendekkel finomabb világot igényeltek. Még az öreg és terbélyes diófa levelei is durvának tűntek hozzájuk képest.
Talán egy másfajta kertben éreznék otthon magukat.
Aztán megnyestem további elburjánzott bokrokat , hogy fényhez és levegőhöz jussanak, virágokat, futókat igazgattam, kapáltam, gazoltam és élveztem, ahogy fellazul a földjük, tisztul, szépül, rendeződik a kert.
A semmiben úsztam, és tettem, ami jött.
Angyalok játszottak Velem, a lelkemben, néha élesen éreztem a növények sóhaját, és hallottam szavukat.

A délutáni melegben hűsöltem egy kicsit . Ültem az árnyékban és hallgattam a csendet... A paradicsombokrokra tévedt a szemem. Milyen jól ki is van találva minden. A Föld termel olyan növényeket, amik önként táplálékot adnak nekünk. Csak meg kell várnunk, míg megérik, és a fa, bokor úgy érzi, elkészült .És odaadja termését, gyermekét.
 Eszembe jutott, a gabona is ilyen, ha lejár az ideje, elsárgul és átadja fiait, elkészült, érett szemeit .Semmit sem kell tennünk, ha eljön az idő, jöhet az aratás, a miénk lehet.Ugyanígy a fák gyümölcsei is, ha megérnek, a kezünkbe pottyannak. És életet adnak, táplálékot nekünk.Ugyanígy a földben a krumpli növénye is száradni kezd, ha elkészültek a gumók. Ha vennénk a Természet üzenetét, ha a lelkünkben béke lenne, nem csak azt ennénk, amit Ő maga ad nekünk ?
 Milyen gazdag is a Föld, és minden milyen szelíden és jól el van benne rendezve. Mindenkinek jut minden, ami az életéhez kell. Az egész olyan egyszerű...

Angyali ajándék volt ez a nap.
Boldog vagyok, hogy kapcsolatba kerültem a Földdel, hogy átjárt a Levegő, a Napfény, a csend, ami tele volt Élettel.
A nap végére feltéve a koronát, meglocsoltam a kitisztult kertet. A lemenő nap aranyló fénye megvilágította a finoman permetező vízsugarakat . Millió csepp hullott alá szelíden, mint valami varázslatos aranyeső . A folyamatosan áramló, túlcsorduló fény bősége, áldása.
Csak álltam , gyönyörködtem a mérhetetlen szépségben . A levelek aranyfényben játszottak , csillámlottak a bőségesen aláhulló, aranyló permetben .
 Rózsák, muskátlik , különféle virágok ,bokrok susogtak körülöttem :- Én is kérek, még kérek, köszönöm ...!
Angyalok fonták körém karjaikat . A Víz áldásával táplálhattam a szomjazó növényeket.
Élhettem és érezhettem .
Gyönyörű volt ez a nap .

Ajándék, mely egy kerten keresztül  ránk talál, hogy érezzük, éljük, játsszuk az Élet színpompás, lüktető, szeretettől túlcsorduló, szépséges játékát.

 Csodálatos kertészkedés : Köszönöm...