Egy tény, ahhoz, hogy húst együnk , el kell vennünk egy élő állat életét . Amit nem önként ad nekünk, ezért meg kell ölnünk érte .
Az állatban levő félelemrezgések, a szenvedés hullámai, amit hosszabb- rövidebb agóniája közben él át , megmaradnak a húsban is , és jó részét magunkhoz is vesszük belőle. Persze léteznek humánusabb módszerek is , egyes vallásoknál, ahol az állat lelkét igyekeznek rituálisan erősíteni és csak minimális szenvedést okozni neki.
De mégiscsak megölik az állatot , a végeredmény valahol ugyanaz.

Egy jó ideig ( 6 évig ) én sem tudtam megenni a húst.
 Nem azért , mert lelkemben sajnáltam az állatot .Egy nagyobb betegségből gyógyulni vágytam , miközben gyógyítói lényem is, és energiaérzékelésem is fejlődött , finomodott . És egyre jobban zavart a hús . A bomló, rothadó anyag ízét éreztem benne, és zavarodott , agresszív rezgéseket , a harmónia hiányát.  Úgy éreztem, beszennyezi , gátolja egyre fejlődő  finomérzékelésemet.
 Ez az érzékenység annyira megvolt, hogy a sajtot, amin előtte a hűtőben  papírba csomagolt felvágottat tároltak nem tudtam megenni. A fagyasztóban is szigorúan elkülönítve tároltam a zöldségfélét és a család többi tagja számára a húst. Olyan olajban sült zöldséget, amiben előtte húst sütöttek nem bírtam megenni és olyan párolt rizst vagy krumplit sem, ami mellé előtte húst tettek .Egyszerűen undorodtam tőle.
 6 év múlva egyik pillanatról a másikra újra enni kezdtem, és most már akkor eszem, amikor megkívánom . Már nem zavar annyira ez a fajta rezgés , mert elfogadtam, ez is életünk része.
 Azt gondolom, a halál számtalan formában jelen van a bolygón.  Szörnyű, hogy sok helyen az állatok mennyit kínlódnak a tartásuk és a levágásuk során.  De vajon tudjuk-e azt is , hány ember hal meg nap mint nap a Földön szenvedve és keservesen kínlódva ? Hány ember életét oltja ki erőszakkal a betegség , az éhség vagy egy másik ember ?
Hány ember okoz kínt és szenvedést a másiknak ?? Hány ember veszi el a másik életét nap mint nap a világ különböző tájain, mert megteheti ??
  Az élet  elvétele a másiktól azt hiszem korunk és szabad akaratú bolygónk sajátja.

