Baráti társasággal voltunk egy magas hegyi panzióban , körülöttünk hatalmas hósipkás hegyek.
Hírül kaptuk, hogy rövid időn belül apokaliptikus vihar fog kitörni és rettentő pusztítást visz végbe a világban.A panziót sem kíméli majd.
A társaságból jó páran azonnal indultunk , mert tudtuk, hogy messze , a hegyek aljánál van egy szálloda, aminek ablakai olyan törhetetlen üvegből készültek, hogy minden viharnak ellenállnak .Ha ezt elérjük, biztonságban leszünk.
Sokan az ottlévők közül nevettek és azt mondták, az egész csak mende-monda . A panzióban olyan jól érzik magukat, hogy maradnak, ők ugyan nem hajlandók sehova sem menni.
Sajnáltuk őket, de nem tehettünk semmit.
Elindultunk . A szállodához autópályán keresztül lehetett menni , mi is ezt választottuk. Már semmi más jármű nem volt, csak bicikli . Felpattantunk és tekertünk, ahogy bírtunk . Volt, hogy kettőnknek jutott egy kerékpár , én is egy másik lánnyal közösen tekertem , nagyon oda kellett figyelni, melyikünk ül elöl , aki vezet az jó ritmusban vezessen , mert csak így lesz összhang, amivel haladni tudunk.Száguldottunk, ahogy tudtunk .
A hegyek felett irtózatos felhők jelentek meg , az Apokalipszis közeledett . Sosem láttunk még ilyen rettenetes felhőket , éreztük, borzalmas pusztítás következik .
Száguldás közben egy pillanatra felnéztem az égre . Alig hittem a szememnek. A szörnyű felhők előtt csodálatos színek jelentek meg az égen , sosem látott árnyalatok töltötték be az eget.Varázslatos volt . Mély érzések törtek fel belőlem, olyan jól ismerem mindezt ... Mennyire jól tudom, hogy mindig így van ilyenkor
Hányszor, hány világban láttam már a legnagyobb borzalmak árnyékában megszülető csodát .Hányszor nyűgözött már le , hány arcát, hány mélységét mutatja még a világ ? A legszörnyűbb katasztrófa is lélegzetelállító gyönyörűséget rejteget...?
Tudtam, a többiek pokolba kívánnak, amiért ilyet mondok a legnagyobb vészben , de szólnom kellett nekik :
- Csak egy pillanatra nézzetek fel az égre ! Soha ilyen gyönyörűt nem láthattok ! Ilyen színeket csak most láthattok, a borzalmak árnyékában , itt tárja fel legnagyobb gyönyörűségét a világ ,kérlek emlékezzetek erre !!!

Nem emlékszem, elért-e a szavam hozzájuk , egyre csak nyomtuk a pedált és rohantunk .
Aztán egyszercsak vége lett az útnak és elértük a szállodát. Étel - ital, kényelem és biztonság várt . A vihar kitört és tudtam, akik ideértek , azokkal minden rendben lesz.A kinti világ tombolt .
Az apokalipszis elérte a hegyi panziót is , és úgy söpörte el, mint a tollpihét .Senki sem úszta meg.
Hogy a vihar mennyit pusztított el a világból, nem emlékszem , mert felébredtem . De az ég látványát nem felejthetem. Sokszor néztem már az égre , ezernyi formában és színben láttam már, de sosem volt olyan gyönyörű, mint akkor ...
Ez után az álom után kezdtünk el komolyabban, szélesebb körben tai chizni.
Ezidőtájt egy tanítót is megkérdeztünk, mondja el, mi lesz velünk a jövőben ?
Egyetlen mondattal annyit mondott :
- Aki megtanul szeretni, annak nincs mitől félnie .
Azt is mondták, az emberek megtanulnak majd imádkozni .Talán soha nem jött le le ennyi segítő évszázadok óta Földi világunkba, mint mostani kaotikus és vészterhes korunkban . Sokan közülük olyan életet vállaltak be, melyben a szeretet útjában álló ragaszkodástól, félelemtől való megszabadulást célozták meg. Olyan példát szolgáltatnak saját életükön keresztül, amelyben felébresztik magukban a ragaszkodást vagy a félelmet , vállalják újra az átmeneti tudatlanságot és viselik mindezek következményeit. Majd azon dolgoznak, hogy a ragaszkodástól, félelemtől megszabaduljanak . Mindezt már egyikük sem magáért teszi, hisz ő túl van ezen, mert valamikor már megtanult szeretni .
A körülötte élőket tanítja vele , saját szenvedésével és felemelkedésével viszi a többieket is, így ébresztve fel az igaz szeretetet bennük is.
A szeretet a legnagyobb erő. Legyőz korokat, technikát, természeti csapást és árvizet .
Tanulunk szeretni. A vészterhes jövőkép már megvan .Tudjuk, mi történik ott, ahol a szeretet hiányzik.
És semmi baj nem történik ott, ahol mindez megvan.
A gond, baj, pusztulás csak illúzió . A szellem szabad játéka , hogy megmutathassa, milyen gyönyörű is tud lenni az ég...