A régi gyógyfüves asszonyok , akik a falukban gyógyítottak , mindig az intuíciójuk alapján választották ki a gyógynövényeket .Bár jól tudták, mely gyógynövény mire való , mégis gyakran , amikor eljött hozzájuk valaki és elmondta a panaszát , fogták a kosarukat és kimentek az erdőszélre, mezőre és  Neki szedték a füveket . 

Sétálgattak, beszélgettek az illetővel, közben ide is nyúltak, oda is,  és megszedték kosarukat azokkal a gyógynövényekkel, amik a betegnek használtak . Hagyták, hogy intuíciójuk vezesse őket, hiszen a gyógynövények nem mindegy, hogy milyen növénytársulásból valók voltak ,  ugyanazt a füvet milyen másik fű , bokor vagy fa mellől szedték.

De biztosak voltak benne , hogy amit így szedtek, a betegnek arra volt a legnagyobb szüksége, a lehető legjobban ez használt .

Amikor bevásárolunk , mi se rohanjunk mindig , hagyjuk, hogy egy-egy ételféle, egy zöldség egy gyümölcs megszólítson .

Ha igazán figyelünk meg fogjuk látni, érezni . Ha tudjuk, kinek akarunk főzni, sétáljunk szabadon és csak nézelődjünk .

És ne gondolkozzunk . Amit így készítünk, arra valakinek szüksége lesz , valakinek ízleni fog .

 Nemegyszer fordultam vissza a szupermarketbe , pedig nem is akartam zöldséget venni , de egy friss  kelkáposzta zöld leveleivel szabályosan rám ragyogott

Vagy paradicsom  annyira kínálta magát , még messziről is megszólított . Aznap azt főztem vagy tettem  az asztalra és mindig volt valaki, akinek jól esett vagy  megörült , mert azt mondta :

-Nahát, ő  is épp ezt akart volna enni !