Aztán megálltunk egy lankásabb helyen , az út szélén, hogy harapjunk valamit . Alig kezdtük el az uzsonnázást, feltűnt egy csapat sietve és szóltak, utánunk jön a söprő srác( úgy mondták, ostor van a kezében : )) , ha szintidőt akarunk, igyekezzünk. Ez nem lehet igaz , a végén vagyunk. Igaz, reggel jó későn is indultunk.Szendvics a zsákba, futás . És rohantunk, futottunk mint a szél, lefelé a hosszú erdei lejtőn .Mint akiket üldöznek , rekordidőt döntöttünk , a végén nevettünk. Nagyon gyorsan az ellenőrző pontra értünk .

És utána jött a " feketeleves " - legalábbis nekem.
   Fel kellett menni a hegygerincre . A Csóka-hegy hosszú , elnyújtott hegy , az emelkedő is,  hosszú  és meredek  volt, úgy tűnt, mintha sosem lenne vége. Az emelkedő egyre csak tartott , a levegő fogyott , a szív és a láb egyre nehezebben bírta, a hegy pedig úgy tűnt, egyre magasabb és meredekebb. Enikő előre sietett a saját tempójában , Attila mögöttem segíteni próbált . És mindig az ellenkezőjét mondta, mint amit  szerettem volna. Amikor éreztem, meg kell állnom, rámszólt, menjek tovább .A végén már nem bírtam, robbant a fejem és azt mondtam, menjen előttem, engem hagyjon a saját tempómban menni,  érzem, mikor hogyan kell . Nagyon elegem lett abból, hogy mindig többet vállalok be, mint amire jóérzéssel fel vagyok készülve és már számtalanszor túlhajtottam magam. Most épp ezt szerettem volna elkerülni.És megálltam, amikor csak kellett. Nem érdekeltek a túratapasztalt jótanácsok. Kemény küzdelem volt, de jópár megálló után végül elfogyott a hegy , megérkeztünk és kifújhattuk magunkat.
Utána viszonylag szép szakaszok jöttek , a hegygerinc mentén keskeny ösvényen haladtunk , néha kúszva- mászva az ágak , bokrok alatt . A kilátás gyönyörű volt , mindannyiunkat elbűvölt .

 
 A következő megálló a Csókakői vár alja . 
A várat végül is alulról kellett volna megközelíteni . Nekünk, ki tudja miért , felülről sikerült .
  Ott álltunk, a magasban, a hegynek vége , meredek sziklafal lefelé , és a vár ott meredezik mellettünk . Légvonalban jó 80 méter . Csakhogy egy szakadék van köztünk és közte. Nincs más hátra , az idő szorít, le kell ereszkedni a sziklafalon.Fogást kerestünk a sziklák között ,másztunk , ugrottunk, kapaszkodtunk , ereszkedtünk , - és leértünk. Izgalmas volt, és könnyebb , mint amennyire tartottunk tőle. 
 A vár alján az ellenőrző pontnál elmondták, hol kellett volna jönnünk . De nem bántuk. Közben visszanéztük, mennyit mentünk,  21,5 km-nél  voltunk.
  Már nem lehet messze a cél . Végül is elég optimista voltam, amikor azt gondoltam, mindjárt vége .Közben a vár után a szőlőhegyen a természet megkínált minket sárgabarackkal, édes vadszilvával és egy jótét lélek  kitett a túrázóknak egy kosár nyári almát is , szomjoltónak a fáradt vándorok részére . Jólesett , frissített a rekkenő melegben. És jött a következő hosszú emelkedő. Hosszabb mint gondoltam. Hát ennek már sosem lesz vége ? Hol itt a 20 km-es túra ? Közben mögöttünk jött a söprő srác, akivel  összeismerkedtünk , és aki velünk együtt áldásosan el is tévedt az utolsó pár kilométeren. Aztán valahogy eljött az utolsó ellenőrzőpont is , hosszú ereszkedés lefelé ,ami a térdeinket alaposan megdolgoztatta, és feltűnt Csákberény , beértünk. Pontosan 29km és 100métert jöttünk. Úgy döntöttünk , legyen  meg a 30 kereken, így az utolsó pecsételés után a célban továbbindultunk , tettünk egy újabb kört a pecsételőpont körül és végül nagy vidáman egy kisebb parkot is körbejártunk. Néhányan a szervezők körül furcsán néztek ránk . Hiába, sok az őrült a túrázók között , csendben hagyták hadd csináljuk, amit akarunk .
És végül a kijelző szerint megvan a 30 km ! Üdvrivalgás !!!!
 Sikerült teljesítenünk a 30-at !! Utólag kiderült a 20-as valójában 24 km volt . Eltévedéseinkkel együtt teljesítettük a 30-at és bár szintidő nem volt kiírva , az átlag szintidő 8 óra ezen a távon . Mi pedig átlagnál nehezebb terepen teljesítettük  7 óra 15 perc alatt ! Büszkék voltunk magunkra.
 Volt is miért . Jó túra volt, nem várt nehézségekkel, amit akárhogy is nézzük, jól megoldottunk.
 És persze a végén akadt egy hely ahol  hideg és gyöngyöző volt a sör , és finom,  friss a nagy pohár narancslé, amit méltán megérdemeltünk.