Sokszor érezhettük, hogy egy rég látott baráttal a beszélgetést ugyanott folytatjuk, ahol évekkel ezelőtt abbahagytuk. Hiába telt el azóta rengeteg idő és esemény, olyannak tűnik, mintha az előző találkozás óta épp csak egy pillanat telt volna el .
És a fordítottja is igaz, 5 perc is örökkévalóságnak tűnhet, ha éppen az út közepén lerobbant autónkhoz várjuk a felszabadító segítséget.
É - amerikai indiánok , akiknek nem volt órájuk, lineáris időt nem is hoztak létre, kétféle időt különböztettek meg, a Most -ot és az összes többi időt . Ausztrál őslakók is kétféle időt ismernek , múló időt és a Nagy Időt .
Afrikai bennszülött törzsek fiait , akik annyira a természettel élnek, hogy csak a Jelent ismerik,ha két napra fogdába zárják, képesek meghalni, mert nem tudják, hogy két nap múlva kiszabadulnak. Azt hiszik az elzárás örökké tart .
Legtöbb spirituális bölcsesség arra bíztat , tanuljunk meg a Jelenben élni.A Most hatalma nagy erő.
Merlin, a mágus , amikor a gyermek Arthúrt tanította, elmagyarázta, hogy a halandók a jelent mindig a múlt alapján élik .
Valóban legtöbb jelenben elénk táruló eseményt a múltban megélt tapasztalataink alapján reagálunk le.
Mennyi sérelmet , fájdalmat hordozunk, és milyen sokszor ez alapján döntve elzárkózunk, falakat vonunk fel , esélyt sem adva az újnak. És régi jó érzéseinkre emlékezve hányféle illúziót építünk , alaptalanul.
A múltból kiindulva épp a spontaneitást veszítjük el, amivel jelenünkre reagálhatnánk.
Ha az idő lineárissága viszonylagos , az is elképzelhető, hogy a múlt, jelen és jövő valójában egymás mellett játszódik le .Ezért jelenünkben megtett változtatások kihatnak a múltra is.
Átírhatjuk vele múltunkat is , nem csak jövőnket.
De ha a jelenben a múlt alapján reagálunk, miért ne tehetnénk ezt meg a jövőből kiindulva is ?
Merlin például visszafelé élt az időben .A jelenét a jövő alapján alakította .
A falubeliek gyakran rajtakapták, amint a temetőben keresztelői ajándékokat helyez el. Azt mondta innen látszott csak, hogy egy emberi élet úgy zajlott le, hogy megérte megszületnie. És ilyenkor Merlin megajándékozta az illetőt . Nem a testét nézte, hanem a halhatatlan és időtlen lelkéből indult ki, az ajándék valójában a léleknek szólt.
Amikor Arthúrnak magyarázta a jövőt , megkérte, próbálja meg megérezni saját jövőjét . Arthúr előtt megjelent Camelot teljes dicsőségében. Ezután Merlin kérte, térjen vissza a jelenbe, a képet felejtse el, de az érzést hozza magával , és építse be jelen érzései közé. Úgy érezze magát, mintha a jövő már megvalósult volna . Már most éljen úgy, hogy jelenét a dicsőséges jövő érzései vezessék.

A jelenben nekünk is mindig vannak vágyaink . Nem a felszínes vágyakra gondolok, hanem a mélyről jövő vágyakra, amik jelzések a jövőnk felé. Belsőnk üzenete ez , amely az időtlenségben él.
- Merj álmodni ! - tanácsolják a bölcsek . Ha rábíznánk magunkat vágyainkra , és elképzelnénk a beteljesült jövőt, átélhetnénk teljes mélységében , mint érzést magunkban. Ha e szerint kezdenénk el élni a jelenben, sokkal boldogabbak, elégedettebbek lehetnénk , szabadabban döntenénk , mint a múlt árnyai által kísértve és akadályoztatva.
Mi volna, ha nem azt keresnénk lázasan, hogyan érhessük el vágyunk tárgyát, hanem elengednénk magunkat . Nem akarnánk az eszünkkel, hanem a jelen döntéseit jövőbeli jó érzéseink alapján hoznánk ? Mintegy megelőlegezve az életünkbe vetett bizalmat .Olyannak látnánk és éreznénk magunkat, mint aki már elérte és beteljesítette vágyait és álmait .
Csak egy egyszerű példát hadd meséljek. Anyukám súlyos betegen feküdt egy nem túl jó kórházban Pesten . Szerettük volna az Országos Rehabilitációs Intézet szakszerű ápolását -fejlesztését igénybe venni és a gyönyörű épületében elhelyezni a Budai hegyek között .Nagyon nehéz volt ide bejutni , mindent elkövettünk, mégis annyi váratlan akadály jött közbe, hogy a bejutás szinte lehetetlennek látszott .
Ennek ellenére egy hétvégén elmentünk az ORI-ba . Ott sétáltunk a parkban, csodáltuk a tágas aulát, az uszodát, a tornatermet , leültünk és megittunk egy capuccinót , elbeszélgettünk ,bekíváncsiskodtunk az osztályra , beszélgettünk a nővérkével, mintha már ide tartoznánk.
És persze álmodoztunk . A megvalósulás akkor szinte lehetetlennek látszott . Aztán váratlan események indultak be, és jó két hét múlva alig hittük, de anyu már ott volt az ORI -ban.
A jövőben ő már odatartozott és valóban, később hónapokat töltött ott ,és csak hálával és jó érzéssel gondolok az ott töltött időre , az odaadó ápolásra, a rengeteg munkára , anyuval együtt.
Szóval, ha bíznánk álmainkban, vágyainkban, a jövőnkben , és abban, hogy megkapjuk amit szeretnénk , talán nem törődnénk annyira az akadályokkal és oldottabban is élhetnénk.
JELEN , MÚLT , JÖVŐ .
A mi döntésünk, honnan is nézzük ...