Ám a Földön zajló események minden pillanatban a Változás törvényét követik.
Ha egyik oldalról nézem, világunk komoly veszélyben van.
Nem időpont kérdése, a katasztrófa mikor következik be. Mert a katasztrófa előkészületeti már réges- régen zajlanak .
A világ egyre mélyülő katasztrófák sorozatát termeli ki magából.
 És nem annyira kívül, mint elsősorban belül, a belsőnkben. Nézzünk körül az embertömegek szokásai, gondolkodása között . Egyre nagyobb láz keríti hatalmába az embereket. Vásárlás - őrület , médiaőrület , banki hitelőrület ,munkaőrület , munkanélküliség-őrület, betegség-őrület, pénzhiány- őrület, erőszak - őrület ,párkapcsolati őrület , - hát csoda, hogy még az időjárás is megbolondul ...?
Ördögi körök tucatjai közt éljük életünk.
Ahol a félelem igazgat. Rángat és tarol. Visz, hajt, űz bennünket . Vajon hová ??
Mi a végcél ? Van végcél ??
Ahol a félelem az úr, ott eltűnik a szeretet , meghal az élet.
 De meghalhat, eltűnhet az élet ? Persze, hogy meghalhat , amikor azt látom, azt mondom . És ki mondja ezt ? 
Az elmém.
Az egész hajtós félelemmel teli ördögi körök az elménk szüleményei .
De a gondolat óriási teremtő erő.
Világot teremtünk vele pillanatról pillanatra.Mégha nem is vagyunk tudatában, akkor is. Meg is teremtettük jelenlegi helyzetünket, életünket, körülményeinket.Mégis ki akarta, hogy így legyen, hogy ilyen világunk legyen? Talán mi, talán mások.Együtt valamennyien.
És most a teremtett gondolatok életre kelnek és pusztulás fenyeget, végveszély.
 Ki akarta hogy így legyen?......

De nemcsak ez a gondolat az úr, van itt más is.
 Mindenkiben él egy rész, ami szépre, jóra, szeretetre vágyik és élni akar. A világ a tanulásról a teremtésről szól. A mi döntésünk, hogy akarunk tanulni, Szenvedve, félve, vagy örömmel, kedvvel, boldogan . A szellem szempontjából teljesen mindegy . Az ő számára a világ legszörnyűbb félelmei is csak  apróságok a rengeteg jó dolog mellett. Az ember az, aki beleragadt a szenvedés illúziójába.
 És az a bizonyos egó. Egyesek szerint el kéne taposni és megszűnik a szenvedés.
Mások minden kívánságát kiszolgálnák.
Szerintem az arany középút a nyerő. Mindennek a helyére kellene kerülni, az egónak is.
Az egó nem véletlenül teremtődött , általa könnyebben felfoghatjuk anyagi világunkat . Ezért meg kéne becsülnünk, de tisztába kéne lennünk a korlátaival is.
 Az egó táncba vihető, a világra rácsodálkoztatható , nevelhető, szerethető. De a gyeplő nem az ő kezébe való. Ám ez nem is érdekli, ha jól van irányítva, ha érzi, hogy szeretik és szükség van rá.
A végveszélye világunknak az egó uralmának a végét is jelenti. De biztos, hogy csak a pusztítással lehet előbbre jutni ?
Nem hiszem. A végveszély enyhíthető, kikerülhető. A szeretetet nem érdekli idő és tér. Ha csomagolni kell, csomagolni kell. És az élet megmarad. Aki nem csomagol, elveszett. A játék újra kezdhető. A végveszély elhárítható.
Hogyan ?
A gondolkozás megváltoztatásával. " A világot teszed azzá, amilyennek látod!! "
Csak a prizmán kell állítani kicsit és máris minden megváltozik.Ahogy kicsiben, úgy nagyban is.
A Természet óriási erő. Ha feltámad, nincs emberi eszköz, ami elháríthatná .Csak egy módon lehetséges.