Hány ragadozó veszi el az életét a másiknak ahhoz, hogy életben maradjon ?
 És  hány növénynek   vesszük el az életét ahhoz , hogy megehessük ? Vajon meghalljuk-e a sárgarépa sikolyát , amikor gyökerestül kitépjük a földből ?  És szenved -e a metélőhagyma amikor tövig vágjuk zsenge zöld leveleit , hogy apróra vágva meghintsük vele salátánkat ? Azt hiszem, - igen . Biorezonanciás mérésekkel igazolták, a növény is fél attól az embertől aki mellette hasonló növény-társát darabolta fel .
 Innen nézve a növények is félnek és szenvednek . Érzékelik az életet és a halált. Mégis azt mondom az élet és halál nagy körforgása ez . És hiszem, ha jó ízű ételt készítünk belőle , saját testünket gyarapítva vele, sem állat, sem növény nem hal meg hiába . Energiája, atomjai , tápanyaga tovább él bennünk , emberekben és  elégedettséggé, gondolattá, tetterővé alakulva a Kozmosz nagy körforgását szolgálja , az isteni megismerés és változás örök színpadán .
 A húsban , ha tápanyagtartalmát nézzük, semmi olyan fehérje, vitamin, ásványi vagy rostanyag nincs ami ne lenne meg a növényi tápanyagokban is. Tehát szervezetünknek elengedhetetlenül nincs rá szüksége. A tévhit szerint sem erőnket sem állóképességünket nem növeli. Sőt !
Vegetáriánus sportolók jobb teljesítményre képesek, mint húsevő társaik. Egy kísérletet végeztek egy emberpróbáló sivatagi túrán , és kiderült, a vegetáriánusok bírták jobban .
  Mégsem mondanám azt, hogy mai korunkban a hús egyértelműen szükségtelen táplálék. A mi döntésünk, miből vesszük fel a tápanyagokat. Ez is csak egy táplálék, ami megehető. Ha meg tudjuk emészteni, ha beleinkben nem rothad , hanem minden gr-ja lebomlik és hasznosul , akkor minden rendben.
  Káros akkor, ha nem tudjuk megemészteni . Ha életedből hiányzik a mozgás, a fizikai megterhelés, a jó levegő, ha stresszes vagy , ha örökké rágódsz valamin és könnyen aggodalmaskodsz , ha evésbe fojtod a bánatod , vagy ha rendszeresen a sokszorosát eszed meg , mint amire tényleg szükséged van , puffadással , savassággal kínlódsz , akkor valószínűleg káros lesz a számodra.
  De az élet színpadán nem véletlenül alakulnak a dolgok. A szabad akarat diktál és talán több oka is van annak, miért is esszük meg a húst .Hadd írjak le egy  megfigyelést , amit akkor tettem, amikor már újra ettem húst .
 Innentől  finomabban érzékeltem a hús rezgéseit is .
 Egy alkalommal, nagyon megkívántam . Úgy éreztem , fontos, hogy egyek. És szinte faltam a sült csirkét, ami éppen otthon volt. Utána nem sokkal heves vitában kellett megvédenem az igazamat és kinyilvánítanom a véleményem egy családtagommal szemben. Éreztem, hogy a húsra volt szükségem ahhoz , hogy képes legyek kellő vehemenciával fellépni , mert előtte ebben a kérdésben a békesség kedvéért engedni szoktam .A hús révén tetemes yang erőre,és ugyanakkor erőszakra és agresszióra is szert tettem . Az agresszió és düh nagy erőket szabadít fel az emberben. Akkor kezdtem el gondolkozni azon, nem lehet, hogy tudat alatt csak ezért eszünk húst ?
Hogy agresszív és erőszakos rezgések révén erősebbnek érezzük magunkat ? Mert azt hisszük el -yangosodott világunkban, hogy ez a jó, így kell megvédenünk és kinyilvánítanunk az igazunkat ?
Ezt képzeljük erőnek ?
Sajnos. De más aspektusból nézve ez az erő jelentős mozgatója az eseményeknek, a mozgásnak, mert hogy erőteljes reakciót képes kiváltani, és ha hátralépunk pár lépést, láthatjuk, hogy minden történés vezet valahová, a pusztítást követi a megújulás, a sötétség után újra felsüt a nap, szóval elég távolról nézve nehéz eldönteni, mi a jó és a rossz. És ez így van jól. Akit bármely okból zavar, ne egyen húst, akit nem zavar, sőt, teljesebbnek érzi magát tőle, az ne utasítsa el, egye meg nyugodtan. 

Lényeg, hogy a magunk szervezetével, érzeteivel legyünk tisztában, a belsőnkre hallgasunk ebben a kérdésben is, és tartsuk tiszteletben a másik ember rendszerét, aki lehet, hogy nem úgy működik, mint mi. 

Ettől a húsevés kérdése is megoldódik, mert nincs mindenkire érvényes igazság. 

Ettől olyan érdekes és folyton változó a világ. Engedjük, hogy mások legyünk, mindannyian. Egyikünk sem rosszabb a másiknál, ahogy egyik táplálkozása sem rosszabb a másiknál. 

Csak  önmagunkhoz hűek maradjunk, s fogadjuk el a változást.

Hogy is mondják. "Mindhalálig"?? 

Így legyen.