A TERMÉSZET GYERMEKEI
Cs.Zsuzsa 2009.06.04. 13:30
A természet részei vagyunk. És itt kell, hogy éljünk, ezen a Földön , amit együtt formálunk , teremtünk olyanná, amilyenné szeretnénk.
Civilizált világot teremtettünk , ezt szántuk otthonunknak, ebben próbálunk élni és létezni. De bármilyen világot is alkotunk, akárhova is nézünk, mindig a természet részei maradunk. A városok falain túl erdők vannak, hegyek és rétek .
És mi érző és élő- lények tudjuk, hogy a kapcsolat ezernyi hangon szól , üzen oda -és visszafelé is.
Az időjárás , a frontok, az évszakok , a Nap , a Hold és a csillagok mind velünk együtt élnek , rezegnek és áthatnak minket .
A Föld velünk együtt létezik. És változik . Hat ránk és mi is hatunk rá. Ő évszakokkal szól hozzánk, mi gondolatokkal felelünk . Él és érez bennünket, ahogy mi is érezzük Őt .
Vajon az Ő változása mit ébreszt bennünk ?
Bennem felfakasztott gondolatokat , és hagytam, hogy leírjam a szavakat, amik érzéseket, hangulatokat, képeket , ízeket és illatokat jelentettek nekem.
Így születtek meg az ÉVSZAKOK .
Ha van kedved, Te is hagyd, hogy képek, színek, hangok , ízek és illatok fakadjanak fel mélyről , az emlékezés során , amikor olvasod ...
Ha tenni akarsz a világért , először kezd önmagaddal. - Mondják a bölcsek .
És alaposan nézz körül .
Vajon kellően oda tudsz figyelni a körülötted zajló világra ?
Nem kell a nagy messzeség és a hatalmas távlatok .
Épp elég az itt és a most .
Vajon mennyire veszed észre a körülötted élő természet változásait , mennyire érint meg mindaz, ami a természetben odakint történik ?
Talán az egyik legegyszerűbb , legismertebb nagyszerű változás az évszakok váltakozása a természet rendje szerint.
ÉVSZAKOK
TÉL
Selymes, puha tisztaság . Hószín ragyogás .
Hideg tombolás, farkasfogak .
Lágy, néma csend .
Roppanó , koppanó társas magány .
Alszik a lét . -
Várakozó , hideg némaság .
Lobban a láng , roppan a fahasáb .
Jólesik a meleg , a forró tea .
Gyerekek kacaja száll , vidám a száguldás, jókedv a hó tetején .
Az utakon hideg szél hasít ...
Sáros , füstös, lüktető rohanás.
Sehova se bújhatsz, bárhova mennél, utolér, megtalál .
Átfúj és átjár a fénytelen dermedés .
Lágy hópihék tánca mégis - szépséges ajándék .
Átjár a hideg.
Fehér a némaság .
Hallgat a lét.
Hatalmas, félelmes , fenséges - TÉL .
TAVASZ
Az ismeretlenből
Fuvallat indul ...
Illatos lesz a levegő .
Friss, ébredő .
Barátságos a Nap .
Szikrázó , ragyogó .
Hívogató , ébresztgető .
Tágul a tér, nehéz a felesleg , nyomaszt a nagykabát .
Repül a dal , végtelen a messzeség .
Melenget a fény .
Ugrál a szív . Tágul a mellkas .
Szerelmes szeretet ébred ...
Dalol a világ !
De a föld hűvös még , és hosszú az árnyék .
Tombol a szél , táplál az eső .
Zöldül a lomb , nyílik a rét , a virágboltok roskadoznak .
Tervek , célok, kapcsolatok élednek , a nyűg elszáll .
Minden Hozzád szól ,
megérint , hogy
Tedd,
Érezd ,
Akard !
A Lét Szeretve Ünnepel .
NYÁR
Forró a Nap ,
vibrál a levegő ,
átjár az illat - , szín - és ízkavalkád .
Dalol az erdő , piheg a rét ,
az éjszaka lágy , hangos a tücsökhad .
Éjjel és nappal teljes erővel él a Mindenség ...
Izzik a levegő , forró a beton,
csillog a víz , ritka az árnyék .
Zsibong a tó ,
napolaj - illatot hoz a szél .
Fullasztó a kocsiban , indul a légkondi ,
nehéz a strandcucc , ragad a gumimatrac .
Hosszú a sor , gyöngyözik a sör , elfogyott a palacsinta !
Lüktet a zene , egy gyerek bőg ,
éget a nap , de van hideg fagyi !
Minden zsibong, zsivajog , izzad és él ...
És mi teljes erővel örülünk -
üdvözlünk , élvezünk ,
maradj velünk -
minél tovább!
Éltető , Izgalmas Nyár !!!
ŐSZ
Sok már a bőség , a hang és a színkavalkád.
A gyümölcsök ízorgiát kínálnak .
De változik a levegő...
Fáradt öröm jár át , lágy fuvallat , csendes üzenet .
Mélység hívogat , elmúló öröm .
Ezerszín erdő . Színorgia . Illatorgia.
Korhadó , rothadás szaga , az őszi erdő illata .
Sóvárgó , örömteli magány.
Jól esik a meleg pulóver.
Az esőcseppek táncot járnak az ablaküvegen .
Mélázik a Nap .
A szél sötét és borongós . Hideg lesz a sár .
Búcsúzik a Fény.
Fel - fellobbanó ölelő ragyogás .
De már ritkul a lég ...
Csupaszon bólogatnak a fák .
Vágyott a mélység a tétlen felszín alatt .
Jóleső szomorúság hívogat,
megnyílón ,ölelőn ,
mélyen és fájdalmasan.
Ideér lassan,
Csendben ránk talál majd.
- ELMÚLÁS , vártunk már
gyere ,
ITT VAGYUNK...
|