Sok buktatója lehet egy túrának, főként ha hegyek között kalandozunk, sőt, ha botor módon mindezt még éjszaka is tesszük. Kardinális kérdés az időjárás. Az legyen optimális ! Medárd időszakában vagyunk. Három napja országos eső esik, víz alatt van negyed Európa, a rakpartokat mossa a Duna. Bodajkról élőben szól az időjárás jelentés: zivatar, villámok,szél, egyszóval k…va idő. Nem baj ! Nem rettenünk . Várjuk a vonatot Lelléről. Kicsit késik. Nem baj , még belefér. No megjön. De Velencén még csak nem is lassít. Tán Nyéken …, majd Martonban biztos ! Nincs olyan vonat ami Érden nem állna meg ! Van . Tárnok, Budafok … KELENFÖLD !!! Este tíz . Tizenegytől van a rajt. Móron … Nem baj még belefér. Az időjárás Bodajkon … ? Kisebb tájfun. Belefér !
  Mire Mórra érünk eláll. Hát nem megmondtuk ! Fél éjfél. Még simán indulhatunk . Utolsók vagyunk . Nekivágunk ! Fél órás csúszásban vagyunk . Belefér. Harmincon simán behozzuk , hiszen ez csak a Vértes. Rakéták be, második kozmikus sebesség. Hallali már két „kilcsi” mögöttünk. Nagyszerű részidő ! Eltévedtünk ! … a városban. Hát már a civilizációból ki sem tudunk jutni ! Sikerült . Irány a hegy. Csúcssebesség . Ez csak a Vértes. Az út az erdőben kicsit emelkedik , - hú de emelkedik. Minden csupa víz , az agyag mint a jég. Az idő rohan, - mi nem. Hát ez már nem fér bele. Mocsok itt minden, a terep,  az idő, az egész sz…r !! Hiszti , holtpont - négy kilométer után. Na ja meg a kétszer harminc. Fent vagyunk a gerincen. A csúcson ? Ereszkedünk a völgybe. Leszáll a köd. Alig múlt éjfél. Tíz métert ha látunk. De a csillagok ! Nem hiába, ez a Vértes ! Első ellenőrző, 6 km, egy óra negyven perc. Szégyen. De hárman mögöttünk . … ? Tovább. Az előttünk járók széles csapást vágtak a méteres csuromvíz gazban. No csak van előnye, ha az ember nem mindig az élen jár ! Gerencsér vár kettes pont , egy tucat kilométerrel a hátunk mögött. Második pont. Befogtuk a tömeget. Még frissítünk, ők a ködben el...
  A harmadik ponton újra sokaság. Mögöttünk egy két és fél kilométeres folyamatos emelkedő és a hajnal. Újra a tömeg. Pecsét, frissítés tovább. Sokan még pihennek. Itt a völgyben csillagunk emelkedőben. Nap fel, köd le, mi sorra előzünk. Nem lassan. Elvégre ez a Vértes. Egy pár mellett elhúzunk . Fél öt . Halk, dicsérő szavak : „ Ezek hülyék ! „
  Csókakő , a pont a toronyban. Egymillió lépcső csak a várig és még fel. Hihetetlen, elsőként fogadnak. Örülünk. Fent vagyunk a csúcson, szószer és képletesen. Fél hét . Cseng a telefon. A többiek Nyékről indulnak, nekünk is Bodajkon kellene lenni. De hol még a cél. Leszállunk a völgybe, majd újabb kapaszkodó a Csóka- hegy gerincére. Megdöglök... Nem baj, dobogón vagyunk. Felérünk a tetőre és én a mélybe hullok. Ilyen nyomorult terepet … Minden csúszik, az út keskeny, az ágak az arcunkba vágnak és ez a mocsok is itthagyott. Hiszti, depi, demoralizáltság. Egyedüllét az elemekkel. És valaki jön a völgyben ! A dobogómat nem adom. Összeszorítom a fogamat. Nagyon akarok. Minél dühödtebben megyek annál inkább nem haladok. Nagy tanítás. Rájövök, nevetek. Kínomban. Boti vár. Csekkolunk . Az utolsó ellenőrzőpont. Az „üldöző” beér. A hegytetőn újra a mélybe zuhanok.
Jön velünk, és csacsog ! Tanácsot ad, útba igazít. Majd könnyeden megjegyzi, neki sietni kell, mert negyed óra hátránya van hozzánk és be akarja hozni. Elindul. Öt perc és nem is látjuk. Megyünk mint állatok, és megállapítjuk, hogy a Csóka hegy végül is nagy buli volt, és tulképpen tetszett is. Móóóóóóóórrrrrr !!!! Ott a cél.
  A kapun áthaladva GPS -állj. Nyolc óra a szint idő. Mi ? 7 óra 59 perc 14 másodperc. 36,6 km. Kézfogás a szervezőkkel. Gratulálnak. Elsők lettünk. Boldogság. Meg fél óra a balatoni rajtig, mikor fél nyolckor végre Füred felé indulunk. A többiek éppen leértek.

  A sörözőben, a vasútnál – itt az indítás – vár a csapat másik fele. Túl vannak egy s máson, s néhányan egymáson. Vegyes a hangulat, na ná késtünk. De többségben  boldog a fogadtatás, jól esik a gratula. Cihelődünk, „frissítünk” indulunk. Lazán. Ráérünk ez csak a Balaton felvidék ! Irány a Jókai kilátó. Ilyen egy kib….szott terepet. Honnan került ide ez az emelkedő ! Felérünk. Utolsók vagyunk. Senkit nem érdekel ! Jól érezzük magunkat. Süt a Nap, meleg van, együtt vagyunk. Eltévedünk… beérünk a faluba, megtaláljuk a pontot. A fő pontőrt megkínáljuk és tovább megyünk. Lovas és Csopak között a műúton újra eltévedünk. Kattognak a fényképezők, mennek az sms-ek, és Csopakon egy diófa árnyékában megszületik a döntés visszafordulunk. A többiekkel a szürke templomnál találkozunk. A kereszteződésben rossz irányba fordulunk. Észrevesszük … hátunk mögött a templomot. Mellette játszótér. Irány a libikóka, a fa lovacska, a hinta, a csúszda. Ez egy jó nap ! Nem hiába ez a Balaton felvidék…
  Van ki busszal, van ki lábbusszal irány Füred. Mi gyalog hárman. Megyünk is összességében vagy tizenhetet …és mindig van egy hely, ahol forró a kávé, hideg a sör és egy fáradt vándor megpihenhet.
  Ilyen egy hegyi túra, egyszer fent, másszor lent. Mert hát Barátaim ilyen az Élet !

S akik ezt megtették : Enci a hallgatag, Erzsi aki lábadozott, Zsuzsa aki seres, és egy másik aki migrénes, de magával elégedett. Csilla aki morc volt, Boti akit a vonat füstje megcsapott, és Attis az igric, aki fűzte a szavakat.