Ha az emberek megváltoztatják a gondolkodásukat !
A természet helyreállítja összhangját, akár velünk, akár nélkülünk.Ha mi alkalmazkodunk hozzá, ha törvényeinket, kapcsolatainkat, életvitelünket az övé szerint alakítjuk, boldogan élhetünk!
Csak milyen nehezen mozdulunk!
Sokszor kell hozzá egy külső esemény. Ha betegség, fájdalom, váratlan haláleset ér, milyen gyorsan megváltozik minden ?
Azonnal tudjuk, mi a fontos.Mennyi mindent másképp teszünk, másképp látunk !!
Egyből megérezzük a Természet óriási erejét, amiben benne van könyörtelensége is. Legalábbis a mi szempontunkból.
A katasztrófa már itt van. A hullámok már az egekig érve tombolnak. Itt benn, az elménkben.
Mi a megoldás ?
 Ha félni kezdünk és ember által teremtett technikákat fejlesztgetünk ? Esetleg egyénileg bunkert ásunk a kertünkben ?
Nincs eszközünk, amivel az elme teremtő hatalmát felülmúlhatnánk !
 A hullámok, a felbolydult időjárás,  itt csapdosnak körülöttünk !
Mit tehet egy ember, egy falu, egy város, egy hirtelen lecsapó hurrikán ellen ?
Mit tehet egy országrész egy semmiből jött szökőár ellen ?
Az éhínség, az erőszak iszonyú ereje ellen ? Semmit. Ebből a szempontból porszemek vagyunk csupán.
Amit tehetünk az az, ha a forrást hangoljuk át. A már most körülöttünk csapkodó elme hullámait megszelidítjük, lecsendesítjük. A szeretet erőit felébresztjük. Az Isteni kapcsolatot helyreállítjuk, és nem csak azt hisszük többé, amit a szemünk lát. Helyette érezzük egy másik szerető és gondoskodó valóság láthatatlan kezeit körülöttünk.
 És most le kell írjak még valamit ahogy az előző mondatot leírtam, csengettek, és meg kellett szakítanom az írást , ki kellett menjek a házból. Szétnéztem. Körülöttem amerre csak nézek sötét viharfelhők, még tán jég is van bennük. A ház felett süt a nap de valami szokatlan fénnyel. A nap mögötti Nap árasztja varázslatos fényeit . Körülöleli a házunkat .Hihetetlenül szép .  És körben mindenhol sötétség  .Csodálatos látvány  ...nagyszerű üzenet .
Az Isteni valóság folyamatosan körbevesz, körülölel minket , ha elfogadjuk, hogy létezik és van.
Rengeteg technika létezik az isteni kapcsolat felvételére, de egy is elegendő. Csupán egyre van szükség . Legyen az meditáció, zene, mozgás, energetikai gyakorlat, gyógyító erő, vagy egy egyszerű döntés, hogy elhiszem, mert a lekem mélyén érzem, hogy igaz.
 Ha ezt követjük, az elme kavargó hulláma megszelídül , az őrület elcsitul. Így teszünk, mert így döntöttünk. A szabad akaratunkkal.És többé már nem hisszük el, hogy az elme félelmei alakítják valóságunkat. Emberré lesz az ember. A szeretet felébred és terjed, mint a futótűz. A hurrikán éltető széllé változik, a világégés melengető tábortűzzé , a tenger félelmes hullámai megszelídülnek és előtűnik a csillogó víztükör . A szörnyű ár a lélek megszelídült tengerévé válik, a végtelen szeretet-óceánná, ahova kivétel nélkül valamennyien megérkezünk.
Hogy miért fontosak a másként gondolkodó kis közösségek ?
    Mert majd nekik kell mindezt a többieknek is megtanítani .....Ők  már látták, ezért el tudják mondani, , hogy  körülölelő fényével milyen varázsosan tud sütni ránk  a Nap,- és bárhol megláthatjuk, még a viharfelhők gyűrűjében is .