MANDALÁK AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉBEN
2009.06.07. 16:42
A mandalák léte egyidős az emberiséggel .
Minden ősi kultúrában megtalálhatók .
A kör szimbólummal az élet minden területén találkozunk a régmúlttól egészen napjainkig .
A legősibb köveken és barlangok falán talált mandalavésetek és rajzok a természettől vett formákat tükrözték , a Nap és a Hold tiszteletét jelentették . A kör a teljességet , az Isteni harmóniát jelképezte .
A világ minden táján élő ősi kultúrában megtalálható : Dél - Amerikától , az észak-amerikai indián kultúrákig , az indiai , kínai és az ősi tibeti kultúrától az észak - európai vikingeken keresztül közép - Európáig , mindenhol megtaláljuk a kultúrára, korra jellemző mandalaábrázolásokat .
É - Amerikai indiánok :
Az indián hagyományokban az ősidőktől napjainkig megjelennek a mandalák .Például a régi navahó gyógyítók speciális mandalákkal végezték gyógyító munkájukat .
A gyógyító, miután megvizsgálta a beteget , az udvaron megtisztított egy területet , és színes homokból kör alakú mandalát rajzolt hagyományos minta alapján , a betegség természetének megfelelően .
Ennek a homokfestménynek a közepébe helyezték a beteget , és azt tartották, hogy a mandala mintázatának szent rendje megteremti a megbomlott harmóniát , megidézi a segítő Isteneket és helyreállítja az egészséget .
Tibeti buddhista mandalák :
A tibeti buddhisták a mandalákat a meditáció eszközének tekintették .
Ők általában a kör és a négyzet formáját egyesítik mandaláikban.
A négyzetben négy kaput jelenítenek meg .
A tibeti gyakorlók a mandalát az óramutató járásának megfelelően körbejárják a szemükkel, mintha képzeletben a lábukkal járnának rajta .
A vándorlás az életútjukon való haladást szimbolizálja .
Minden kaput egy - egy, az énüket jelképező Istenség vagy démon őriz , akikkel meg kell ütközniük .
Le kell győzniük a tudatlanság , a félelem , a ragaszkodás és a mohóság démonikus erőit magukban.
Így érhetik el az isteni középpontjukat , így válhatnak eggyé az isteni valóságukkal , igaz önvalójukkal.
Ily módon az útjukon való tájékozódás , a lelki gyakorlat , az Univerzum kozmikus ritmusával való eggyéválás
eszköze volt a mandala készítése és az abban való elmélyülés .
A buddhista tanítványok ezért a megvilágosodás eléréséhez használták fel saját kézzel készített mandalájukat.
Leggyakrabban homokból készítették napokon, heteken keresztül finom aprólékossággal , mély tudatállapotban, bonyolult motívumokat tartalmazó színes képeiket .
Színes köveket őröltek porrá , a homokot azzal színezték meg .
A mandala rituális készítése során megjelenítették azokat a lényeket, melyek lelkükből jöttek elő .
Később , a tiszta tudatossághoz vezető úton meditációban felidézték ezeket és átvitték az előírt változások fokozatain .
Így megütköztek saját személyiségük különféle oldalaival , melyek akadályt jelentettek a tiszta tudatosság, a megvilágosodás elérésében .
A mandala meditációs eszköz az önmagunkba mélyedés fokozására.
Megfoghatóvá , valóságossá teszi a lelki érzékelést .
Amellett belső rendet hoz létre , biztonságos menedéket a külvilág elől .
Középkori európai templomok mandalái :
Az európai templomok rózsaablakai is mandaláknak tekinthetők .
A gyönyörű színes mintákon áttűnő napfény vagy holdfény misztikus erőket közvetít , akaratlanul is odavonzza a tekintetünket , a színek és fények játéka elvarázsol.
A színes motívumok Isteni részünkkel való eggyéválást , az ima szentségét erősítik .
A templomok padlózatán a kőbe rajzolt mozaikrajzok , labirintusszerű ábrák szintén ősi mandalákként foghatók fel .
A zarándokok fokozatosan haladnak a labirintusban , egyre mélyebb tudatállapotba kerülnek , lelkük középpontja felé .
|